Abe Kobo: A homok asszonya - Olvasókör Szombathelyen

NAPIREND:

1. WSSZ Takarásban c. előadásának kibeszélése

mert úgy alakult, hogy nem csak könyvet járunk együtt kibeszélni

2. Ivászat!

Koccintottunk mert már 40 fős a levlistánk. (Meg valójában 3 éve indult el az olvasókör, csak ezt elfelejtettük helyben kiemelni)

3. A homok asszonya kibeszélése

Jelen: 17 fő – olvasta-nemolvasta-valameddig: 13-1-3 tetszett-nemtetszett-isis: 3-6-8

Ide kell írnom egy rövid életrajzot az íróról, mert Jucus azt mondja, neki egész addig nem volt világos, miről szólt a könyv, amíg az életrajzot el nem olvasta. Hátha másnak is segít:

Kimifusa Abe az eredeti neve (ezt a kvízelők miatt írtam ide!).

Tokióban született, de Mandzsúriában (Kína) nőtt fel. Orvosként végzett, de íróként, fotósként és feltalálóként működött. Gyermekként érdekelte a rovargyűjtés (magyarul entomológia), a matematika és az olvasás. A háború utáni japán avantgard és egzisztencializmus jellegzetes egyéniségének tartják. Gyakran élt a szatíra és a fantasztikum eszközeivel. Kedvenc írói: Dosztojevszkij, Kafka, Poe, filozófusai Heidegger, Jaspers, Nietzsche. Hát csoda, hogy A homok asszonyánál senki se jut tovább a művei olvasásában?!

Műveinek visszatérő témája, hogy mi az ember, az egyén értéke a társadalomban.

Ebben a könyvben is: tudóstanár a főhősünk – de ez itt egyáltalán nem számít.

Nemigazán értettük, miről szól a történet.

A homokban kínlódás, a homok fizikai és kísérleti fizikai szempontból történő leírása – ilyen hosszan -, a bogarak életének részletezése – mivel egyáltalán nem viszi előbbre a cselekményt (ugye, ami nincs is. Mármint cselekmény.) – egyszerűen uncsi: a 170 oldal helyett 5 oldalban is megfogalmazhatta volna Abe Kobo (Kimifusa!) az egészet.

Bö: csak a 100. oldalig bírta, onnan film – K ugyanez, csak hangoskönyvvel folytatta.

Ev: A „homok” szó feltűnően sokszor szerepelt a könyvben, még egy mondaton belül is többször!

–> RoE szerint ez, és a könyv hosszúsága kellett ahhoz, hogy a homok az olvasó „bőre alá menjen”.

K: horrorérzetem volt, de kiderült, hogy az emberek a horrorok. Egy percét sem élveztem az olvasásnak. Az emberek, ahogy egymáshoz sodródnak, úgy alkotnak párt?! Nevezhetjük ezt egyáltalán párkapcsolatnak?!

Ha: még a saját feleségével sem volt a klasszikus értelemben vett párkapcsolata…

én: annyira abszurd volt, hogy egyáltalán nem tudtam beleképzelni magam a történetbe. Ez azér’ zavaró, amikor olvasunk egy könyvet, nem?

Kl: Amikor elkezdett süllyedni a homokban, reménykedtem, hogy elsüllyed és vége a könyvnek – de sajna, nem!…

RoE: Lehet, nem is akart metaforákban írni, csak leült, jöttek a gondolatok és írt.

Ju: Marxista volt, ergo FIX, hogy akarattal szimbólumokban írt!

Dá: „Gondolta a fene!”

Me: A könyv vége, az utolsó mondat fejbevágós.

Kli/Ág/RáE: mi is így vagyunk vele: kiléphetnénk az életünkből, de nem tesszük…

Ág: a saját életünkben is kaparjuk a homokot, mind visszahull ránk, nincs „játékterünk”.

RoE: van-e olyan, hogy SZABAD AKARAT?….

Ju: Az csak egy illúzió.

Ha: Megváltotta a szabadságát a vízzel, amit talált/előállított. Más (pl. szabadság) nem volt érdekes számára.

É: elég volt neki a tudat, hogy elmehet, amikor akar.

Ha: Nem kényszer volt már, hanem saját döntés – kezdem érteni a kamikazékat.

Ti: Az ember célja a küzdés maga. Nem én határozom meg a célt, hanem a környezetem -> mi is a szabadság, a szabad akarat? Minden viselkedésünk irányított: az erkölcsi normák, a társadalom elvárásai, a neveltetés, stb.

Ka: kimondottan ronda, antipatikus pasi a főszereplő: a hiúsága miatt nem ment el, mert ő akart lenni a Walaki (és a víz megtalálásával erre meg is volt minden esélye) – mint ahogy a bogarászásban is csak az mozgatta, hogy felfedez egy új fajt, amit majd róla neveznek el.

Bö: a japánok magas százalékban skizofrének: az erőszakolós jelenet mutatja ezt erősen. lehet, hogy álom volt?

RáE: inkább LSD-hatás. A homok mozgása, ahogy süllyed, ez inkább LSD. (biztos tudja 😛 – szerk.)

Hajni: amit a főszereplő a nővel csinál, durva: hímsoviniszta, de erősen. A falusiak primitív bunkók, nem skizofrének: bezárták, kényszerítették. A nő erkölcsileg magasabban volt, a főhős filozofálgatása szószátyárság. Feleennyi oldalon is meg lehetett volna írni a könyvet!

Ha: Japánban létezik olyan, hogy érinthetetlenek kasztja, pl. a nemrégen történt fukusimai katasztrófa áldozatai is azok lettek – a 60as években a falusi emberek voltak ebben a kasztban.

Ju: Igen, ezt bizonyítja a beszűkült élettér, „nem látnak ki a gödörből”, még rádió sincs… „birka” társadalom, nulla önálló gondolat.

Zo: Ha minden energiád elmegy a homokkal való küzdésre, nem meglepő, hogy nincs önmegvalósítás.

Ti: Mi az az önmegvalósítás?…

Év: Milyen erkölcsök vannak a faluban, ha ilyen rútul csapdába csalják – és még röhögnek is rajta?!

RoEi: Ha túlélésről van szó, nincs lelkiismeret, erkölcs, stb.

Ha: A homokkal maffiaszerűen üzleteltek, ergo rabszolgaként „tartották” a falusiakat.

Ka: Japánban élt rokon elbeszélése alapján a japánok kötekedők, antipatikusak, kellemetlen alakok.

Ti: „Miért nem szeretjük a japánokat?” – mellékelve. KELL ehhez a könyvhöz!

Ev: ismerősökre ismertem a könyv egyes szereplőiben. Ez nyomasztó.

És akkor előjött a józanész:

Ti: Miért van egy homokgödör alján ház? Miért nem lehet felmenni?

Bö: Kik csalták csapdába és miért? Miért van a ház a gödörben, a falu meg fent? Miért egy nő van lent?

RoE: Az út felül megy, a házak meg lent vannak?!

Ju: Miért van odalent a nő? Miért nem akar elmenni?

megpróbáltuk megtalálni a válaszokat a fenti kérdésekre:

Ka: a főhős kellett a falunak, hogy segítsen a nőnek lapátolni, ezáltal nem viszi el a falut a homok.

Év: olyan ez, mint a modernkori rabszolgaság: van, aki elfogadja, mert legalább van mit enni, van fedél a feje felett, tartozik valahova. „Odakint” egyedül lenne.

Zo: Japánban ezt úgy hívják: lojalitás a munkahely felé. A család, a magánélet csakis ez után jöhet.

Ti: Hát logika az nincs benne. Hiába metafora az egész, logika/rendszer nincs benne.

A filmváltozat is előkerült:

Böbi szerint ez tipikusan megfilmesíthetetlen könyv: a homokkal való küzdelem céltalansága, a folyamatos homokréteg a bőrön, a házon, az ételen, mindenhol – ezt nem lehet filmben átadni.

Ka: de! Nagyon jó volt a film! (mondjuk, 123 perces…)

Ág: a könyv jobb, mint a film.

Ti: a film tipikus 60-as évekbeli művészfilm – nem lehet érteni.

Év: „…újra meg újra megalkotja a mindenség naivitását. A lét egyedülvalóságának ásítozó ürességét: a semmit. Az Embert, aki arra kényszerült, hogy Isten nélküli örökkévalóságban éljen, miként parányi láng mérhetetlenül hatalmas űrben, amelyben tombol a semmi. Fejét felüti a rém, hasznavehetetlen kényszerzubbonyként terülvén a fekete abszurd kozmoszra.” (Woody Allen csajozós dumája a Játszd újra, Sam! c. filmből)

Felmerült könyvek, művek:

Abe Kobo: Dobozember (mint másik műve. De van egy olyan érzésem, senki nem fogja elolvasni – szerk.)
film: Arábiai Lawrence (ez is a 60as években játszódik, homoksivatagban)
film: Az utolsó szamuráj (felmerült, de téves párhuzamnak bizonyult: Tom Cruise is beállt a falusiak közé, de ő élvezte!)
film: Jászd újra, Sam! (Woody Allen csajozós dumája híven tükrözi, miről szól a könyv)
Madách Imre: Az ember tragédiája, többször is:

– „…Mondottam, ember: Küzdj és bízva bízzál!…”

– „…s az ember célja e küzdés maga…”

– falanszter

Arany János: „Gondolta a fene!” (miután próbáltuk kitalálni, mit akart a költő :D)
Samuel Beckett: Godot-ra várva (főhősünk is csak várt, csak várt – a szabadulásra)
Ottlik Géza: Iskola a határon (a reggeli torna a ködben ugyanaz, mint főhösünk utolsó cselekedete: ott a létra, senki nem foglalkozik vele – de ő visszamegy, ahelyett, hogy a szabadságot választaná)
Jodi Picoult: A nővérem húga

előző olvasmányaink:

– Ne engedj el (miért nem lép ki, ha megtehetné??)
– Égből hullott három alma (szintén egy halálraítélt falu, de a lakók maradnak és küzdenek)

4. Újabb könyvek megszavazása

JANUÁR 6. Tóth Krisztina: Pixel
JANUÁR 27. Luis Sepulveda: Az öreg, aki szerelmesregényeket olvasott
FEBRUÁR 24. Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívtak
MÁRCIUS 31. Yann Martel: A helsinki Roccamatio család a tények tükrében

Futottak még:

(Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita) – mivel csak 3 fő nem olvasta, ezért nem válogattuk be megszavazandó könyvnek. Az a 3 fő meg olvassa el! 😉
Orson Scott Card: Múltfigyelők (Kolumbusz nem akar elindulni felfedezni, de aztán rábeszélik) (5 szavazat)
Spiró György: Kőbéka (emberi sorsok, aranyosan elbeszélve) (11 szavazat)
Krasznahorkai László: A zsömle odavan / Sátántangó / A magyar nemzet (10 szavazat – hogy olvassunk Krasznahorkait)
(Hall Radclyffe: A magány kútja) – egy nemesi sarj tudatára ébred, hogy ő más… 1928-ban(!) íródott regény – sajna, túlhosszú, ezért nem vettük be a szavazásba
(Lengyel László-Várszegi Asztrik: Beszélgetőkönyvecske) – mivel már ennyiből is látszik, miről szól – egy világi és egy vallási cserél eszmét az élet dolgairól -, ezért azt gondoljuk, nem tudjuk kibeszélni (hiszen már mindkét nézőpont bennevan)
(Vole Soinka: A folyó menti emberek) – Afrika első Nobel-díjas írója, de nem válogattuk be a könyvet, mivel még senki sem olvasta. A szabály az szabály!!