Online beszélgetés a Népfőiskolán
Beszélgetőtársak: Paládi Zsolt, Mirk György és Szigeti Gábor
Moderátor: Juhász Veronika (önkormányzati képviselő, Bp. II. kerület – MKKP)
„Szeretnek együtt lenni, odafigyelnek egymásra; megbeszélik közös dolgaikat, számíthatnak egymásra, megbízhatnak egymásban; szeretnek mindent a lehető legjobban csinálni; társadalmuk a tisztességre, az adott szó szentségére épül, a korrupció elképzelhetetlen; az, hogy a média ne a közösséget szolgálja, elképzelhetetlen számukra.”
Külső szemmel így jellemeznek bennünket, magyarokat. Ja, nem. A dánokat.
A fenti sorok elhangzanak abban a beszélgetésben, amelyben Juhász Veronika igyekszik szóra bírni Paládi Zsoltot és Mirk Györgyöt, akik 2013-ban ugyan nem egy időben, de mindketten négy, illetve három hónapot töltöttek Dániában, a Nordfyns Folkehøjskole népfőiskola diákjaiként a „Take the future” (Ragadd meg a jövőt) című kurzuson. Az online beszélgetésbe később Gábor és Ákos is bekapcsolódott, utóbbi összesen kilenc hónapot töltött el két kurzuson egy másik helyszínen. Paládi Zsolt az élményeit könyv formájában is kiadta az Önmegvalósítás művészi fokon. Népfőiskolai elvek és gyakorlatok címmel, amely ma már csak antikvár forgalomban elérhető, de egy részlete – a fenti sorokkal – megtalálható Paládi Zsolt blogján.
Kultúrák találkozása a dánok Népfőiskoláján
A dán népfőiskola felnőttképzés, bárki – és ez a bárki itt hangsúlyos, mert nyitott az étkezési problémákkal küzdők, fogyatékkal élők, a társadalomhoz visszakapcsolódni kívánók stb. előtt is – jelentkezhet rá 17 éves kortól akárhány éves koráig (számukra fontos az élethosszig tartó tanulás) –, s nem csak dán állampolgár. Az összes kontinensről érkeznek diákok. Így tehát egy-egy iskola személyi összetétele meglehetősen színes. Itt a szó szoros értelmében kell együtt élniük – mivel bentlakásos iskoláról van szó – távoli kultúrákból vagy más társadalmi helyzetből érkezett, különböző korú embereknek. Megtapasztalni, hogy minden nehézség ellenére ez lehetséges, és hogy a kulturális szokások máza alatt lényegében ugyanolyanok vagyunk.
Mindenkinek való ez?
Kinek ajánlanátok ezt az iskolát? – teszi fel a kérdést Veronika a beszélgetés végén. Az egyöntetű válasz az, hogy mindenkinek. Mert ez az intenzív élmény – amely annyira intenzív tud lenni, hogy akár fájhat is, figyelmeztet az egyikük – mindenképp erős szemléletbeli és lelki változásokat indít el. Az introvertáltaknak segítség a gátlásaik oldásában, hogy ki merjenek lépni a komfortzónájukból. Mélyen ajánlott lehet döntéshozóknak, hogy gyakorolják a demokratikus működést. Azaz mindannyiunknak, mert mi sem tanultuk sehol. Tanároknak, hogy lássanak valami működőképes mintát arra, hogyan kellene a jelen iskolájának kinéznie. Mindannyiunknak, akik jobb-rosszabb iskolákban szorongtunk vagy tepertünk, de leginkább szorongtunk, hogy miképp szabadulhatunk meg a tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzésétől és válhatunk cselekvőképes állampolgárokká. S persze ajánlható azoknak, akik az angoljukat akarják fejleszteni, vagy csak egyszerűen jól akarják érezni magukat, mert az egész egy nagy buli, vagy ahogy Veronika mondta, interkulturális vakáció. Az anyagi vonzatától sem kell megijedni, a dán népfőiskola ingyenes, jelképes hozzájárulást kell fizetni és zsebpénzről gondoskodni. Hogy ez aktuálisan mennyi, és még milyen feltételei vannak a jelentkezésnek, az az internetről megtudható, pl. a Danish Folks High School honlapjáról. Angolul folyik az oktatás, tehát valamennyire tudni kell.
Egy kis történelem – az egyházi gyökerektől a sokszínűségig
Az első dán népfőiskola megalapítója N. F. S. Grundtvig (1783-1872) evangélikus püspök, valamint író, költő, történész, reformátor és nagy álmodó volt. Elutasította a hierarchián alapuló merev, magolós poroszos iskolát, „halott iskola” helyett az „élet iskolájának” megteremtését tűzte ki célul, ahol a cél nem valamilyen szakterületen való elmélyülés vagy elitképzés, hanem az élet minden oldalának, teljességének élményszerű megmutatása. A kultúra – benne a hagyományok, a történelem, de a zene és tánc, a kézművesség is – és a természet megismerése. Az állami bürokráciától független – és ez így van a mai napig is –, alulról szerveződő, egyszerű, hétköznapi embereknek szánt felnőttoktatásban gondolkodott. Az előképzettség nem volt feltétel. Úgy gondolta, hogy mindenki egyenlően fontos, a személyes fejlődése is ahhoz, hogy a közösség, a társadalom cselekvő és formáló tagjává váljon.
A népfőiskola tehát nem egy felülről létrehozott intézmény – sokkal inkább egy alkotó, tanulni vágyó közösség által megalkotott és működtetett iskola.
Csak a grundtvigi alapelvek szerint működő intézmények nevezhetőek a szó klasszikus értelmében vett népfőiskolának
hangsúlyozta Gábor.
Részletezve ezeket a máig is ható alapelveket, a klasszikus népfőiskola bentlakásos iskola, ahol nemcsak a tanulás folyamata, hanem a kommunikáció, a közösségépítés és az integráció megteremtése is nagyon fontos. Hetvennél is több, kb. hétféle típusba sorolható teljes autonómiát, ugyanakkor fenntartásához állami támogatást is élvező népfőiskola található Dániában, van közöttük inkább gimnasztikai, sport felé irányuló, életmóddal foglakozó, sprituális stb. A diákok részt vesznek az iskola működtetésében különféle munkákat ellátva, kertészkednek, takarítanak, terítenek, mosogatnak stb. Maga az iskolaév is változatos képet mutat, vannak rövid és hosszú kurzusok, ezeknek a hossza három hónaptól egy teljes iskolaévig terjedhet, a legváltozatosabb elméleti, gyakorlati és kreatív tárgyakkal. A diákok sokféle tárgyból választhatnak. Egy adott minimális óraszám kötelező csak, minden más szabadon választható. A szabadidő eltöltésére is rengeteg lehetőséget biztosítanak a kampuszok, mindenütt van felszerelt tornaterem, uszoda, esetleg szauna; több helyiség áll rendelkezésre kisebb-nagyobb társasági összejövetelekre is.
A részvétel a fontos
Osztályzás, vizsga nincs. Az egész oktatás arra épül, hogy a felnőtt résztvevők szabad akaratukból azért mennek, hogy a számukra fontos tudást megtalálják. A népfőiskola tehát nem ad bizonyítványt, életre szóló élményalapú tudást, tapasztalatot, a személyiség kibontakozásának lehetőségét, az együttlét örömét – a közös gondolkozás és alkotás élményét adja, sokkal inkább célja a közösség számára értékes, boldog és szabad embereket nevelni. Erről keveset papolnak, inkább megélik. Az online beszélgetés résztvevői elmondták, hogy az órák nem a nálunk megszokott keretek között zajlottak, sokszor inkább terepen, mint a tanteremben, de vendégeskedtek a tanáraiknál, dán családoknál, műhelyekben; kívülről is hívtak vendégeket, sportolókat, politikusokat; többször utazgattak, múzeumokat, nevezetességeket látogattak. A frontális, egymással szembenálló tanítás nem jellemző, a meghatározó forma a beszélgetés, kulturált vita. Mindenkit meghallgatnak, mindenkire odafigyelnek. Az egyéni munkánál gyakoribb a csoportos projekt. A tanár – egyébként a társadalom erkölcsileg és anyagilag megbecsült tagja – nem afféle mindentudó megmondóember, hanem inkább segítő, szervező, moderátor, része a tanulócsoportnak. De egyben támasz is, aki figyel a tanítványaira, segíti a személyes fejlődésüket. A dán népfőiskola egyik legfontosabb alapelve az egyenrangúság, s ez vonatkozik a tanárok és a diákok egyenrangúságára is. Grundtvig abból indult ki, hogy a legegyszerűbb, tanulatlan embernek is van valamilyen tudása, élettapasztalata, amellyel a közösséget gazdagítja.
Mit tett mindez a társadalommal?
A népfőiskolai mozgalom áthatotta a dán gazdaságot, fontos szerepe volt a demokratikus működés megteremtésében, és a mai napig képes megújulni, a korral haladni épp azért, mert a tanulási folyamat kölcsönösségen alapszik, a diákok épp úgy formálói, mint az alapítók, így elkerülik a megcsontosodást. Tudjuk, hogy mekkora társadalomformáló szerepe van az iskolának, a fent idézett sorok mellett ezt a magyar és a dán történelem összehasonlítása is szemléletesen bemutatja. Az első népfőiskola 1844-ben alakult, mozgalommá azonban 1864 után szélesedett, amikor a porosz-osztrák-dán háborúban elszenvedett vereség után Dánia jelentős területeket veszített. Ez a trauma a mi Trianonunkhoz hasonlóan megrázta az egész dán társadalmat, de ők más válaszokat adtak. A semlegességi politikát választva kimaradtak az első világháborúból. A másodikban Németország megszállta Dániát, de hogy a helyi zsidóság 99 százaléka túlélte a holokausztot – jórészt Svédországba menekítve –, az az ellenállásnak, az akkori dán kormány néhány politikusának, a helyi evangélikus egyháznak volt köszönhető, de elsősorban a hétköznapi embereknek, munkásoknak, tanároknak, halászoknak, matrózoknak, kikötőparancsnokoknak és a helyi rendőröknek. A szolidalitásban, a cselekvésben – akár az életük kockáztatásával – ott van az akkor már évszázados múltra visszatekintő népfőiskolák szellemisége.
Misszió: spóroljatok és menjetek dán Népfőiskolázni!
A zárókörben Gábor hangsúlyozta, hogy mennyire fontos lenne a dán népfőiskolák népszerűsítése, hogy minél többen kerüljenek ki és hozzák haza a tapasztalataikat. Annak tisztázása is, mit is jelent valójában a népfőiskolai mozgalom, szemben a Lakitelek Népfőiskola működésével, amely – véleménye szerint – egy megcsontosodott intézmény, a magyarkodáshoz s nem a demokrácia gyakorlatához van köze, és eszerint irányítja a közművelődést. A Kutyapártnak meg azt tanácsolja, hogy keressenek egy európai szintű alternatívát, és azt emeljék be az oktatási programjukba.
Az online beszélgetés inkább felkeltette, mint kielégítette a kíváncsiságunkat, hogy mit is lehet tanulni a “Take the future” című kurzuson. Mert a megtapasztalása fontosabb, és ez sohasem késő!
További források:
Paládi Zsolt: Önmegvalósítás művészi fokon. Népfőiskolai elvek és gyakorlatok – könyv
Ács Sándorné: Mi a népfőiskola – cikk
+++++++++++++
Mató Ildikó cikke
+++++++++++++
Facebook: Kétfarkú Kutya Népfőiskola
Weboldal: mkkp.hu – Népfőiskola