José Saramago: Halálszünet – Olvasókör Szombathelyen

Most épp a 06.30.-ai összeröffenés kuszaságát olvassátok, ahol José Saramago: Halálszünet című művét ekéztük kicsit vagy nagyon. Az ajánlás by Emese & tőlem (még régről) jött. Mielőtt léket vágnék az estén:

Prélude:

Eszti a veszprémi könyvtárban járt egy kiállításon, ahol a gályarabkultusz emlékhelyei voltak láthatók. Mivel kurrensben volt a témában, a Negyven prédikátor kapcsán, közfelkiáltással megválasztották tárlatvezetőnek! És milyen jól tették! Biztosan többet tudott, mint a Helyierő! 

Íme az este!

Statisztika: 12 fő volt a tömeg, Nem olvasta – 3,  tetszett – 2,  nem tetszett – 4,  is-is – 3.

A szerzőről:

José Saramago (1922 -2010 ) irodalmi Nobel-díjas portugál író, költő. Érdekesség szüleinek nem ez volt a családneve, az anyakönyvvezető, az apa gúnynevét (saramago=vadretek) írta be az újszülött keresztneve mellé. Miután ez számára is kiderült, különös viszonya lett a nevekkel. Az elemi iskola után, anyagi okokból csak 2 évet járt gimnáziumba, utána géplakatosnak tanult, ahol kitűnő irodalmi oktatásban részesült.  Ezután dolgozott autószerelőként, segédfogalmazóként, később szerkesztőként, fordítóként és újságíróként. 1969-ben belépett a kommunista pártba, több társadalmi funkciót vállalt, később lapigazgató lett, ahonnan 1975-ben elbocsátották. ezután fordításból élt. Első regénye 1947-ben jelent meg (A bűn földje), majd 20 évig nem publikált. Lakonikusan így magyarázott: ” Egyszerűen úgy gondoltam, hogy nincsen miről írnom.” 1966-ban jött ki egy verseskötete, ám igazi hangját a regényeiben találta meg.A hírnév 1982-ben vette  szárnyaira, A kolostor regénye című regényével vált nemzetközileg ismertté. Erről a történelmi meséről Federico Fellini azt mondta, hogy ez a legérdekesebb regény, amit valaha olvasott. Semmi nem utalt arra, hogy 76 éves korára az egész világon olvasott és csodált író lesz, akit 21 nyelvre fordítottak le és 1994 óta újra meg újra ott volt az irodalmi Nobel-díj várományosok között, amit 1998-ban, első portugálként  meg is kapott. Az 1991 -es Jézus Krisztus evangéliuma című regényében a blaszfémiával határos módon újrafogalmazta Jézus történetét, ami óriási vihart kavart, a parlament tiltakozása miatt nem kaphatta meg az Európai Irodalmi Díjat. Ekkor második feleségével elhagyták Portugáliát, és a Kanári-szigeteken, Lanzarotén telepedtek le. „Elsősorban portugálnak, azután ibériainak tartom magam, és csak azután érzem magam európainak.”- mondta egy interjúban.

Művei gyakran az utópia és a fantasztikum határán mozognak. Ennek tipikus példája a Kőtutaj (1986 ), amelyben az Ibériai- félsziget leválik Európáról, s mintegy történelmi küldetést teljesítve, tovaúszik az Atlanti-óceánon, hogy a híd szerepét töltse be az ó- és a portugálok által felfedezett új világ között. A csodás elemek minden művében fontos szerepet játszanak, általuk mintegy tiltakozni látszik a hagyományos történelem felfogás ellen. Az 1995-ben megjelent Vakság című művében azt ábrázolja, hogy egy különleges kór megfosztja az embereket a látásuktól, és az addig ismert utat elveszítve nyomorúságos körülmények között vegetálnak a világban. Ezt a regényét 2008-ban, azonos címmel, megfilmesítették. 2008-ban fogott hozzá a blogíráshoz, utolsó kötete Káin és Ábel történetének ironikus elbeszélése. A Káin bemutatóján Saramago, aki magát ” anarchista kommunistának” hívta, újabb vitát gerjesztett azzal, hogy a Bibliát ” a rossz erkölcs kézikönyvének”  nevezte.

Jellemző műveire az esszéista stílus, gyakran elmélkedik, boncolgat, magyaráz, elidőzik az elbeszélés, a valószerűség és a történelem problémáinál.  

A  Nobel-díj indoklás szerint:

„Képzeletből, együttérzésből táplálkozó és iróniával átszőtt példázatai újra meg újra kézzelfoghatóvá tesznek számunkra egy illozórikus tovatűnő valóságot.”

Regényeiben az elnyomott, kisemmizett emberek perspektívájából mutatta be hazája történelmét, de a hibátlan korrajznál jobban érdekelték a történelmi eseményekből levonható következtetések. Az események elbeszélésénél hangsúlyosabb szerepet kaptak az író megjegyzései, eszmefuttatásai. 

Pályája során mintegy 30 regényt, verseskötetet, esszét és színdarabot írt.

A műről:

Szatirikus regény, melyben egy meg nem nevezett országban a halál egy nap váratlanul sztrájkba lép. A folyamat teljesen felborítja a társadalom, az állam és az egyház működését, miközben komoly etikai és gazdasági kérdéseket vet fel. A szerzőtől megszokott módon a regényből hiányoznak a klasszikus párbeszédek, bekezdések. a hosszú hömpölygő mondatok miatt a könyv fokozott figyelmet igényel. 

A regény több részre tagolható, először van a káosz és ebben a mapphia látja meg elsőként az üzletet, beindítja a haláltúrizmust, hogy a haldoklók jobblétre szenderülhessenek, majd hét hónap után minden visszaáll a rendes kerékvágásba, söt a halál stílusa is megváltozik, nem bejelentés nélkül csap le, hanem udvarias, kékesszínű levélkében egy héttel az „esemény” előtt értesíti az egyént. A könyv vége egy szerelmi szál, a halál testet ölt egy nő képében.

Míg sokak szerint a könyv egy zseniális gondolatkísérlet az emberi természetről, addig egyes kritikusok az elbeszélésmódot vagy a stílust unalmasnak, túlbonyolítottnak találják.

„..halál nélkül nincsen feltámadás, és feltámadás nélkül nincs egyház,’

„..Aki nem emeli magasba a nemzeti színeket, az lepaktált a halállal, Tarts velünk, légy patrióta, vásárolj magadnak zászlót, Vásárolj még egyet, Vásárolj még többet, Le az élet ellenzőivel, csak az a szerencséjük, hogy nincsen többé halál..”

” Amint az várható is volt, az első és határozott megnyilatkozások a temetkezési vállalatoktól érkeztek. Tulajdonosaik, akik egyik pillanatról a másikra alapanyag-utánpótlás nélkül maradtak, azzal kezdték, hogy a már ismert klasszikus mozdulattal a fejükhöz kaptak, és szívet tépő panaszáradatba fogtak,…”

„…Először is, berekesztjük az ülést, felelte az öregebb filozófus, És azután, Tovább filozofálunk, még ha a semmiről is, mert erre születtünk, Minek, Hogy minek, nem tudom, Akkor miért, mert a filozófiának éppen úgy szüksége van a halálra, mint a vallásoknak, azért filozofálunk, mert tudjuk, hogy  meghalunk, montaigne megmondta, hogy a filozófia megtanít bennünket meghalni…”

És íme a „Nagy Hadronütköztető”:Emese:Az író szisztematikusan végigviszi, hogy melyik szervezet, hogy reagál a fennálló helyzetre. Egyszerre a Covid jutott eszébe. Másik súlyos állapot, ami könyvben megjelenik, az elöregedő társadalom problémája.A könyv felénél stílusváltás történik, ez idegesítette fel elsőnek. Nem szerepelnek nevek a szövegben, még az ország nevét sem tudjuk, ahol a történet játszódik. Ezek a tények teljes írói szabadságot adnak a szerzőnek. Az első könyvei a portugál történelemről szólnak. Saramago a könyvei címével is sokat mond, pl. a Barlang, Platon barlangelméletére utal.Eszti: Már a Káin című könyve kapcsán is felterjesztették Nobel-díjra, de a Vatikán nagyon ellenezte.Emese: Az író A Salazar diktatúra után belépett a kommunista pártba.Tibor: Miután Salazar 1968-ban agyvérzést kapott, komába esett. Ebből felébredt, de közben a kormány leváltotta a miniszterelnóki pozíciójáról, és a környezete élete végéig eljátszotta előtte, hogy még mindig övé a hatalom.Emese: Azért szavazott az is-is-re, mert mintha 2 könyv lenne. A 2. rész a szerelemről szól.Zoli: A csellistára nagyon kiakadt! A vége laposra sikerült.Eszti: Kedves a mondat, amikor a halál először tapasztalja meg, hogy egy kutya ül az ölében.Kati: Amikor van egy helyzet, érdekes látni, hogy arra hogyan reagál a társadalom.Böbe: Túl hosszan fejti ki a helyzeteket, majd később visszatér ugyanoda.Ági: Az újlatin nyelvekben a halál nőnemű szó, a portugálban is.Eszti: Ez a mű egy gondolatkísérlet, csak a halál szűnik meg, az öregedés nem. Halálok között is van hierarchia, vannak kishalálok és van a Halál, az univerzum halála. A könyv eleje egy kicsit unalmas, a 2. rész személyes történet. Olvasás közben Rusvai Mónika regényei is eszébe jutottak.Eszter. Paul Auster: 4321 című könyve ütött be.Tamás: A Sorstalanságra hajaz.Ági: Inkább nem tetszett. Az ötlet jó, morbid, a 2. rész nem biztos, hogy szerelmi történet. Ági számára a halál nem vicc téma.Eszter: Ezzel a halál témával rányúl a fájdalmunkra.Eszti: Mágikus realista könyvnek mondják, de ez nem az, inkább szatíra.Eszter. Lisszabon ostromának históriája című könyve nagyon tetszett, mert Márquezre hasonlít. A 10 legjobb könyve közt van.Éva: Nincs benne semmi kreatív, dög unalmas volt! Abnormális az egész! Ha utópia, annak sem jó! Mi ez? Fantáziátlan, unalmas, hülyeség!Zoli: 3 részből áll a könyv. Miért a csellistától jöttek vissza a levelek?Tibor: Itt a könyvklubban olyan könyveket olvasunk, amit magunktól soha nem vennénk a kezünkbe, és ahányan vagyunk annyi félét gondolunk róluk, és a gondolatainkat az éppen aktuális lelkiállapotunk határozza meg. Amikor olvassuk az adott könyvet, akkor is van egy benyomásunk (ebbe, spéci belealudt), viszont ha visszagondolunk rá már mást érzünk. Messziről nézve már ez a könyv is tele van ötletekkel (ha Bödőcs olvasná fel, biztos nagyon röhögnénk).Olvasása közben munkahelyi értekezleten érezte magát, ahol az adott problémára felsorakoztatott megoldások közül, azokról is hosszú szócséplés folyt, amiről biztosan lehetett tudni, hogy nem fog megvalósulni.  A könyvklub miatt benne vagyunk a kényszerben, hogy elolvassuk.Éva: Kereste benne a humort, de nem találta.Tibor: Ha újraolvasnánk egy-egy mondatot, jobb lenne a könyv.Eszti: Nagyon számít, hogy milyen fizikai állapotban olvassuk a könyveket.Hajni: 3 oldalig jutott az olvasásban, a halál ténye nagyon megrázta.Tibor: Csak azt a részt olvassuk értő olvasással, ami megfog bennünket, a többin csak úgy átsuhanunk.Eszti: Azért olvasunk könyveket, hogy megszólítson minket. Saramago – laikus olvasó és beavatott. Műveit nehezen olvassák a külföldiek, mert nem értik a történelmi, politikai beágyazottságot. (Felkai Piroska podcastokból többet megtudunk Portugáliáról)Jucus (én): Ha egy könyvben csak egy mondat van ami szíven üt, megérte elolvasni.

Akkor álljon itt még néhány idézet, újraolvasás céljából!„…azt sem lehet mindig pontosan tudni, hogy a kereslet előzte-e meg a kínálatot, vagy éppen ellenkezőleg, a kínálat járult-e hozzá a kereslet kialakulásához,…”„… a belügyi tárcában megjelennek a gazdasági kérdések, ugyanúgy a gazdaságiban is megjelennek a belügyiek, mondhatnám úgy is, olyanok ezek, mint a közlekedőedények,…”„…Mert az ilyesféle kampányok igazából csak annak hoznak hasznot, aki a pénzt bezsebeli értük,…”„…Ha lesz katonai puccs, mondogatták, abban az egyben biztosak lehetünk, hogy bármennyit lő is a két fél egymásra, nem lesznek halottak.”„,.. Az emberi lények halála, akiknek a száma jelenleg mindössze nevetséges hétmilliárd férfira és nőre tehető, és az is eléggé egyenetlenül oszlik meg az öt földrészen, csak másodrendű, alantas halál, és maga is tisztában van a helyével  thanatosz rangsorában, ahogyan ezt nagyvonalúan elismerte annak az újságnak írt levelében, amelyik nagy kezdőbetűvel írta a nevét.”„Egész nap a szobájában maradt, a szállodában megreggelizett és ebédelt. Későig nézte a televíziót. Azután belefeküdt az ágyba, leoltotta a lámpát. Nem aludt. A halál soha nem alszik.”Az est vége felé kósza mondatok röpködtek az éterben. Ezekből nyomokban álljon itt néhány:- Miért kell a gyerekeknek még ma is az 50 évvel ezelőtti kötelező olvasmányokat olvasni?- Ezek a könyvek már akkor sem nekik szóltak! Harry Potter az egész osztályt lepusztította!- Csak azt a Harry Pottert nézheti meg a gyerek, amelyiket elolvasta! – Történetsűrűség: egy hét alatt hány történetet élünk át.- Felgyorsult a világ!

– Nem biztos, hogy a digitális kultúra ugyanaz, mint az írott.- A Chat GPT mindent tud.- Hogyan kell Saratov hűtőszekrényből összerakni egy tankot?- Eszter, Klári a moziban végignézte a Sátántangót 7,5 órában!!!

Ennyi volt mára! Következő alkalom:   

07.28. 18.30h (szerintem ez a nyári időszámításunk)

Spiró György: Kőbéka

Hogy júliusban ne kelljen szavaznunk, augusztusra gömbvillámszerűen, közfelkiáltással olvassuk el     Jeanette Winterson: Nem a narancs az egyetlen gyümölcs című könyvét. Könnyű és nem ráz!