Olyan ember vagyok, aki mindent kritikusan néz – néha még a boltban a kiflit is gyanakodva forgatom meg –, de ez nálam nem akadékoskodás, hanem alapüzemmód: mindig azt keresem, hogyan lehetne a közösségnek jobb. Nem magamnak keresek politikát, hanem normális megoldásokat, valódi fejlesztéseket és működő lehetőségeket. Csodát nem ígérek, de ha valami nagyon értelmetlen, azon legalább együtt nevetünk – és közben megoldást is találunk rá.
Ami megkülönböztet más jelöltektől, hogy nem vagyok karrierpolitikus: én belülről láttam, hogyan működik a nagypolitika, ami néha olyan volt, mint egy végtelenített szappanopera – ugyanazok a szereplők, ugyanazok a fordulatok, csak mindig egyre rosszabb évaddal. Pont ezért döntöttem úgy, hogy inkább behozom a valóságot ebbe az egész rendszerbe: ha valami hülyeség, nem teszek úgy, mintha nem lenne az. Ez nem rossz szokás, inkább olyan túlélési reflex, ami segít gyorsabban átvágni a felesleges díszleteket. Szerintem a politika nem attól lesz hiteles, hogy mindenki savanyú arccal néz, hanem attól, ha emberiek maradunk – humorral, józan ésszel, és néha egy kis csípős őszinteséggel.