Nemrég fejeztem be közgazdász diplomámat, így végre ki tudtam ötleni azt a tervet, amellyel minden szolnoki meggazdagodhat. Mivel Szolnok legtöbb épülete elég romos állapotban van, a keleti városrészeket fokozatosan nyugatabbra telepíteném. Például a Tallinn városrészt újjáépíteném a Pletykafalu és Abony közé – ezt természetesen Riga- vagy Helsinkivárosrésznek hívnám. Ezután elterjeszteném azt a hírt, hogy a Pletykafalu külön településsé alakul és én lennék az örökös polgármestere. Szolnokhoz csatolnám Ceglédet is, hogy hivatalosan szolnoki születésű lehessek.
Abonyt viszont nem csatolnám a városhoz, hanem körbeépíteném, így jönne létre az Alföld Vatikánja; hogy ezt megpecsételjük, Csataszögre az abonyi pápa képét, Besenyszögre pedig az én képemet lógatnánk ki. Ezekkel a módosításokkal közelebb kerülnénk Budapesthez, tehát bármilyen lassúak is legyenek a vonatok, a menetidő folyamatosan rövidülne.
Végül Budapest gravitációs ereje addig vonzana minket, amíg össze nem ütközünk vele; ekkor már olyan közel leszünk a fővároshoz, hogy csillagászati áron adhatjuk el a szolnoki lakásainkat. Ebből a pénzből pedig végre befejezhetnénk még a tiszaligeti strand építését is.
Ui: Macskás Fadísz