Vajon mennyire más gimisnek lenni, majd érettségizni az USA-ban, mint nekünk itt Magyarországon? Milyen az iskolai légkör, milyen lehetőségeik vannak az ottani diákoknak? Mik az álmaik, és meg tudják-e ezeket valósítani? Erről szól Debbie Lum “Mindent bele!” című díjnyertes dokumentumfilmje, amit a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál jóvoltából nézhettünk meg a zalaegerszegi Club PopUp Undergroundban. A filmklubra a Kétfarkú Kutya Népfőiskola keretében került sor.
A filmklubot első alkalommal szerveztük meg Zalaegerszegen. Szeretnénk egy rendszeres, legalább havi egy alkalommal, csütörtök esténként megjelenő eseménysorozattá fejlődni. Olyan minőségi dokumentumfilmeket választunk, melyek minket is érintő társadalmi témákat dolgoznak fel. Azt gondoltuk, hogy – a sör mellett – a film egy olyan médium, ami közelebb hozza az embereket. Bele lehet merülni egy történetbe, a szereplők világába, és aztán egy jót beszélgetni az élményről. Más szemszögből ránézni a saját életünkre.
Reméljük, hogy néhány alkalom után terjed majd a hír, és többen jönnek el. Persze minden résztvevőnek egyenként örültünk, és nyilván számoltunk azzal is, hogy a kezdet nehéz. Bár elküldtük az esemény meghívóját több helyi médiumnak is, egyelőre, úgy látszik, nem számíthatunk arra, hogy ebből bármi is megjelenjen a zalai régióban…
A vetítést követő, intim körben lezajlott beszélgetéshez a Filmfesztivál Iskola Verzió projektje segédanyagot is rendelkezésre bocsát, ösztönözve ezzel mindenkit a beszélgetések beindítására. Céljuk a különleges, társadalmi témákat feldolgozó dokumentumfilmekkel a diákokat kritikus és elemző gondolkodásmódra nevelni, és érzékenyebbé tenni őket szűkebb és tágabb környezetük problémái iránt. Horváth Eliot, pacsai passzivistánk vezette a beszélgetést. Maga is diák lévén, saját tapasztalatok mentén közelített a témához, és hívta elő a jelenlévő diáktársakból is a személyes történeteket.
Az egyik résztvevő így megosztotta a körrel, hogy korábban szakmunkásképzőbe járt, de egy ponton elhatározta, hogy megpróbál felvételizni egy egyetemre. Ez sok bizonytalansággal járt, le kellett küzdenie azt a gondolatot, hogy ez nem az ő ligája. Most izgalmas időszakot él át, merthogy felvették, és igyekszik mindent megtenni azért, hogy bírja a tempót.
A filmben látott tanár-diák viszony, melyet az iskola egyik fizikatanárán keresztül mutattak be, szintén kiváltott reakciókat. A legtöbben nem ismertek a filmbéli példához hasonló, szinte baráti kapcsolatot a tanáraikkal, ahol a tanár inkább egyfajta mentor szerepet tölt be. Néhány kivétel is elhangzott, akadtak példaképként emlegetett tanárok is.
Szóba került aztán, hogy mekkora különbségek jellemzőek nálunk az egyes iskolák között, mivel az amerikai mintában akár egyes osztályok között is óriási lehet a szakadék. Szóba került az is, nálunk milyen tanórán kívüli lehetőségek vannak, mint például a filmben megjelenő sportkörök vagy újságírócsoportok. Arra jutottunk, hogy Magyarországon az ilyesmi nem annyira elterjedt, inkább az a jellemző, hogy amint vége a tanításnak, mindenki megy haza. Amerikában ezzel szemben drasztikusan mást tanulnak a diákok attól függően, milyen fakultációkra járna.
A filmben látott suliban elég erőteljesen megjelent az a kép, ami általában az ázsiai iskolákról él a fejünkben: egyfajta versenyistállóról van szó, míg mifelénk azért enyhén szólva nem ez a jellemző. Amerikában viszont igen: kőkemény verseny folyik az egyetemekre való bejutásért. Ebből a szempontból a mi helyzetünk talán jobb, bár a felsőoktatás színvonala nyilván a nyomába sem ér az ottaninak, de legalább nincs ennyire őrült verseny a gyerekekre kényszerítve.
A résztvevők beszélgettek arról is, mennyire nehéz, vagy éppenséggel nagyon könnyű végigcsinálni egy egyetemet. Nálunk jóval egyszerűbb a hozzáférés a felsőoktatáshoz: kis túlzással, ha valaki nem teljesen hülye, meg tudja ugrani az akadályt. Kérdés, hogy ez mennyire degradálja a megszerzett diplomák értékét? Egyúttal viszont nemcsak szakmailag, de a szocializáció és a gondolkodásmód szempontjából is rengeteget lehet tanulni az egyetemen töltött évek alatt. Ez sokszor akár még fontosabb is lehet, mint maga a tananyag.
Felmerült az is, mennyire jelentős tudásbeli különbség van manapság a szakközépiskolai és a gimnáziumi képzés között. A szakképzés helyzete egyértelműen kétségbeejtő, egyre kevésbé van esélye az oda járóknak, hogy használható tudást szerezzenek. Kérdés, ez a rendszer hibája, vagy inkább a diákoké, adott esetben az egész generációé?
Zalaegerszegi filmklubunk következő alkalma március 30-án lesz, ekkor az Erdők ideje című francia filmet fogjuk megnézni. A Kétfarkú Kutya Népfőiskola korábbi előadásait ide kattintva nézheted vissza, a jövőbeliekről pedig itt találsz infókat.
A zalaszentgróti Szabadtéri Színpad a Batthyány kastély tőszomszédságában, a Zala folyó mellett, a régi strand területénél helyezkedett el, a Tűztorony Read more
Számtalan cikk született már a pacsai fociéletről, de úgy éreztem, hogy kikívánkozik belőlem. Miért fontos a pacsaiaknak a foci? Pacsa Read more
A december mindig az évösszegzések ideje, és szerencsére idén is bőven van miről beszámolnunk, hiszen minden téren folytattuk a 2022-es Read more
TÖBB MINT FÉL ÉV ELTELT A VÁLASZTÁSOK ÓTA. MIT CSINÁLTUNK EBBEN AZ ÉVBEN HELYBEN? Kedves Pacsaiak!A 2023-as év mozgalmas volt Read more