2015 óta foglalkozom közösségszervezéssel, vagyis társadalmi ügyek felhangosításán és megoldásán dolgozom. Jogot tanultam: azt hittem emberi jogi ügyvéd leszek, ehelyett a kutyapártnál kötöttem ki országos önkormányzati koordinátorként.

Most szociális munkásnak tanulok, mert szeretném elsőkézből megtapasztalni a szakmában dolgozók mindennapjait és tenni azért, hogy a dolgozók munkáját megbecsüljék – és hogy a szociálpolitika végre ne a problémák elrejtéséről, hanem az emberekről szóljon.
2018-ban kezdtem el aktívan támogatni a Kutyapártot, mert azt láttam, hogy a fontos, kis és nagy közösségeket érintő ügyekben megteszik, amit lehet. Nem ígérnek feleslegesen, nem változtatják hetente az álláspontjukat, és nem szavazógépnek tekintik az embereket. Hiszem, hogy nemcsak a szavazólapokon van szükség alternatívára, hanem 2026-től a parlamentben is!
Nem Baranyában nőttem fel, de az évek során rengeteg fantasztikus embert ismertem meg innen. Annyi előnyöm van, hogy édesanyám Baranyi Mária, így a név stimmel, és azt mondták, hogy ez már önmagában megér egy szavazatot. Viccet félretéve: számomra az a fontos, hogy a következő országgyűlési képviselő a helyi problémákat ne kívülről akarja megoldani, hanem megismerje őket, és ezek mentén dolgozzon. Kíváncsi és fáradhatatlan ember vagyok: ha egy problémát látok, nem tudom csak úgy elengedni. Fontos számomra, hogy felelősen bánjunk azokkal, akik nehezen tudják megvédeni magukat. Számomra a politika nem karrier, hanem eszköz: lehetőség arra, hogy valódi, pozitív változásokat érjünk el helyi és országos szinten is.