A civilek a zöld ügyek frontvonalában: helyi problémáktól az országos érdekérvényesítésig

Az MKKP „Zöldszínfestés – Zöldpolitikai konferencia és antifatalista tali” konferenciájának harmadik kerekasztal-beszélgetésén hazai környezetvédelmi és közösségszervező civilek osztották meg tapasztalataikat a zöld ügyek kommunikációjáról, a közösségi bevonás kihívásairól és a politikai érdekérvényesítés nehézségeiről. A szakemberek egyetértettek abban, hogy a helyi ügyek jelentik a leghatékonyabb mozgósító erőt, ugyanakkor a rendszerszintű változásokért folytatott küzdelemben a kitartás, a transzparencia és az összefogás létfontosságú.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Kun Zoltán erdész technikus, tájépítész mérnök, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének elnöke, Töplerné Szaszkó Andrea gödi képviselő, a Göd-ÉRT Környezetvédelmi és Városvédő Egyesület alelnöke, az AKÁRTEIS alapítója, Homoki Andrea közösségszervező, tréner, mentor,  az Eleven Gyál, az Eleven Vecsés és a Víz Koalíció és a Civil Kollégium Alapítvány alapítója, Magyar Kitti vidékfejlesztési agrármérnök, a Vízválasztó Mozgalom képviselője, aki főleg tájgazdálkodással, tájhasználattal foglalkozik, valamint Őri Ádám humánökológus,  szabadúszó újságíró, a Zöld Civil Együttműködés Koordinációs Tanácsának tagja, a Zöld Fordulat és a Karátson Gábor Kör képviseletében. A beszélgetést Dr. Pásztor Eszter és Dr. Neulinger Ágnes moderálta, mindketten a 2026-os országgyűlési választás MKKP-listavezetői.

A teljes előadás (a cikk a videó után folytatódik):

Ki a célcsoport? Bárki és senki

A beszélgetés azzal a kérdéssel indult, hogy kit lehet elérni a zöld témákkal Magyarországon.

„Alapvetően a célcsoport mindenki. És kiket lehet megszólítani? Gyakorlatilag bárkit, de ugyanakkor senkit sem” – mondta Kun Zoltán.

Úgy vélte, a siker kulcsa abban rejlik, hogyan határozzuk meg a reális célt. Tapasztalata szerint „ha van valamilyen helyi probléma, arra az emberek sokkal fogékonyabbak, mint egy távoli, globális klímaváltozási vagy biodiverzitás-válság témára. Azt már nehezebben tudják átérezni.” A Fertő-tó beépítése vagy a 400 hektáros gödi akkumulátorgyár-ügy helyi szinten óriási erőket tud megmozgatni.

Homoki Andrea is megerősítette ezt a tendenciát: „Az emberek helyi életével foglalkozunk: infrastruktúra, közszolgáltatások, hogy jobb legyen a járda, a közvilágítás. Ebbe jött be aztán a vízügy”. Példaként említette, amikor a lakosoknál barna, rozsdás víz folyt a csapból, vagy napokig egyáltalán nem volt ivóvíz. „Szóval igen, az érintettek – őket kell megfogni, és őket kell bevonni.”

A bevonás dilemmái és a tudomány „lefordítása”

Magyar Kitti rámutatott a közösségi média és az aktivizmus paradoxonára. A 2022-es aszály óta a vízügy iránti érzékenység megnőtt, a tartalmak „iszonyatosan pörögnek” a közösségi médiában, mégis „mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozunk” a konferenciákon. Az aktív cselekvést elsősorban azok vállalják, „akik nap mint nap testközelben érzik ezt: akár a gazdálkodók, akár a vidéken élők.” Külön kiemelte azt az emberfeletti terhet, amit a civilek visznek a vállukon az állami feladatok (például vízmegtartás, regeneratív mezőgazdaság) területén.

A célcsoporttal kapcsolatban Őri Ádám a zöld szervezetek „fiatal fókuszát” tartja tévútnak:

„Például nyugdíjas embereket nagyon jól be lehet vonni: lelkesek, van idejük” – vélte Őri Ádám.

Hozzátette, hogy döntéshozókból is ritka a 18 és 25 év közötti.

Kun Zoltán a tudományos eredmények döntéshozókhoz való eljuttatásának kudarcára hívta fel a figyelmet. Egy olaszországi konferencián megkérdezett száz kutató közül mindössze négy emelte fel a kezét, akik valaha elküldték eredményeiket döntéshozónak. „Iszonyú mennyiségű, nagyon fontos, nagyon jó eredményeket érnek el a tudósok, csak nem kommunikálják ezeket a döntéshozók felé.”

A „biológiai aktivitási érték” és a szabályozás sorsa

Kun Zoltán élesen kritizálta a jogszabályok be nem tartását, külön kiemelve az építési törvény azon kitételét, miszerint új beépítésre szánt terület csak akkor jelölhető ki, ha a biológiai aktivitási érték (BAÉ) nem csökken. „Szerintem nincs olyan település Magyarországon, ahol ezt betartották volna. Nincs.” Szerinte a helyi politikusokat, polgármestereket bíróságra kellene rángatni a szabály megszegése miatt.

A Töplerné Szaszkó Andrea által említett eset is megerősíti a probléma súlyosságát:

„Mi a Samsung iparterülete miatt fokozottan érintettek vagyunk, de szerintem sincs olyan város, ahol nem” – mondta Töplerné Szaszkó Andrea.

A gyár kedvéért megszüntettek 25 hektár erdőt és 55 hektár szántót, és nincs hova pótolni ezeket az élőhelyeket, mert „nem teszi lehetővé a város szerkezete.”

Szélmalomharc: Motiváció és jogállamiság

A helyi ügyek iránti érdeklődés fenntartása komoly kihívás. Töplerné Szaszkó Andrea szerint a kezdeti lelkesedés után „az emberek elfáradnak. Látják, hogy évekbe telik, mire bármi is történik, és addig csak a papírmunka, az egyeztetések, meg az állandó falakba ütközés van.” A megoldás a folyamatos felrázás, a személyes megszólítás és a kicsi sikerek biztosítása (pl. sajtómegjelenés). Vezetőként a motivációt az adja, hogy látják, „vannak más szervezetek is, akik ugyanazért küzdenek, csak az ország másik végében”, és erőt ad, ha a közösség tagjai elkezdenek önállóan cselekedni.

A gödi Samsung-gyár ügyében súlyos jogállamisági problémák is felmerültek – mondta a Andrea. Az önkormányzat 2023 decemberében pert indított a gyár környezethasználati engedélyének megtámadására, miután sikerült elérniük, hogy a hatóság egyáltalán elismerje: az üzem káros a környezetre. A bíróság 2025. októberben kimondta, hogy az engedélyt hatályon kívül kell helyezni, ám az eljárás ideje alatt a Samsung többször is módosíthatta az engedélyt, méghozzá a kormányhivatal jóváhagyásával. Most sem lehetnek nyugodtak.

„A koreai sajtóban már konkrétan az van, hogy meg kell próbálni ezt diplomáciai úton megoldani. Tehát a magyar jogrendszer, a jogszabályok nem szerepelnek. Majd diplomáciai úton kitalálnak valamit” – mondta Töplerné Szaszkó Andrea.

Homoki Andrea szerint az aktivista csoportok motivációját éppen az tartja fenn, hogy „jönnek újabb és újabb nehézségek” (pl. újabb akkumulátorgyárak, újabb településeken akadozó ivóvízellátás).

“Minél több ember, több aktivista, több szerveződés kapcsolódik be egy ilyen országos mozgalomba, annál erősebbek leszünk” – mondta Homoki Andrea.

A Víz Koalíció is helyi ügyből nőtte ki magát, és ma már részeredménynek tekinti, hogy országos kampányuk hatására eltörölték a közműadót, és elvileg bejelentettek egy ivóvízhálózati rekonstrukciós programot.

Jó gyakorlatok és a komfortzónán túli változások

Magyar Kitti a helytelen állami reakciókat kritizálta az aszály kapcsán. Szerinte az öntözésfejlesztés és az ingyenes mezőgazdasági öntözővíz biztosítása „teljesen hibás reakció”, amely „támogatja a helytelen tájhasználatot, a rossz művelési módot, a rossz művelési ágat.” Kiemelte, hogy a „komfortzónán belül” zajló változtatások helyett valódi rendszerszintű változásokra lenne szükség. A „Vizet a tájba!” program is bukással fenyeget, mivel a felajánlott területek nagy részére (pl. Homokhátságra) a vízügy nem fog tudni vizet juttatni.

Őri Ádám úgy véli, hogy nem feltétlenül a bűntudatkeltéssel kell elérni az embereket, hanem a „felszabadulás” lehetőségét kell megmutatni. Homoki Andrea azzal egészítette ki, hogy a magyar társadalom a kutatások alapján amúgy sem szereti a konfliktust. A tágabb körű bevonás érdekében meglátása szerint a hitelesség (érintett lakosok szerveződése) és a szakemberek bevonása (kutatások, adatigénylések) mellett a különböző eszközök alkalmazása a kulcs:

„A játékos formától a kicsit »hardcore« megoldásokig, pontosan azért, hogy megpróbáljunk minél több emberhez eljutni” – mondta Őri Ádám.

Magyar Kitti ezt megerősítette: „minél többen csináljuk, mert mindenki más hangnemet fog megütni és más emberhez fog elérni.” Erre jó példa a Zöld Gerilla által szervezett „extrém” akciók sora is, amelyek éppen rendhagyó jellegük miatt válnak igazán feltűnővé.

Zárszóként Őri Ádám a konfrontatívabb érdekérvényesítés fontosságát hangsúlyozta. Szerinte nem elég csupán javaslatokat ismételgetni a döntéshozóknak – ha nincs előrelépés, akkor más, határozottabb “érdekérvényesítést kell alkalmazni”.

A beszélgetés konklúziója: a hazai zöld mozgalmak ereje a helyi ügyekben és a civil összefogásban rejlik, de a valódi változáshoz a döntéshozókra is kényszerítő erővel ható, rendszerszintű és a komfortzónán kívüli érdekérvényesítésre van szükség.

Mató Ildikó, Gárdonyi Ágnes