Április 22. a Föld Napja, mi viszont egy nappal későbbre hirdettünk “Földmásnapi” szemétszedést Szombathelyre, már csak azért is, hogy megmutassuk: nem értünk egyet azzal, ha valakinek csak évi egyetlen napon fontos a környezetvédelem.
A családosok átmeneti otthonánál gyülekeztünk. Három fős csapatunkat egy kissrác előbb furcsán nézte, majd a második megtelt zsák után összeszedte minden bátorságát és megkérdezte, hogy nekünk ez-e a foglalkozásunk. Nemmel válaszoltunk, mire visszakérdezett, hogy akkor ez önkéntes munka-e. Beszélgettünk arról, van-e értelme összeszedni a szemetet, majd egyszer csak becsatlakozott, utána pedig megjelent egy két évvel fiatalabb játszópajtása, és ő is csatlakozott hozzánk. Egyértelműen látszott, hogy imádják, hogy hasznos dolgot csinálnak. Az összegyűlt szemetet a végén belepasszíroztuk a kukákba, de eléggé szűk volt a hely nekik.
A srácok miatt határozottan szupernek gondoljuk az eseményt, szerintünk hatalmas dolog, hogy beszálltak a szemétszedésbe. Elvégre hiába más dobta el, esetleg a szél fújta ki a kukából, ez nem az ő szemetük, viszont az ő környezetük, amiért a cselekedetükkel felelősséget vállaltak. Ezen felbátorodva lehet, hogy még szervezünk majd valamilyen hasonló programot ide.
A legkülönfélébb dolgokat találtuk: telefont, hangszórót, porszívót, palackokat, ruhát a borókán, elemeket, öngyújtókat, pelenkát, tejes és üdítős dobozt, kenyeret, de talán a legmeglepőbb egy tök jó állapotúnak tűnő fürdetőkád, kazettás magnó és vibrátor volt. Vagy épp az a műanyag karácsonyfa, amit a Gyöngyös patakból húztunk ki.
Ezek után átmentünk a Helikon sörözőbe lefojtó klubozni egyet. Itt leginkább kultúráról beszélgettünk: a Savaria karneválról, kultúraszervezésről, évfordulókról, hagyományokról, Ulyssysról, Derkovitsról, Szent Mártonról. Történelmi témák is felmerültek, a legviccesebb talán az volt, amikor az került szóba, hogy amíg Horthyék nem szálltak szembe a román csapatokkal és könnyelműen hagyták őket kifosztani Budapestet, addig a szakszervezetek megszervezték Balassagyarmaton a dolgozókból a katonai ellenállást. És ekkor elhangzott a megállapítás: “HORTHY BÉKEPÁRTI VOLT”.
(Szerző: Zakota Tamás)