Moldova György: Negyven prédikátor – Olvasókör Szombatehlyen

Önök Moldova György: Negyven prédikátor című regényének elemzését olvassák! (2026.05.26.)

Kedves Olvasó!

„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”

Vagy:

• készíts magad mellé hideg élelmet,
• bódító italokat,
• esetleg egy kést, ha eret vágnál magadon, amit a könyv olvasásakor még nem tettél meg,
• még opció lehet, ha el sem olvasod ezt a szétfoglalót.

Statisztika:

• 13 fő lassan összeszivárgott.

Tetszési index:

• igen – 5 fő
• is-is – 3 fő

nem – ehhez nem kell függvényt deriválnunk, hogy kiszámoljuk. Nekünk, nemtetszőknek, lelkileg túl nagy kihívás volt.

A szerzőről:

Zoli, a könyv ajánlója, próbálta megúszni Moldova bemutatását ( messengeren elküldte az életrajzát), de Emese kedvesen megjegyezte, hogy neki nem volt ideje elolvasni, hallana róla valamit élőben. 

Zoli, Moldováról keveset mondott, a könyveiről viszont, mindent tudott. 

Moldova György (Reif György) (1934 – 2022 ):

Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas, Karinthy-gyűrűs író és szociográfus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Elsősorban a riport, a szociográfia és a szatíra műfajában alkotott.

A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakára járt 4 évet, de nem fejezhette be , mivel csatlakozott az 1956-os forradalmárokhoz. Ezután fizikai munkát végzett. Volt kazánszerelő, a komlói szénbányában is dolgozott.

Filmírással hosszabb ideig foglalkozott. Novellái 1955-től jelentek meg. Több mint 70 könyv szerzője. Irodalmi élete csúcsának a „Negyven prédikátor”  (1973) és a „Ha jönne az angyal…” (1998), Zoli szerint ” A Napló” (1983) c.regényét tartotta. Saját véleménye szerint: ” Rossz könyvem van, de hazug, tisztességtelen nincsen.„

Írásaira jellemző a mindennapi élet központi problémáinak felvetése, magányos, „mindennapi hősök” szerepeltetése. Fontos szerepe volt a ll. világháború utáni magyar szociográfia megteremtésében.

Már a szocializmus idején nagy vitákat keltettek, elsősorban riportkönyvei, melyekben az elvárt optimista kicsengés helyett a valóságot írta meg. Az állambiztonság 1969 és 1981 között megfigyelte, és „Bolygató” néven tartotta nyilván.Semmilyen politikai pártnak nem volt a tagja, de baloldali rokonszenvét soha nem titkolta.

A műről:

Kocsi Csergő Bálint prédikátor 77 évesen a 17.század végén hozzáfog emlékei megírásához. nem a saját sorsáról akar vallani, hanem kötelességből, a vértanúk emlékéért, az eljövendők figyelmeztetéséért,

A Habsburg-ellenes küzdelmek után az 1670-es években a bécsi udvar elnyomó intézkedéseket vezetett be Magyarországon. A rekatolizáció jegyében több száz protestáns lelkészt és tanítót idéztek törvényszék elé Pozsonyban, arra kényszerítve őket, hogy mondjanak le tisztségükről vagy térjenek át. Az ellenálló lelkészeket gályarabságra ítélték. Nápolyba és más itáliai kikötőkbe hurcolták őket, ahol embertelen körülmények között éltek.

Ez a megrázó történet a túlélésért folytatott küzdelmet és a hit megőrzését mutatja be gazdag, archaizáló nyelven, mély lélektani ábrázolásokkal.

Eszmecsere, benyomások:

 – Másodjára olvasta, már gyerekkorában is nagyon szerette!!!!!(Kriszti)

 – A holokauszt jutott eszébe, igaz, ez 200 évvel korábbi történet.(Emese)

Zoli mondata (amit nem találtunk meg egy hónap alatt): 

” Mert az árulók száma hiába múlja felül a helytállókét, mégis a helytállást kell a prédikátorok természetes és rendes magatartásának tekintenünk.”

A földesurakat kellett megtéríteni, a pórnép követte őket.Tibor – (szakmát váltott!!!! Elhagyta a kötöttpályát és más vizekre evezett! Előadott egy komplett vallástörténeti kiskátét!) Történelemből mindig tanultunk valamit, de azt nem helyeztük el az európai történelemben!Luther Márton (1483-1546) – Ágoston-rendi szerzetes, aki 1517-ben a 95 tételével elindította a protestáns reformációt. (evangélikus egyház alapító) Támadta a katolikus egyház visszaéléseit. A hét szentséget sem fogadta el, csak a keresztséget és az úrvacsorát. Legfontosabbnak az evangélium tanulmányozását és értelmezését tartotta. Legfőbb állítása: csakis Isten adhat üdvösséget az embernek. Kálvin János (1509-1564) – francia származású, svájci reformátor, keresztény tudós. (református egyház alapító)

Legfőbb tanításai:

• predesztináció
• egyszerű istentisztelet és szentségek (pl. az úrvacsorát nem Krisztus valóságos jelenléteként, hanem szellemi, lelki emlékezetként értelmezték.
• presbiteri egyházkormányzat (világi személyekből álló közösség)
• a munka értéke (elismerte a gazdasági tevékenység, világi hivatás és a munka erkölcsi értékét, ami nagyban hozzájárult a polgárosodáshoz, és ideológiai alapot adott a kapitalizmusnak)

Magyarországon a református vallás a török hódoltság területein és Erdélyben vált dominánsá. Megjelent a magyar anyanyelvű oktatás és a Biblia lefordítása alapjaiban formálta a nemzeti identitást.

1568 tordai országgyűlés: a világon elsőként iktatták törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadságot. Európa más részein ekkor még véres vallásháborúk dúltak. A prédikátorok szabadon hirdethették az igét. Négy keresztény egyházra terjedt ki a rendelet: katolikus, evangélikus, református, unitárius (elutasítja a Szentháromságot, Isten oszthatatlan egységét hirdeti)

Ugyanekkor Franciaországban hugenották (francia reformátusok) ezreit mészárolták le 1572 Szent Bertalan éjszakáján királyi és pápai jóváhagyással.

Itthon a reformáció visszaszorítására és a katolikus megújulás (ellenreformáció) elősegítésére indult el a jezsuiták (Jézus Társasága)  betelepítése, Oláh Miklós esztergomi érsek irányításával. Lelkipásztorkodás, oktatás-nevelés, tudományos kutatás és szociális segítségnyújtás volt a tevékenységi körük, Több tucat kollégiumot, gimnáziumot, egyetemet alapítottak Magyarországon.

Nyugat-Magyarországon a lakosság 60-70%-a katolikus. (Eszter)

„Minél messzebb kerülök a könyv olvasásától, annál jobban tetszik. Szeretem Moldova cinikus mondatait.” (Tibor)

Egy ember története, és a hit emberéé, aki elmegy a végsőkig. Mennyire vagyunk elkötelezettek az elveinkhez? (Kriszti)

„Ez a téma nem érdekel. Először azt hittem napló, de rájöttem, hogy történelmi regény. Ezért tetszett.” (Emese)

Tizenévesen Moldova összes könyvét elolvasta. Néhány idézetet megjelölt a Negyven prédikátorból. (Tibor)

” A törvényszék csupa pápistából állott, az egyetlen protestáns bíró visszalépett, felháborodott ugyanis a kiáltó igazságtalanságokon: minden leírt vagy szokásban levő törvényt negligálva, a vádakat csak felolvasták a prédikátorok előtt, de az iratokba bele sem nézhettek, megtagadták tőlük azt is, hogy saját védelmükre szólhassanak vagy időben ügyvédet fogadjanak.”

” Ha az őreink nem láttak, csak félig töltöttem meg a talicskámat, sőt az is előfordult, hogy a bástya beszögellésében  hosszan elálldogáltam. Otrokócsi Fóris Ferenc látta mit csinálok: először csak homlokát összevonva és fejét rázva mutatta elégedetlenségét, aztán egyik este nyíltan ki is mondta:
– Főtisztelendő Kocsi! Láttad egyszer is, hogy én nem púposra tetézem talicskámat, vagy elbújok egy kupac homok mögé?
– Ami igaz, az igaz, őreink meg lehetnek veled elégedve, főtisztelendő Otrokócsi!
– De mire való az, hogy te nem dolgozol becsületesen? Ha így viselkedsz, hogy taníthatod majd munkára a rád bízott ifjakat?”

„Tinkovitz nem hajtotta meg a térdét, ezért az alig elmúlt veszélytől eszelős kapitány kardjával rávágott, az öreg prédikátor összecsuklott és meghalt. Mikor testét megszabadították maradék rongyaitól, hogy vízbe dobják, mellén egy kis zsinegen függő dobozt találtak. Pénzt gyanítva felnyitották, de csak egy papír volt benne, melyre Tinkovitz életének jeligéjét írta: Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, hitemet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád majd nékem az Úr, amaz Igaz Bíró.”

Károli Gáspár (református lelkipásztor) azért fordította le a Bibliát, hogy a hívek anyanyelvükön olvashassák az igét. A reformáció egyik alapelve volt, hogy mindenki számára hozzáférhetővé tegyék a Szentírást, ahelyett, hogy az kizárólag a latinul tudó papság kiváltsága maradjon. (Eszter)

„Egy-egy pénzt adok néktek emlékezetül: a pénz egyik oldalán két agyagkorsó úszik a tengeren, erről jusson eszetekbe, hogy ha egymás ellen mentek, cserép lesz belőletek; a másik oldalán pedig egy pár jármos ökör, ami azt jelenti, hogy csak együtt vagytok erősek.” (Tibor)

„- Nekünk magyaroknak régi hibánk, hogy akik egyszer segítenek rajtunk, azokat tökéletesnek képzeljük, és tőlük várjuk sorsunk megoldását – mondta nekem a superintendens egy este, mikor útjáról beszámolt.
– Most legalább belátjuk, hogy Isten után csak magunkra számíthatunk.” (Tibor)

Eszter- az individualizmus a katolicizmussal összefér, de a reformációval nem.Ági- Másodszor olvasta, először egyetemista korában, Általános szenvedéstörténet azokért, akik a rendszer ellen küzdöttek. Nehéz olvasni.Emese- A főhős tanítani akart, de  amin keresztülment és hazatért, nem volt senki akire támaszkodhatott volna. Már Jézus szenvedéseiből sem tudott erőt meríteni.Böbe- A belső kényszer, fizikai korlátai miatt, nem volt más választása, mint tanulni.Eszter- Régen nem szerette Moldovát. A szenvedés azért érintette meg, mert a mai ember nem tudja, mi a fájdalom.Hajni- Az első 7 oldal már lenyűgözte. Elhitette, hogy nem egy XX.századi író írta. Felfoghatatlan, hogy az ország 3 részre szakadt és a vallási vezetők azon vitatkoznak, hogy a Bibliát hogyan értelmezzék!!!Eszter- Gályarabság utáni újrakezdés: azt keresték, hogyan kezdjék újra az életüket, nem volt poszttraumás stressz szindrómájuk!Éva- Nagyon tetszett a nyelvezete.Eszti- Nem nyilvánít véleményt.Zoli- Azért ajánlotta a könyvet, mert kell a helytállás és muszáj az elveinkhez ragaszkodni.Éva- Hiányolta a jellemrajzokat.Böbe- A mai világban az emberek magukért sem állnak ki, a tőbbiekért meg pláne nem.

„Harmincötünket állandó verésekkel hajtottak Nápoly felé. Bátorkeszi Istvánt addig ütótte egy katona, míg dárdájának nyele el nem törött. Mindig az utolsók kapták a legtöbb ütleget, hogy az öregemberekről elhárítsuk, Lányi György és én maradtunk a csapat végére…..Mindennél jobban fájt nekünk, hogy amikor a városban fel-alá hurzoltattunk, hogy az utcai nép nigromántoknak, ördöngőseknek csúfolt minket, és répával, rothadt gyümölccsel megdobált.Egyik este beszélgettünk erről Séllyeivel…
– Amikor elindultunk a nyomorúság útján, én úgy képzeltem, hogy az emberek tudni fogják,  hogy Istenért, Krisztusért, a hazáért és az igazságért, tehát személy szerint őértük is vállaltuk nehéz keresztünket.
– Mire gondoltál, szabadságukat vagy testi épségüket tegyék kockára értünk?- …azt már nem értem, miért volt egész vonulásunk során a tömeg mindig az ellenségünk, miért ünnepelte a könnyű győzelmet , amit az erőszak fölöttünk aratott, és miért gúnyolt ütött-vert minket, holott ezt még a hóhéraink sem kívánták tőle?…
– A tömeg szereti erejét ott kinyilvánítani, ahol, ahol a legkönnyebb, üldözni az amúgy is üldözötteket….-…Nem az ember nem nevelhető. Természetét nem változtatja, csak ideig-óráig, és akkor is csak kényszerítésre.”(Emese)

Másodszor olvasta. Moldova az ötvenes éveket akarta megidézni. A hívek ne olvassák a Bibliát, mert félreértik! (Eszti)

Aki kitartott eddig az olvasással, neki erősen gratulálok!!! Azt hiszem, ez a szétfoglaló hosszabb lett, mint a könyv!Már csak a következő gyűlés időpontját írom le:  június 30. 18hIsmét egy „derűs” könyv lesz terítéken: José Saramago: HalálszünetMindenkinek jó időtöltést kívánok, olvasással vagy mással!!!