Maga a szerző is eljött a szombathelyi olvasókörünk extra alkalmára – sőt, még zenélt is

Áprilisban abban maradtunk, hogy mi is megtoljuk kicsit a város kulturális életét Bloomsday alkalmából, de egyelőre nem mertük Joyce-t bevállalni, így hát Rozán Eszter Hullám sodorta álmok című könyvét beszéltük ki a szombathelyi olvasókör extra alkalmaként. Az est különlegessége, hogy jelen volt maga a szerző is. Abban maradtunk, hogy nem szólhat majd hozzá az értékelésünkhöz, ezt tiszteletben is tartotta, és csak a kibeszélés után mondta el, hogy valójában “hogyan gondolta a költő maga”.

Visszatérve az elejére: Eszter azzal kezdte az alkalmat, hogy elhívott zenésztársaival együtt előadta több szerzeményét. Mivel minden könyvéhez ír egy dalt is, az estet a könyvhöz tartozó dallal, a Sodor a víz-zel kezdtek, ezután jött a Hozd le nekem a csillagos eget (és a végén kiderült, elhozták-e neki), majd a Kedves Jocó című megzenésített József Attila vers. A Gesztenyefák árnyékában-nal zártak, ez a Győri íróklubjuk karantén utáni első találkozóján született vers, amit közösen írtak.

Ekkor szembesültünk vele, hogy senki sem készült fel a szerzőből, de szerencsére kéznél volt, így megkértük, hogy mutassa be magát. Eszter anno Szombathelyen szerzett művelődésszervező végzettséget, Pécsen művelődésszervező menedzseri végzettséget, Kaposváron pedig biblioterapeuta diplomát. Utóbbit meg is magyarázta nekünk: mint megtudtuk, van aktív és passzív formája.

Előbbi a napló, blog írása, ahol kívülről szemléljük magunkat az írás által, utóbbi pedig az, amikor az olvasás során a könyvek főhősével, szereplőivel való azonosulás révén elgondolkodunk a saját életünkön, felismerünk addig rejtve maradt problémákat, gondolatokat, a csoportos beszélgetés során pedig feldolgozzuk azokat. A szereplők konfliktusokra adott válaszai számunkra is példával szolgálhatnak, akár pozitív, akár negatív irányban.

Eszter a Magyar Reumabetegek Egyesületének az elnöke, és az EULAR nemzetközi szervezet milánói gyűlésén három szavazat híján megválasztották alelnöknek is. Egy rosszcsont egyéves kiskutya boldog tulajdonosa.

Elhangzott két kérdés hozzá: az egyik, hogy amikor ír, mennyi ebből az ő személye, és mennyi a kitalált, a másik pedig, hogy mikor ír. Utóbbira röviden válaszolt: amikor időt tud rá szakítani. Előbbire pedig azt felelte, hogy valamennyire minden szereplő ő, hiszen mindig belehelyezi önmagát az adott karakterbe. A helyszínek leírásai részben tapasztalatok alapján születtek, valamint sokat segít a Google StreetView és a YouTube is, hogy hitelesek legyenek az apróbb részletek. Ugyanakkor a hangulathoz ezek nem elegendőek. Ez az első könyve egyébként, aminek az egyik fő vonulata nem saját ötletből született, hanem a kiadója, Farkas Csaba javaslatának köszönhető.

A regény egyik szála a “Szajna ismeretlenjének” történetét meséli el. A 19. század második és a 20. század első felében művészkörökben felkapottá vált egy halotti maszk, melyet egy Szajnából kihúzott fiatal lány holtában is magával ragadó arcáról készítettek. A maszk történetére két variáció létezik, az egyik szerint a halottkémnek annyira megtetszett a lány szelíd arca, hogy maszkot készíttetett róla, a másik variáció szerint pedig egy halottasházba látogató készíttette a maszkot. Írókat, költőket ihletett meg ez a maszk, versek, novellák, elbeszélések születtek belőle.

A legtöbb történet erőt tulajdonít neki: képes megbabonázni azt, aki nézi, vagy szól hozzá, tehát nem olyan kontextusban dolgozzák fel, mint ahogy Eszter a regényében bemutatja. Ő a lány sorsát követi nyomon, hogy miért és hogyan került a Szajnába. Sokan úgy vélik, a maszk nem készülhetett egy vízbe fúlt lányról, mert egy több napig ázó arc már nem lehet szép. Camus a titokzatos mosolya miatt a Szajna Mona Lisájának nevezi.

Érdekességként Eszter lefordította angolról Nabokov L’Inconnue de la Seine versét és fel is olvasta nekünk.

A történet másik szála egy képzeletbeli francia szigeten, a Jacasse-szigeten játszódik, ahol egy fura társaság verődik össze a karácsonyi szünetben. A regény két fontos szereplője még Sebastian Lentz, a hitében meghasonlott igehirdető, és Eszter, egy Párizsban tanuló magyar diáklány. A könyv végén a szálak összeérnek, és minden értelmet nyer.

Beszélgettünk, vitatkoztunk a szereplőkről is, például arról, hogy Ákos (a talajt vesztett alkoholista) és Sebastian két véglet-e, a könyvbéli Eszter kapaszkodó-e csak vagy ténylegesen ő emeli ki Sebastiant? Felmerült, hogy ki melyik szereplővel tudott azonosulni.

Nagyon sokat beszélgettünk szektákról. Sebastian erkölcsileg helyesen döntött, hogy kilépett, vagy benn kellett volna maradjon lassú reformációt végrehajtani, belülről kijavítani? Esetleg nem ilyen körülmények között kellett volna felálljon? Kiderült egyébként, hogy szekta téren Eszternek is van tapasztalata: a rendszerváltást követően Szombathelyen megjelent szektákkal ő is kapcsolatba került, de végül sikerült megúsznia. Szóba került a Szcientológia című film (forgalmazza a MagyarHangya, korábban az MKKP közmozi is vetítette a Jászai Mari téren), az Égig nyújtózik és földig hajol (könyv arról, hogyan bánnak a krisnások azokkal akik ott akarják hagyni őket), Unortodox – a másik út (sorozat arról, hogyan hagyta ott a szatmári haszid zsidó közösséget), A kis szemtanú (film Harison Ford szereplésével), Linda Castijo krimijei, az Immanuel Gyülekezet és a Kettősök Klubja vallási csoport is.

Az est talán azzal a gondolattal zárult, hogy más hitrendszerét akkor is tiszteletben kell tartanom, ha azt az adott esetben rossznak tartom. Utána pedig elmentünk megnézni a James Joyce: Ulysses két fejezete ihlette falfestményeket.

Melyik a sci-fi irodalom legszebb zárómondata? – ez is kiderült a júniusi olvasókörön Szombathelyen

Komment!