Jelen: 14,5 fő <3

Olvasta-nem olvasta-részben olvasta: 11 fő – 3 fő (de a filmet megnézte!) – 0,5 fő (de csak mert még nem tud olvasni! <3)

tetszett-nem tetszett-isis: 9-1-4 (0,5 fő nen nyilatkozott ;))

A könyvet Eszterünk javasolta.

Először is kérdezzük meg magunktól, hogy vajon ez az echte japán nevű ember japán-e, ha 5 éves kora óta Angliában él? Az első 2 regénye Japánban játszódik – de hát nem is élt ott soha!

Tiborunk vitát eldöntő megállapítása (közkívánatra szó szerint idézve): „Az abszolút japán találkozik a belterjesen tenyésztett angollal.”

Amúgy az író Nobeldíjas, az „erőteljes érzelmi hatást” kiváltó műveiért ítélték oda neki.

Ebben a könyvben, sok és mély réteget találunk, pl. emberi (vagy donori) jogok, kisebbségek helyzete, szabadságjogok, a nők helyzete, stb. stb.

Azt mondanánk, disztópia a műfaja – ha nem látnánk, hogy ez már a jelen! Legalábbis simán elképzelhető a jelenünkben is, hogy embereket csak azért „tenyésztenek”, hogy a szerveikkel majd más emberek életét mentsék meg, l. szegény országok vagy Putyin-Hszi bekapcsolva felejtett mikrofon miatt kihallatszódott párbeszéde.

A könyvben szereplő donorok élete nemcsak játék és mese, bár ők úgy fogják fel: tudják, hogy miért léteznek, tudják, hogy a 3. max. a 4. szervük átadásánál „bevégzik” – mégsem lázadnak!! nehéz ezt a mi eszünkkel, a mi kultúránkban fölfogni (itt előjön talán a japán szál: az engedelmesség, a társadalomnak való megfelelés, a közösség fontosabb, mint az individuum). Persze, ha belegondolunk, hova is mehetnének? Hiszen az „igazi” emberek tartanak tőlük, a társadalomban a kitaszítottak kasztjához tartoznának. Különbenis azt tanították nekik, hogy a külvilág veszélyes – ugyanakkor mégis felkészítik őket az abban való életre. Húhahúha!

A Madame és Miss Emily is belerokkantak ebbe a helyzetbe.

Férfitagjaink szerint olyan a donorok élete, mint a katonaságban volt az övüké: mindenki egyforma, nincs identitás, be vagy zárva egy saját szabályokkal rendelkező világba. Egy különbség van: a katonák tudtak a külvilágról, sőt, vissza is mehettek oda, mindenféle megbélyegzés nélkül.

Még a nagyüzemi állattartáshoz is hasonlítottuk a donorok életét – bár a donorok körülményei messze jobbak…:(

Valahol mi is tenyészállatok vagyunk valami nagy játékban…

A történet szomorú, az élet mélységeibe vezet – de aktuális.

Megosztó egy könyv (bár nálunk csak 1 fő volt, akinek deklaráltan nem tetszett ;P).

Évi szerint attól zseniális , hogy nem arról beszél, amiről szól: érdektelen, felesleges(nek tűnő) részletekkel traktál minket Ishiguro – talán épp azért, hogy ne is gondoljunk arra, amiről igazából szól a történet VAGY hogy PONT arra irányítsa a figyelmünket, amiről nem ír, hiába várjuk!

Aki látta a könyvből készült filmet, annak ÚRISTEN!-élménye volt: „…mint amikor letekintesz a mélybe. lenyűgöző és borzalmas.”

Ömlesztett gondolatok, vélemények (annyi volt mindenkinek és annyiféle…! ;)):

Jucus: én ott gondoltam, hogy japán az író, hogy egyszerűen beálltak a sorba. Az alapötlet zseniális.

Mesi: hogy néznek ki a szereplők? Semmi leírás nincs!

Hajni: teljesen normálisan néznek ki.

Böbe: a film sokkal jobban megütött, mint a könyv, mert érzelemmentesebb volt.

Tamás: Baromira nem volt egyértelmű jó sokáig, miről szól a történet. Nem bírtam összekötni az árvaházat a donorsággal…

Rá.Eszti: De tudtad. Csak nem bírtad összekötni, mert annyira szokatlan.

Evelin (üdv a Klubban!): kb. 260. oldalnál értettem meg a történetet (szerk.: a könyv 290 oldalas). Én lázadást vártam.

Hajni: talán azért kellett a művészettel elfoglalni őket, hogy ne lázadjanak?…

Zoli: a Galériás szál teljesen felesleges volt.

Rá.Eszti: a szerveknek egészségesnek kellett lenni, ezért ember módra kellett őket „tartani”.

Évi: azért nem lázadtak, amiért mi sem: megvan az ételünk, a meleg lakunk, az egzisztenciánk, vagyis az élethez szükséges minimumok.

Rá.Eszti: a szabélyok megszegése nem egyenlő a lázdással!

Mesi: E/1-ben ír Ishiguro. Valsz azért, hogy jobban azonosuljunk vele.

.Eszti: a nyelvi letisztultság 5*

Évi: fura, hogy az abnormalitás teljesen normális volt számukra.

Tamás: beléjük van nevelve, hogy ez a rend.

Hajni: …meg hogy egymásra vannak utalva, csak egymásra számíthatnak.

Rá.Eszti: pont arról szól a könyv, hogy ők is emberek, lélekkel, vágyakkal, érzésekkel.

Kriszti: a társadalom nem akarja tudni, honnan jönnek a szervek – ezért „félnek” tőlük.

Böbe: a filmmel együtt kerek a történet.

Évi: nem határozta meg az Író az időt (többiek kórusban: de! :D), ezért egyszer a mi időnkhöz képest jövőnek éreztem, aztán egy megjegyzés miatt múltnak, máskor jelennek…

Tamás: a könyvnek nagy előnye ez: hogy ishiguro nem rakja bele egy korszakba, így bármikor értelmezhető.

Kérdések:

Madame+Emily+Lucy: egyetértettek a rendszerrel, csak humanizálni akarták? vagy nem is értettek vele egyet?…

Miért jó a donornak, ha felvilágosult és művelt? lehet, jobb lenne „haszonállatként” tartani őket, szellemi sötétségben, így könnyebb lenne az életük?…

Átmentünk depibe:

Rá.Eszti: Hailsham nagyon drágává teszi az üzletet. A megtanult dolgokat nem tudták továbbadományozni.

Tamás: Abszurd, hogy csak ezt kapják a rendszertől: gondozó VAGY donor. Baromira nincsenek a könyvben válaszok, pedig a kérdések az arcunkba vannak tolva. Durván nyomasztó, komoly könyv.

Tibi: a világunk kegyetlen. Az ember egy termék, egy bábu.

Zoli: durvul a világ. Ha nem is termékek, de kiszolgáltatottak vagyunk (a piacnak).

Ági: a legtöbb olvasott könyvünk a hatalomról, lázadásról szól. nem lehet véletlen. A társadalmi szolidaritás nyomokban sincs meg, egyikben sem, csak a hatalom, elnyomás, tehetetlenség.

Hajni: a legnagyobb hatású jelenet, amikor a főszereplőnk megkérdi a Madame-tól, mit látott a párnástáncban és ő azt válaszolja, hogy a régi világot, ami elmúlt… Lassan, ha akarod, sem tudod kivonni magad a „szép új világ”-ból (pl. e-ügyintézés,…stb.)

Évi: legfejbevágóbb, amikor tudod, hogy disztópiát olvasol – de mégsem. csupa kérdőjel az olvasó: a világ legfejlettebb, leggazdagabb részén élünk és mégsincsenek valódi válaszaink a felmerülő problémákra. Nincs olyan társadalmi forma, ami kizsákmányolás nélkül működőképes. Az egyén kivonulhat, de mindenki nem: szemlesütve elfogadjuk a rendet, a komfortunk fejében – legfeljebb megpróbálunk a legkevésbé kizsákmányoló réteghez tartozni.

Azért van remény:

Kriszti: nagyszerű, ha van erőnk a dolgok mögé nézni: erős hangulatok, rétegek figyelhetők meg a könyvben. ishiguro mindegyik könyve jó!

Evelin: nehéz befogadni a történetet, de tökjó az Olvasókör, hogy ennyi véleményt, perspektívát megsimerhettem, amikre nem is gondoltam! (szerk.: jólvan, Evelin, jöhetsz máskoris.)

Eszti: az író elérte a célját: szenvedélyesen beszélünk a könyvről –> jó könyv!

Rá.Eszti: számomra a könyv üzenete az, hogy embernek lenni az embertelenségben. Egy percig sem nyomasztott. „Biztos-nem-felejtem-el”-kategória!

Jucus: az alapötlet zseniális. Jobban tetszett volna, ha lett volna benne lázadás.

Mesi: zseniális, mert hátborzongató, ahogyan Ishiguro az emberség/embertelenség természetéről ír. Érdekes volt a felépítés: minden fejezet hasonlóan kezdődik: „…volt az az eset, amikor…” és csak később bontja ki az előzményeket. Ugyanakkor könnyű olvasmány.

Megemlített egyéb könyvek, filmek:

– Ottlik Géza: Iskola a határon (párhuzam a bentlakásos iskolával)

– A sziget (film, 2005.): egy szigeten klónozzák az embereket, csak ők, a könyvben szereplőkkel ellentétben, nem tudják, hogy klónok.

– Jodi Picoult: A nővérem húga (+film is): Anna azért született meg, hogy halálos beteg nővérének szerveket adományozhasson.

– Parkinson törvényei: viccnek szánta, de: „Egy ember addig lép a ranglétrán, míg egy olyan pozícióba kerül, amihez nem ért.” R.Eszti megjegyzése: A felhatalmazás hamis értékrendhez vezet: akit kineveztek, azt hiszi, ért hozzá. (itt egy picit megakadtunk, de aztán eszünkbejutott a Klub egyik alapszabálya: no aktuálpolitika! :D)

!!!!!!!!!!!!!!!

Következő alkalom az utolsóELŐTTI kedd: OKTÓBER 21.

A kezdés pedig 18 óra, mint régen!

!!!!!!!!!!!!!!!
————————————————————————-

A beszámolót Acsádi Veronika írta, nagy köszi neki ezért mint minden alkalommal most is. A fotó miatt pedig bocsi az asztal lemaradt felétől