Harcunk a Biokommal, ingyenes vitajáték és a nagy pécsi Plakátgate – Ezt csináltuk Baranya megyében 2022 tavaszáig

Mi a Kutyapártnál jobban szeretünk múlt idejű kijelentő módban, mint jövő idő feltételes módban beszélni. Éppen ezért – amellett persze, hogy bármit megígérünk – igyekszünk arra helyezni a hangsúlyt, mit tettünk a gyakorlatban az adott közösségért. 2021-ben közel 150 passzivistatalálkozót tartottunk országszerte, és volt olyan Városfelújító Hetünk, aminek keretében 47 akciót szerveztünk egy hét alatt. Ebben a posztban azt szedtük össze, mit csináltunk az utóbbi időben Baranya megyében.

A buszmegállók kálváriája

Pécsen időről időre összetűzésbe kerülünk a várost üzemeltető Biokom Nonprofit Kft.-vel. Ők voltak azok, akik még 2016 novemberében rendőrt hívtak ránk, amiért kifestettünk egy repedezett járdaszakaszt a Ferencesek utcájában. Arra hivatkoztak, hogy ez graffiti, ami tilos, és az se hatotta meg őket, amikor mondtuk nekik, hogy a graffiti legfőbb jellemzője, hogy falon (azaz függőleges felületen) van.

A festést végül lemosták, aminek hatására – mondanunk sem kell – sokkal szebb lett a felület, képeket az alábbi cikkben lehet nézegetni róla. Mi végül arra a következtetésre jutottunk, hogy biztos a színekkel volt a gond, ezért a következő pécsi elnöksimogató látogatásunkkor négyféle szürkére festettük a Biokom székháza előtti járdát.

Legfurább rendőrös sztorijaink 1.

Buszmegállót először 2018 októberében építettünk Pécsen, méghozzá az Ágoston téren, mivel már akkor is számos helyi lakos jelezte, hogy szükség lenne rá. Az önkormányzat viszont másképp gondolta: alig pár nap után elbontották arra hivatkozva, hogy nem kértünk rá engedélyt. Végül, miután a buszváró egy passzivistánk kertjében áttelelt, Orfűn állítottuk fel újra, ahol örömmel fogadták – sőt, azóta egy másik várót is építettünk ott.

A 2019-es önkormányzati választáson leváltották a Fideszt, így abban bíztunk, hogy talán megváltozik a városvezetés hozzáállása. Tavaly év végén viszont kiderült, hogy ez nincs így: december 29-én újabb buszvárót állítottunk az Ágoston téren, de most sem jártunk nagyobb sikerrel.

Újfent kijöttek a rendőrök, és ezután született az a hírhedt közlemény, ami az országos sajtó nagy részét is körbejárta: felszólítottak bennünket, hogy azonnal bontsuk el a “színes katyibát”, avagy “bódét”, mivel “a belvároshoz közeli városképtől idegen”.

Nem tettük meg, ezért január végén elszállították a Biokom emberei. Tavaszig tárolták, majd visszaadták nekünk. Slusszpoén, hogy azóta építettek oda egy “hivatalos” buszvárót, miután végeztek egy lakossági felmérést, ahol – meglepetés! – az jött ki, hogy az emberek nem szeretnének ázni az esőben.

Váratlan fordulat: azóta sikerült normális, partneri viszonyt kialakítanunk a Biokommal és az önkormányzattal, így már nem az az automatikus reakciójuk, hogy ránk hívják a rendőrséget. Ennek köszönhetően tavasszal a kampánypénzünkből nem kevesebb, mint négy buszmegállót építettünk a városban: egyet Pécs-Vasasnál, egyet a II. János Pál pápa úton, egyet a Makay István úton, a pellérdi elágazásnál, egyet pedig kicsit odébb, a Nyugati Ipari úton, az új Aldinál.

Bónuszként pedig otthonosítottunk is egy már meglévő beállót, hogy igazán barátságos körülmények között várhassák a buszt a kedves utasok.

A Nagy Pécsi Plakátgate

Október végén szintén országos sajtóhír lett belőle, amikor helyi jelöltünket és passzivistánkat, Pincehelyi Zitát rabosították a rendőrök. Persze, teljes joggal, hiszen valódi közveszélyes tevékenységet folytatott: másik helyi jelöltünkkel, Molnár-Fulmer Gergellyel közösen átragasztottak (a gyanú szerint) 6 darab homofób, gyűlöletkeltő kormányplakátot, amelyen így már “Az élet szép!”, a “Töltse ki a szeretetkonzultációt!” és hasonló feliratok voltak olvashatók.

A hatóság azonnal átlátta az eset súlyát, és ennek megfelelően cselekedtek: az egyik szóban forgó plakátról még ujjlenyomatot is vettek.

Az eljárást aztán idén március közepén bűncselekmény hiányában megszüntették. Bár az újraplakátolás az ügyészségi dokumentum szerint 88 ezer forintba került, végül csak két esetben tudta a rendőrség bizonyítani, hogy passzivistáink voltak a vandál rongálók, ez pedig nem éri el az ötvenezres bűncselekményi értékhatárt – a nevezett 29 ezer forintot azóta átutaltuk a károsult Mahir Cityposternek, jobb a békesség alapon. Egy ideig gondolkoztunk rajta, hogy fellebbezünk, de végül inkább elittuk a megspórolt bírságot.

Viszont a történetnek nincs vége: a büntetőügy lezárult ugyan, de hála istennek az egész kezdődik elölről, immár szabálysértésként. Juhú, viszlát a bíróságon!

RÓSÁNÉ-projektek

Kampánypénztékozló alapunkból három környékbeli pályázatot is támogattunk. A győztesek között volt például a Tandem Színház, azaz Bacskó Tünde és Fábián Gábor színháza. A két színész ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy olyan témákkal is foglalkozzanak, amelyekre a hagyományos színházakban ritkán nyílik lehetőség, számukra viszont emberileg és művészetileg egyaránt fontosak. Elsősorban a kirekesztettségről, a periférián való létezésről, a kiszolgáltatottságról szólnak ezek a darabok. 2019-ben megalapították minitársulatukat, ahol ezek a témák kerültek a központba. A pályázatra Varró Dániel A leprikónok átka című mesejátékának átdolgozásával jelentkeztek.

Mint a Tandemnél mindig, most is sokkal többről van szó puszta szórakoztatásnál. Az interaktív előadás a demokratikus vitakultúra fejlesztését állítja fókuszba, melynek érdekében az előadás létrehozásában a Demokratikus Ifjúságért Alapítványt választották együttműködő partnerül. Az alapítvány fejlesztette ki a Vox Populi elnevezésű vita-társasjátékot, melynek szabály- és fogalomrendszerét felhasználva építették be a vitajátékot az eredeti mesébe.

Az előadást összesen öt alkalommal lehetett megnézni március második felében, négyszer Pécsen, egyszer pedig Budapesten is.

A Speckó projektjében, Csodálatos Paraerdő néven három alkalommal tartottunk kereső kalandjátékot március végén és április legelején. A 2 kilométeres séta útvonalán varázstárgyakat rejtettünk el el, pénzeket, érméket szórunk el, amelyeket megfejtve és követve lehetett haladni a megoldás felé.

A túra útvonala a legszebb, legérdekesebb helyszíneket követte, amelyeket még varázslatosabbá tettünk izgalmas eszközeinkkel, tárgyainkkal, a sztorival és animátorainkkal, akik egytől egyik különböző fogyatékosságok által érintett, kommunikatív és megnyerő, bájos karakterek voltak.

A résztvevők találkozhattak például a siket lánnyal, a vak fiúval, kisemberrel, a dadogós sráccal és barátaikkal. Kapcsolatba kellett lépniük velük, megoldani a kiesett érzékszervre ható feladatot, így találhattak végül oda a célba.

A mohácsi cserkészek 29 éve végeznek két pilléren alapuló önkéntesmunkát a környéken. Egyrészt olyan programokat szerveznek gyerekeknek, amik segítenek alázatos, életrevaló, testben és lélekben edzett emberekké válniuk, miközben szeretetteljes, támogató és inspiráló közösség veszi őket körül. Másrészt természetvédő megmozdulásokat, közösségi szemétszedéseket is tartanak, ahová a helyi lakosokat is szeretettel várják, hogy együtt örülhessenek a közös élményeknek és a tisztább Dunapartnak.

Verbulecz Barnabás csapatvezető szervezésében március 27-én meg is történt az idei első nagy kenus tisztogatás, ahol a mohácsi strandról egy délelőtt alatt összeszedte a csapat keménymagja az összes szemetet. A hideg és szél nem könnyítette meg a dolgukat, és úgy tűnik, edzésnek sem volt utolsó a feladat.

A tőlünk kapott új kenukkal felvértezve a cserkészek célja, hogy 5 éven belül egy egyedülálló vízicserkész-csapatot neveljenek ki, aminek egyik elsődleges természetvédő feladata azoknak a zátonyoknak, holtágaknak a tisztán tartása lesz, amiket a partról nem lehet megközelíteni. A jelenlegi csapat különleges képessége, hogy a tavaszi 8 Celsius fokos Dunában is ugyanolyan lelkesedéssel eveznek, mint ahogy azt a helyi lakosokkal közösen a nyári 20 fokosban teszik.

Ha jövőbeni akcióinkról is szeretnél időben értesülni, az MKKP – Baranya megye, bevéve Komló oldalt kövesd! Ha pedig részt is vennél hasonlókban, ide kattintva jelentkezhetsz passzivistának.

Komment!