Jelen: 15 fő

olvasta: 10 fő — nem olvasta: 1 fő — félig-meddig: 4 fő

tetszett: 11 fő — nem tetszett: 1 fő — is-is: 2 fő

---

Az íróról:

A könyvet Jucus ajánlotta.

30 éve olvasta először, mostani visszaolvasással egész más jelentést kapott a történet. Vámos Miklós irányába imádás van, nagyon eredeti ötletei vannak, pl. hogy Marton Gyula ráhelyezkedik külföldi turisták fotóinak hátterébe, így (is) akarván elérni a világhírt ill. bejárni a világot.

Vámos Miklós 1950-ben született, a Lehetetlen c. TV-műsorral alapozta meg Magyarországon a stand-up műfaját (Jucus szerint – de sokan erőst bólogattak, mikor ezt mondta).József Attila-díjas író, forgatókönyvíró, dramaturg, kiadóigazgató és műsorvezető. Apja egész családja Auschwitzban maradt, hazatérve Rajk László titkára lett – ezért a fiát nem vették fel egyetemre. Nyomdában dolgozott, de közben írt. Végül az ELTE jogi karán végzett. 1988-1990. között az USA-ban élt (figyeljük a párhuzamot a regénnyel!), ösztöndíjat kapott ill. egyetemeken tanított (hoppá, a párhuzam!). 

Hazatérve megalapította az AbOvo kiadót.

Összesen 39 könyvet írt, több film szerzője vagy társszerzője (pl. Csók, anyu; Szamba).

Németül, angolul és franciául beszél, 3 további nyelven olvas.

Nagyon szeret teniszezni (hoppá!!).

---

A könyvről (összevissza gondolatok, ahogy eszünkbe jutottak):

Marton Gyula középszerű magyar színész története. 

Vámos Miklós tipikus, fanyar humora átszövi az egész könyvet. 

Vicces, hogy az angol szavakat legtöbbször fonetikusan írja – sokkal emberibb, reálisabb.

„Halfogók Erődítménye” – a Halászbástya japán fordítása! :D-

MGy nyomulós – Magyarországon taszító, de Amerikában így kell viselkedni (Évi szerint véletlenül sodródik – mindenki más szerint inkább a kidobják az ajtón, visszamászik az ablakon-típus. Évi (ahogy szokta), nem hagyta magát, azzal érvel, hogy MGy mindig csak protekcióval jutott be ide-oda-amoda. Szerencsétlen <—> törtető. R.Eszti szerint a kettő nem zárja ki egymást…).

10 fejezet – 10 ember, akik valamilyen kapcsolatba kerültek MGy-vel –> jól bemutatja az egyetemi közeget.

A színészek bemutatása igejjóó! 😀

Márton András akkoriban volt LA-ben főkonzul, biztosak vagyunk benne, hogy tőle is „lopott” Vámos Miklós.

Rendszerváltást igen jól leírja, konkrétan Lázárt, aki hazajött és egy év múlva már országgyűlési képviselő lett.

Viktória: tipikus nő: színésznő, gazdag férjeket fogyaszt.

Zsanpól: kimondott csaló, de mindenki hisz neki! Ügyész társunknak az elejétől fogva gyanús volt! 😀

Dzsóval a metrón találkozott és kötött barátságot, aztán örökharag, mert Dzsó befutott, híres lett.

„Útlevél elvtárs” neve az egyik társunk neve. 😉

Ági: Vámos Miklós hangja borzasztóan üde. A humora fanyar. A könyvben nem a sikerlovagokat mutatja be, sőt! A beszédtanár olyan mélységeket hordozott, hogy még!

Jucus: magyarok összevesztek a konténerpakolásnál: annyira tipikusan (és fájóan) magyar!…

Eszti: Szerintem inkább száraz hang, mint üde. nem izgatott fel, nem szippantott be a könyv: amikor nem volt a kezemben, nem hiányzott, nem éreztem késztetést, hogy továbbolvassam. Ennek ellenére volt hangos felröhögés, talán Zsanpólnál.

Jucus szerint lehet, az volt Eszti baja, hogy – a korából adódóan – nem élte meg tudatosan a rendszerváltást. Aki akkoriban olvasta el, annak ez szinte sci-fi volt.

Évi szerint a könyv a „száraz”-tól igen messze van, hiszen pl. minden karakter nagyon vicces! A hercegnő New Orleans-ban olyan tipikus! 😀

R.Eszti kedvence az AbOvo könyvkiadó vezetője! 😀

Böbe: az első fejezet végén volt egy fordulat, egy csavar. Innentől minden fejezet végén ezt a csavart vártam – és ott volt! Kivéve az utolsó 15 oldal…azzal agyoncsapta az egész könyvet, sajnos. Amúgy zseniális, hogy minden összeér, mindenki ismeri a másikat valahonnan…!

Tibi: pikírt humor, rezzenetlen arccal lövi ki a mérgezett nyilakat, hatalmas! (Ahogy olvastuk, előttünk volt Vámos Miklós rezzenetlen faarca – ez nagyon sokat hozzátesz a viccekhez!). Más most olvasni, mint akkor: a törtetés, a magyarság teljesen másként van megítélve most, mint akkor. Ugyanakkor a „száraz” is benne van a könyvben: kicsit nehézkesen alakulnak a mondatok, sztorik – talán ezért van, hogy ahol Tibi abbahagyta az olvasását, az elég is volt, nem kívánkozott a történet, hogy folytatva legyen, ergo ez nem egy letehetetlen könyv.

R.Eszti egyetért, hogy a történet néha megtört, akár fejezeteken belül is.

Évi csatlakozott: igen, a fejezetek önmagukban is megállnak.

Ide kapcsoltuk be Mesi (igazoltan távollévő társunk <3) emailjét:

eleinte anekdotagyűjteménynek gondoltam a könyvet. Olyan is a stílusa, mintha anekdotázna. Beszélő címe van: az első metró a világon vs. 80-as évek gazdasági, szociális és politikai különbségek. Vannak jó poénok is benne, de keserédes. Kinek mit jelent Amerika? Kívülről: szabadság, kóla, ígéret földje, stb. de aki élt ott, annak Endi, Don McGuire, Líó, Dzsó, stb., azaz hiteles emberi kapcsolatok, amikot MGy nem tudott a konténerben hazaszállítani…

Számomra arról szól a könyv, hogyan „hódította meg” Amerika Magyarországot: hogyan nyert teret nálunk az amerikai kultúra és életmód…–> a globalizáció.

Hajni: egy régi budapesti pillangó-effektus kiállítás jutott eszébe = globalizáció.

Van egy varázsos pillanat a regényben, MGy első new orleans-i utazásán – ami aztán már nem jön vissza… nagyon emberi.

R.Eszti még hozzátette, hogy a figurák itt nagyon kidolgozottak.

Évi: a figurák Rejtő Jenő figurákra emlékeztetnek, mert elég karikírozott mindegyik.

R.Eszti szerint szegény MGy-nek kétszeres kultúrsokkot kell átélnie: egyszer, amikor kimegy és egyszer, amikor visszajön, és már egy más társadalmi rend van itthon. Normál esetben is fura ennyi idő után visszajönni, de itt rendszerváltás is volt közben! Itthon megette az irigység a fitala színésznő miatt, aki sokkal felkészültebb, mint ő volt annakidején, sokkal kikövezettebb az útja Amerikába…

Jucus szerint egyenesen pech, hogy pont rendszerváltáskor élt kint.

Kriszti szereti Vámos Miklós könyveit, ez inkább is-is, valahogy a viccek nem jöttek át…

Elkanyarodva picit a könyvtől, most az jutott eszünkbe (Jucus), hogy volt egy interjú Vámos Miklóssal, ahol a riporter úgy kezdte: „Most kezdtem a könyvet, beszéljünk róla!…??!!

Megegyeztünk, hogy most már nincsenek felkészült, igazán kíváncsi, alázatos, a hallgatóknak/nézőknek ADNI akaró riporterek (egyébként én közben találtam egyet: Rónai Egon!), sajnos.

Eszti szerint ma már a mennyiségre mennek, hiszen nagy a verseny… 🙁

R.Esztinek eszébejutott egy vidéki író-olvasó találkozó, ahol a moderátor egyszerűen felolvasta a vikipédia-önéletrajzot, mire Vámos Miklós közölte, hogy a fele sem igaz…

Érdekesek ezek a véleménykülönbségek a csoportban, de megfejtettük a miért-et: mindenki a saját személyiségével fogja föl a könyvet (ami, ugye, függ pl életkortól, neveltetéstől, nemtől, műveltségtől, stb.) és ez jóóóó! <3

Na, ennyi volt.

Acsádi Veronika.

---

A szavazáskor még szóbajött könyvek:

• Miller: Hozsánna néked, Leibowitz
• Röshwald: A hetedik szint
• Bekmen: Az ember, akit OV-nak hívtak (film is van)
• Spiró György: Feleségverseny
• Ajar: Előttem az élet
• Pamuk: Furcsaság a fejemben
• Murakami: 1084 (509 oldal!)
• Golding: A legyek ura
• Gelbreit: Kakukkszó
• Krasznahorkai: Az ellenállás melankóliája