Jelen: 13 fő +1 virtuálisan

• – olvasta: 13 fő
• – nem olvasta: 1 fő
• – filmet megnézte: 6 fő

tetszett – nem tetszett – is-is: 9 – 0 – 5

Miért is ez a könyv?

Mert Esztink Gárdos Péter-rajongó (bár, ahogy ismerem, ő minden-író-rajongó ;))., és mert a holokauszt-történetek általában befejeződnek a felszabadítással – de ez pont, hogy a táborlakók testi-lelki utóéletével foglalkozik! Ráadásul igaz történet!

A könyv keletkezése

Gárdos Péter szüleiről szól. 

Mivel a holokausztot átélt emberek egyik jellemző túlélési stratégiája a teljes hallgatás a táborban történtekről – inkl. Gárdos Péter szüleit, akik soha, egyetlen szóval sem utaltak a táborok borzalmaira -, az író csak édesapja halála után, az édesanyja által megőrzött leveleket elolvasva szembesült a tényekkel. Azonnal meg akarta filmesíteni – de nem volt egyszerű a forgatókönyv megírása, hiszen nagyon mély, személyes érzésekről kellett írnia, ráadásul a saját szüleiről… Kedves anekdota, hogy az édesanyja nem engedte, hogy saját néven szerepeljen a forgatókönyvben/filmben (mert még akkor is szégyellte az életének azt a szakaszát, amiben el akarta hagyni a vallását), ezért Gárdos Péter megváltoztatta a nevét, Lilire. Aztán édesanyja, a film sikerét látván, erőst megbánta ezt a döntését. A könyv olvasói számára egyébként nem baj, hiszen a Lili név jobban is illik a karakterhez. 😉 

Érdekesség még, hogy a Gold Juditot alakító színésznő eredetileg Lili szerepére jelentkezett – igazából kicsit zavaró is, annak, aki először a könyvet olvasta, hogy a filmben egyáltalán nem az az erős testalkatú és jellemű nő, mint a könyvben.

Gárdos Péternek ez az 1. könyve – mivel forgatókönyvszerűen írta meg, jellemző, hogy képszerűen ír, sejtet. Ahogy a filmben is.

Ha már itt tartunk, megnéztük, mik a film és a könyv közötti különbségek:

• – az izraeli szál a könyvben egyáltalán nincs benne – a filmbe a koprodukció miatt kellett
• – a filmben a fiúk dorbézoltak a szobájukban – a könyvben a lányok
• – Gold Judit a filmben erősebben leszbikus
• – a filmben protestáns vallásra térnek át – a könyvben a katolikusra (valsz ez is a koprodukció miatt kellett, hiszen a svédek inkább protestánsok)
• – a filmből hiányzott a törött szemüveg
• – Miklós fogatlan, illetve fémfogakkal telerakott száját a filmben nem mutatták meg – köszönet érte!!
• – a filmben a kalauz hagyja a fiúkat jegy nélkül továbbutazni – a könyvben könyörtelenül leszállítja őket

Az egész beszélgetésünket átszőtte a vita, hogy ez egy nyári, könnyed olvasmány – vagy, a holokauszt említése miatt – pont, hogy nem az!

Érvek a könnyedség mellett:

• – a happyend
• – ennél könnyedebben erről a témáról nem lehet írni: alig van megemlítve a sok borzalom, az is csak „mellékesen”, szőrmentén; csak „megvillantja” a holokausztot (pont a megfelelő mértékben), hogy kontraszt legyen a vidámsághoz, élniakaráshoz
• – nem tipikus holokauszt-történet, inkább a love story hangsúlyos – főleg a mai fiataloknak, akik már elég távol születtek a háborútól ill. nemigazán találkoznak túlélővel
• – az olvasónak erőt ad a nyomorúságban 
• – egyik társunk A nagy utazás-t olvasta fiatalkorában, az sokkal durvább volt
• – egy másik társunk 10 éves kora óta olvas holokuszt témájú könyveket – ez a könyv habkönnyű a többihez képest (és elég unalmas az eleje)
• – a könyvet javasló Esztink szerint a történet kulcsszavai a remény, optimizmus, élniakarás, tréfálkozás, boldogság! 🙂

Aki a nehéz olvasmány mellett tette le a voksát, ezekkel az érvekkel jött:

• – ha nem mondja ki konkrétan, a holokauszt borzalmai akkoris ott vannak!
• – Miklósnak, a főszereplőnek 20 évesen kiverték az összes fogát, halálos tüdőbajos – ezek nyomasztó dolgok…

Kedvencek:

– Gold Judit: nagyon emberi karakter. Az író nem közli velünk a motivációját, miért kavar össze mindent, de nem is kell. Szeretne jó lenni, de nem sikerül neki. Összetett személyiség: sokszor segít, bíztat, támogat – ugyanakkor vadul féltékeny. Lilit félti és gátolja egyszerre. Nem vagyunk biztosak benne, hogy a valóságban ő létezett-e vagy csak Gárdos Péter írói fantáziájának szülötte – de nem is fontos. 🙂

Zoli szerint, mivel Gold Judit is megkapta ugyanazt a levelet Miklóstól, mindig közel volt Lilihez – mert bent akart maradni a pixisben, szóval „tartalék” akart lenni Miklósnál (érdekes, hogy a pixis szót nem x-szel kell írni, hanem ksz-szel. Csak mondom. v.)

Jucus azt mondja, Gold Judit legnagyobb problémája saját maga volt. Meg, hogy ő nem írt vissza. Féltékeny volt a másik 2 lány barátságára is – ami teljesen természetes dolog, hiszen a hármas barátság sosem működik.

• – a „Szervusz, Lili!”-jelenet <3 (az „eleve elrendeltetett” tipikus példája)
• – A skandáló vonat volt a legszomorúbb számomra, ami  Miklós makacs életérzésének az allegóriája. (Mesi)
• – a drabális nő, aki Háryt bevezette a… tudjukhova. 😉
• – a rabbi, aki mindig, minden esetben tudta, hogyan, milyen szavakkal tud segíteni. Fantasztikusan ügyesen hangolódott az emberekre.
• – a betörés az orvosi irodába a legviccesebb jelenet – a filmben sokkal inkább az!

Ágink kezdte a másik témát, amiről igen sokat beszéltünk: a magyar történelem legmocskosabb fejezete a zsidóüldözés. Józan ésszel felfoghatatlan és feldolgozhatatlan, hogyan történhetett meg egyáltalán, az állítólag „művelt Európá”-ban?! Arányaiban a legnagyobb zsidóüldözés pont Magyarországon folyt le, innen vitték a legtöbb embert a koncentrációs táborokba. Ezt nem tudatosítják/juk a magyarokban, nincs kibeszélve, kielemezve, hogy hogyan fajulhatott el a dolog ennyire!…

Kati pontosított, hogy Szálasi alatt még nem is volt annyira durva a helyzet: Horthynál viszont…! (Klári szerint Szálasi is üldözte a zsidókat rendesen, ő csak azért nem szállíttatott ki annyi embert a koncentrációs táborokba, mert inkább belelövette őket a Dunába…)

(én meg kifejezetten utáltam leírni ezt a részt, még így is megrázó, hogy „csak” leírom…! – v.)

Böbe szerint ez már csak az utolsó lépcsője a történetnek: az egész a gyűlöletkeltéssel kezdődik – mint most is, csak most a migránsok ellen hergelnek.

Bármennyire is alapszabály az Olvasókörben, hogy nem viszünk aktuálpolitikát a beszélgetéseinkbe, itt most kivételt kellett tennünk, amíg mindenki hozzáfűzte a gondolatait a témához:

– Zoli behozta a Hegedűs a háztetőn-t, mint sokkal korábbi zsidóüldözéses periódust – akkoriban viszont „egyszerűbb” volt a zsidóság helyzete, mert pl. Amerikába nagyon kellett a munkaerő.

Tolerancia/migránskérdés témában pedig az jutott eszébe, hogy a migránsszavazás előestéjén Ausztriában valahol volt egy fotókiállítás, ahol a fotós 56-os menekültekről és mostani migránsokról készített fekete-fehér képeket rakott egymás mellé – megdöbbentően hasonló arcok, arcokról leolvasható sorsok!

– Böbe szerint lehetne emberségesebben is kezelni a migránstémát: most dehumanizálják őket.

Mindenesetre a gyűlöletkeltés mindannyiunkat felbosszant, főleg az, hogy az emberiség egy ilyen holokauszt-tragédia után is hagyja magát hergelni egy népcsoport illetve jelen esetben a migránsok ellen, hogy nem tanultunk a holokauszt borzalmaiból!! – megállapítottuk, hogy az ilyen témájú könyveket nem nekünk kellene elolvasni, hanem azoknak, akik a gyűlöletet szítják, a rakétákat kilövik…!

Záró gondolatok:

Mesi: Számomra egy izgalmas és szép történet arról, hogy a reményt sosem szabad feladni, és bár néha elsodornak a hétköznapok, azért érdemes olykor visszapillantani, hogy lássuk, mekkora utat tettünk meg.Annak ellenére is izgalmas, hogy tudtam a végkifejletet, mégis rágtam a körmöm, hogy most mi lesz. Péternek Hollywoodban lenne a helye! 

Judit: mikor fél éve van hátra, de nem érdekli, akkoris elutazna – ZSENIÁLIS! Az orvos nem Isten,nem szabadna ilyet mondania a betegnek. Pláne, hogy léteznek öngyógyító folyamatok. Ugye.

Kati: a legjobb a könyvben, hogy új oldalról világítja meg a holokausztot, az utóélet szempontjából. Sokkoló, hogy Miklós fogatlan, ronda, mégis 117 nőnek írt – honnan az önbizalom?! Ezt most már nem tudná sehogysem megtenni, merthogy GDPR 😀

Eszter: nem tudtuk, hogy nem tudjuk, hogy Svédország segített a túlélőknek meggyógyulni, talpraállni.

Évi: a hazajövetel elgondolkodtató: miért is akartak hazajönni a semmibe – ha akár maradhattak is volna Svédországban?…

Klári: mély benyomást nem hagyott a történet bennem.

Előjött filmek, könyvek:

• – Jorge Semprún: A nagy utazás (4 nap utazás a koncentrációs tábor felé)
• – Hegedűs a háztetőn (a zsidóüldözés témájában)
• – Thomas Mann: Varázshegy (a tüdőbaj párhuzama miatt)
• – Závada Pál: Egy piaci nap (hazatért, mindenüket elvesztett zsidók történetei. Szomorú, nagyon.)
• – Kertész Imre: Sorstalanság (lmf.)
• – Így jártam anyátokkal (hát ezt meg mivel vontuk párhuzamba?? :D)
• – Bánffy Miklós: Erdély triológia (hogyan vívták ki a magyarok, hogy utálják őket?)
• – Partizán 4 részes sorozata Trianonról (az „uralkodó osztály” nagyon sokat tett, hogy Európában utálják a magyarokat –> Trianon az egyenes következmény)
• – Závada Pál: Természetes fény (NAGYON NEHÉZ, nem ajánljuk senkinek!! Olyan kitelepítésekről szól, amikről sem az iskolában, sem máshol nem hallottunk.)