„Ha nem lenne Olvasókör, ilyen könyveken nem rágnánk át magunkat” – Isaac Asimov: A Hold tragédiája

Február 25-én ismét a Ratmayer Társasjáték Kávézóban találkoztunk Szombathelyen. Jelen volt 15 fő, ebből 3 egyáltalán nem olvasta a könyvet, 2 csak az elejéig jutott, 2 abszolút elutasítja, 2 rendesen kijegyzetelte magának, 1 pedig valamilyen felolvasó apppal “olvasta”. A megbeszélt pontok a következők voltak: 1. Beszéljünk a könyvről!; 2. Beszéljünk inkább más könyvekről!; 3. Ajánljunk azért filmet is!; 4. A következő hónapok olvasnivalói

1. Beszéljünk a könyvről!

A könyvet E.Z. társunk ajánlotta, saját bevallása szerint a Harari: 21 lecke a XXI. századra c. nemrég olvasott könyvünk hatására, ugyanis az sem szépirodalom, gondolta, tegyünk egy kísérletet egy tudományos könyvvel! Hát így történt.

Kezdésként E.Z. felkérésére mindenki elmondta, melyik fejezet, melyik rész tetszett neki a könyvből (ha volt ilyen): hárman a naptáras részt tartották nagyon érdekesnek, ketten-ketten szavaztak Rút történetére/a könyv dícséretére a technológiával szemben/”semmi”-re, 1-1 szavazatot kapott a Holdas/számítógépes/társadalmi összehasonlításos rész és a pajzsmirigyműtét története. (Megjegyzem, csinálhatnánk rendszert ebből a kezdő körből: így legalább mindenki szóhoz jut illetve felvetődnek a kezdő gondolatok, amiken el lehet indulni a beszélgetéssel!)

Sokan gondolták úgy, hogy E.Z. kollégának igaza volt, amikor arra hívta fel a figyelmünket a múltkor, hogy a könyv első kétharmadát felesleges elolvasni, csak az utolsó harmad az élvezhető. Ismételten előjött a már többször ismételt gondolat, miszerint jó, hogy van nekünk az Olvasókör, mert ha nem lenne, ilyen könyveken nem rágnánk át magunkat, letennénk már a harmadik oldalnál!

Volt egy olyan vélemény, miszerint ezt a könyvet nem lehet lineárisan olvasni, mint egy szépirodalmi művet, vagy ha igen, akkor is napi 1 fejezetnél nem többet, hiszen minden fejezetben más problémát vet fel ill. vesz górcső alá Asimov (“mi lenne, ha”), amit a lehető legrészletesebben kielemez, legyen szó a Holdról, a Bibliáról, a hormonokról, a könyvről, a vírusokról, a kovalens kötésekről, a szénalapú létformáról és még sok mindenről. Kell idő, hogy megemésszük, megértsük az okfejtéseit.

Egyik társunk szerint ugyanakkor ez tényleg működő módszer, ő így állt neki a könyvnek és ujjong magában, hogy bonyolult biokémiai összefüggéseket igenis megértett Asimov magyarázata alapján.
Vannak futurisztikus elemek is a könyvben, pl. amikor a személyi szám szükségességéről értekezik Asimov, vagy épp a digitális ügyintézésről (a könyv 1972-ben íródott).

A naptáras rész nem véletlenül tetszett többeknek: erős benne a kultúrtörténet, a történelem, nagyon érdekesnek találtuk azt, hogy a történelem során hányszor és miért korrigálták az időt (legtöbbször pápai behatásra). Ennek kapcsán megállapítottuk egyrészt azt, hogy a tudomány és a kultúra elválaszthatatlanok és szépen kiegészítik, befolyásolják egymást. Ha innen nézzük, akkor mondhatjuk, hogy a könyv egy kultúrtörténeti írás. Másrészt azt is megfogalmaztuk, hogy szükség lenne általánosságban arra, hogy több tudományos könyvet, de legalább cikkeket olvassunk, mert ez is hozzátartozik vagy -tartozna az általános műveltséghez.

A fent említett “2 abszolút elutasítja” kolléga érvelései a következők: nincs stílusa, összecsapott könyv; mintha a kiadói határidő miatt gyorsan összeszedett volna néhány korábbi jegyzetet az író; a könyvben szereplő ötletek már nem érvényesek vagy már rég meg lettek valósítva. Egyéb jelzők: poros, régi, túlhaladott; teljesen triviális dolog, pl. hogy a létezés szénalapú vagy hogy a Hold nélkül nincs élet a Földön – miért kell megmagyarázni? Már rég be van bizonyítva, mindenki tudja. Igazából ez utóbbi pont miatt elég hamar befejeztük a könyvről való beszélgetést – hiszen egy tudományos értekezéssel nem tudunk vitatkozni.

2. Beszéljünk inkább más könyvekről!

A beszélgetés során felmerült könyvcímek:

José Salamago: Halálszünet (sci-fi, de nem hagyományos értelemben. A Halál beszünteti a tevékenységét egy szigeten, a következményekről szól a könyv.)
Pilinszky János: Kalandozás a tükörben; Shell Silverstein: A hiányzó rész találkozik a nagy O-val (mese, mert egyikünk ez után a nagyon tudományos mű után a másik végletet, a mesét követelte ;))
Barabási Albert László fizikus: A képlet (az MI-re terelődött beszélgetéskor jött elő)
Galaxis útikalauz stopposoknak
Isaac Asimov: A 200 éves ember
Jules Verne: Párizs a XX. században
Jókai Mór: A jövő század regénye (túl hosszú, ezért nem lehet havi olvasmányunk)

3. Ajánljunk azért filmet is!

Marcus du Sautoy matematikus neve merült itt fel, aki döbbenetesen érdekesen, érdekfeszítően ír, de a NatGeo-n a matematikatörténeti sorozatot is ő vitte.

Az utazó (Angelina Jolie, Johnny Depp)
A 200 éves ember

4. A következő hónapok olvasnivalói

Z.T. Olvasókör-vezetőnk jelezte, hogy nem tud velünk lenni áprilisban, amikor az általa ajánlott könyv kerülne sorra. Ezért, és mivel “Jókai 200” év van idén, áprilisra kerestünk egy – 300 oldalnál nem (sokkal) hosszabb – Jókai-művet és Z.T. könyvét áttoltuk májusra.

Szóval a menetrend a következőképpen alakul:

MÁRCIUS: Szathmári Sándor: Kazohínia (és itt fogunk szavazni a nyári olvasmányokról valamint Mesi elhozza és felolvassa a kedvenc meséjét)

ÁPRILIS: Jókai Mór: Egy játékos, aki nyer

MÁJUS: Narine Agbarjan: Égből hullott három alma

Acsádi Veronika

Komment!