Emlékeztek, amikor 2020 tavaszán elkezdtek jönni a hírek, mennyi halott van Olaszországban, és még nem igazán lehetett tudni, hogy a Covid kire, mennyire veszélyes, hogyan terjed? Néhány napra lefagyott az ország a félelemtől és a tanácstalanságtól, és mindenki várta, mi fog történni – közben lezártunk mindent, csak elfelejtettük kitalálni, hogyan fognak működni a legszükségesebb dolgok.
Jelentkeztem mindenhová, hogy segítenék valamit, senki nem tudta, mi történik, és hová mehetek segíteni. Eljutott a kérdés Döme Zsuzsanna Suzihoz, akkor még alig pár hónapja kinevezett alpolgármesterhez, hogy hol lehet csinálni valamit: estére lett Ferencvárosban önkormányzati önkénteshálózat.
Számítógépet telepítettem a Haller utcai lakásában négy gyerekkel otthon ragadt egyedülálló anyának, hogy a gyerekek tudjanak online oktatásban részt venni, excel-táblát huzaloztam ami a zöldszámon bejelentett szociális étkeztetési igényeket rendezte, hogy tudjuk, mikor hová kell menni, nyakig beöltözve (gumikesztyű, szemüveg, hermetikusan záródó, szűrős maszk, fertőtlenítés, több réteg nylon – még nem tudtuk, mennyire fertőző), mentem karanténos összegyűlt szemetét a lehető legóvatosabban elszállítani; és hasonló furcsa kalandok.
Utána naponta bevásárlás időseknek, szociális étkeztetésben ételkihordás – az egyik legkedvesebb emlékem, amit elneveztem az “50 első randi”-nak, egy sajnos nagyon demens idős hölgynek kiszállítás volt, ami a szokásos néhány perc helyett minden alkalommal legalább másfél óra volt onnantól, hogy a résre nyitott ajtó mögül gyanúsan méreget, majd hosszan győzködöm arról, hogy nem rosszban sántikálok, hanem kaját hoztam, már sokadszorra találkozunk, nézze csak meg az elmosogatott üres dobozokat a konyhában, pont ilyen van a kezemben – odáig, hogy 50-edszerre is elmeséli az életét, és a végén elfogadja az ételt, amit ő kért, csak nem emlékszik rá. Imádtam a hölgyet, tiszta pillanataiban nagyon jó fej volt. Mesélte, hogy néha onnan tudja, hogy a saját lakásában van, hogy felhúzza a cipőt, amit az előszobában talál, és illik a lábára. Fifikás.
Beszálltak például a biciklis futárok is, a ‘Piroska kommandó’, a csont üres utcákon velük lehetett összefutni leggyakrabban. Olyan hálózatot csináltunk, amire érdemes lesz emlékezni, abban a pillanatban, amikor olyan sokan lefagytak a félelemtől, és beállt mögé infrastruktúrával a teljes önkormányzat.
Biztos vagyok benne, hogy ez nagyon nem volt mindegy. A lenti levelet egy idős házaspártól (akik elégedettek voltak az ellátással, meg úgy tűnik velem is) kapta Polgármester asszony ezért a helytállásért.
Köszönet mellett egy emlékezetes búcsúbulit is kaptunk az FMK-ban. Baranyi Krisztina akkori összefoglalója a több hónapos krízisellátás lezárásakor:
“Nehéz hónapokon vagyunk túl. Most végre véget ért a veszélyhelyzet, amely mindannyiunkat megviselt, bizonytalansággal és félelemmel töltött el. De egyvalamire nagyon jó volt. Kiderült, hogy minden különbözőségünk, gyarlóságunk, széthúzásunk dacára a bajban számíthatunk egymásra. Ezzel a levéllel szeretném megköszönni mind a 400 önkéntesünknek, akik kitartóan, lelkiismeretesen, félelmet nem ismerve segítettek a ferencvárosi időseknek.Sok-sok ilyen levél, üzenet jött hozzám március óta. Büszke vagyok rátok!”
Mendly Miklós
(önkormányzati képviselőjelölt, Ferencváros 7. evk.)
Bővebben erről a történetről is a Kutyinfo podcast alábbi részében:
A II. kerületi listavezetőnk az eddig képviselőként elért eredményeiről és a további terveiről beszélt a Kutyinfo podcastben.
Az ingatlanokat és az ingatlan-támogatásokat tekintve a kormánypárt alapvetően a saját tulajdonban hisz. Ez ez egy bizonyos pontig persze érthető, Read more
A menstruáció minden nő életében havi rutinnak számít és normál esetben az élet körülményei megengedik, hogy megvásárolja az ehhez szükséges Read more
Megtaláltuk az új kerékpártárolók legjobb felhasználási módját. Kicsit drága, kicsit csúnya, de a miénk! Régóta bajban voltunk, hová is tudnánk Read more