Majdnem sikerült növénybűnözni a II. kerületben – Kafka esete a tűzliliomokkal

A minap szuper lelkes csapattal Gorillakertészkedtünk a kétkerben, és maradt pár tő, amivel a közeli sarkon akartunk kezdeni valamit…

Lux Anna leírta, hogyan emlékszik a történtekre.

Még hogy a rendőröknek nincs humora?

Gerilla (akarom mondani Gorilla) kertészkedni voltunk, de mert maradt még elültetésre váró növény, a célterület pedig már betelt, megrohantuk a szomszédos rendőrkapitányságot.

Veronika, az akció szervezője illedelmesen meg is kérdezte szabad-e ültetni, majd az igenlő válasz után rávetettük magunkat a gazzal, és csikkel teli beton virágtartókra. 15 perc múlva, amikor már legalább 4 virágtartót tele ültettünk, sőt a locsoláshoz is kaptunk vizet a rendőrségről, kijött a portás, és közölte, várjunk, mert egyeztetnie kell a feletteseivel.

„Amíg várunk, ültetni szabad?” Kérdezett vissza Veronika és csak annyi időre hagyta abba a földtúrást, amíg részletesen elmagyarázta, mit ültetünk, és azt majd hogyan kell gondozni.

„Csak, hogy a felettesek tudhassák, mivel állnak szemben.”

Eltelt újabb 10 perc, és jött a felettes:

Rendőr: Megtudhatnám mi folyik itt?

Veronika: Virágot ültetünk.

R: Milyen célból?

V: Hogy szép legyen.

R: A szép relatív dolog. Attól, hogy Önöknek tetszik, még nem biztos, hogy másoknak is. Lehet, hogy nekünk így szép.

V: Csikkekkel?

R: Nem hiszem, hogy bárkinek feltűnik, ha csak itt nincs csikk, miközben mindenütt másutt igen. Végtére is, kik maguk?

V: Kerületi lakosok.

R: És mi a céljuk az akcióval?

V: Hogy legyen minden jobb.

R: Na de mégis? Ki szervezi?

V: Én.

R: És ki maga?

V: Itt lakok, de amúgy önkormányzati képviselő.

R: Melyik pártban politizál?

V: Mi köze ennek a virágokhoz? Maga melyikben?

R: Én rendőr vagyok, ezért semelyikben, magánemberként pedig semmi közük hozzá, de ha Ön képviselő, az közügy.

V: De nincs köze a virágokhoz.

R: Nézze, ahogy én számolom, maguk itt legalább nyolcan vannak, az meg már a gyülekezési törvény hatálya alá tartozik. Maguk közterületen egy cél miatt gyülekeznek, és nem jelentették be előre. Tehát, mi is a cél?

V: Hát, hogy legyen minden jobb. Szépítünk, hogy örüljön a köz.

R: De ez itt a rendőrség tulajdona.

V: Akkor mégsem közterület?

R: Közterületen állnak a rendőrség tulajdonában lévő virágtartók. Engedély nélkül nem lehet hozzájuk nyúlni.

V: De mi kértünk engedélyt

R: A portástól? Lehet, hogy neki tetszik, de lehet, hogy nekünk más az ízlésünk. Én sem megyek magukhoz ültetni, vagy lefesteni a házukat, maguknak sem kellene hozzánk jönni, ha nem hívjuk.

V: Magának nem tetszik?

R: Az mindegy, itt 300-an dolgoznak, mindenkit nem lehet egyhamar végig kérdezni. Meg aztán lehet, hogy valaki allergiás a tűzliliomra.

(Időközben a rendőrök már legalább 7-8-an álldogáltak ott, és nevetésüket több-kevesebb sikerrel visszafojtva követték az eseményeket.)

V: Ahogy elnézem, lassan mindenki itt van, kérdezzük meg.

R: Nem lehet, erről a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak kell dönteni, ő a vagyonkezelő.

V: Küldjünk levelet nekik?

R: Az nagyon jó lesz, de addig ezt ide nem kérjük, és legyenek szívesek, menjenek haza.

V: Rendben, tehát vissza kell állítani az eredeti állapotot. Fiúk, a csikkeket hova is tettük?

Kelletlenül szedelődzködni kezdtünk, de ebben a pillanatban felcsendült egy telefon.

R: Igen, Uram! Jelentkezem!… Igenis!… Értettem Uram!… Megálljanak! Változott az álláspont. Megérkezett az engedély a Főkapitányságról. Lehet ültetni. Van még bármi egyébre szükségük? Víz esetleg a locsoláshoz?…

Komment!