Ismerd meg a 2026-os országgyűlési választási listánk első 5 helyezettjét! Helyi ügyekben már megmutattuk, hogy jók vagyunk, és mivel az ország is egy hely, abban is jók leszünk.
Legyen minden jobb!
Az enyém egy igazi Kutyapártos sztori: passzivistaként kezdtem, helyi szervező, aztán pártigazgatóféle lettem, most meg a Kutyapárt listáját vezetem!
28 éves vagyok, és 19 éves korom óta passzivista. De voltam már úszásoktató, ahol ép és sérült gyerekeknek tartottam úszó- és hidroterápiás foglalkozásokat, dolgoztam már hivatalban is, sőt voltak sikeresebb és kudarcosabb (az is siker csak negatív) vállalkozásaim is.
2024 óta Újpesten nem csak önkéntesen képviselek, hanem hivatalosan is. Itt az ó-ellenzékkel küzdök, de az ó-kormánypárttól sem riadok vissza. Azért csináljuk, hogy nektek már ne kelljen! Vagy ha kell is, egy jobb helyen, értelmesebb vitákat lefolytatva, egy kicsit több reménnyel.
Szívesen dolgoznék a parlamentben is szociális ügyeken, olyanokon, amik a társadalom kevésbé szerencsés részét — az elesetteket, a hajléktalanokat és a fogyatékossággal élőket — érintik. És persze minden olyan témában, ahol a párt jóvoltából saját, kétkezi tapasztalatot szereztem: az átláthatóság, az önkormányzatiság, a kultúra, a környezetvédelem vagy éppen a közvetlen demokratikus eszközök területén. Így belegondolva, még mindig sokkal többet adott nekem a párt, mint én a pártnak, szóval végig kell lenni.
2021 óta igazgatom a pártot, és most készen állok arra, hogy kicsit a te életedet is én igazgassam a parlamentben. Hidd el, ha valaki képes volt a Kutyapártot (majdnem!) szervezetbe rázni, annak az ország is menni fog.
Amióta a párt okán nincs időm vállalkozásra, viszont megélni a politikából — hála az égnek — nem tudok, kis értékű használt dolgokból próbálok valamit összekeresni. Használt óra, autó, ékszer jöhet bármikor!
Még pártigazgatóféleként és listavezetőként is van egy főnököm, aki a háttérből irányít. Na, nem a feleségem, akivel három gyermeket nevelünk, hanem: a választó.
Remélem, szigorú, de elégedett lesz velem.
Ágnes a XXII. kerületi csapat tagja, több kampányban részt vett, látott élőben és találkozott személyesen választópolgárral. Közgazdász, kutatóként dolgozik, közel 20 évig tanított és volt tanszékvezető a Corvinuson. A világ egyetlen teljesen független, elfogulatlan és pártérdekeket figyelmen kívül hagyó közvéleménykutató kollektívájának, a Kutyostatnak a kutatással foglalkozó csoportjának a vezetője. Hosszú mondatok, komoly eredmények. Még fel se ocsúdhattunk az előző előtti mondatból, de máris jön a következő: a szakpolitikai programírás csoportjait is Ágnes koordinálja. Munkájának fő fókusza a fenntarthatóság, főleg a városi és az élelmiszer-rendszerekkel összefüggő területeken, és a parlamentbe jutás. De érzései is vannak, nem csupán szakértelme. Például úgy érzi, hogy elég borzasztó hellyé vált ez az ország, mégis maradni szeretne és normálisan élni, dolgozni, lenni, nem csak ellenni. Szolidaritás, kisebbségek, alapjogok, társadalmi és környezeti igazságosság, és ehhez hasonló idegen kifejezések meghonosításával érné el, hogy minden jobb legyen.
Balázs 2017 óta borzolja a közéleti kedélyeket Ajkán szervezőként, 2024 óta már önkormányzati képviselőként, ahol neki is sikerült az, mint Kovács Gergelynek a Hegyvidéken: egyesíteni maga ellen a Fideszt és az óellenzéket. Egy ilyen eredményt már önmagában bizonyítékként szoktunk venni arra, hogy valaki jól végzi a dolgát. Ajkán az átláthatóságot és részvételiséget sulykolja képviselőtársainak, meg is lett a fenti eredménye. Ő a politikai koordinátor a pártnál, szóval amikor ellepik a várost és vidéket a passzivista akciók, nagy valószínűséggel Balázs mozgatja a szálakat. Emlékezhettek rá a legutóbbi Békemenetről, ahol neki is volt köszönhető az, hogy olyan sokan lettünk végre egyformák. Új jelentést szeretne adni a parlamenti munkának. Vagy csak simán jelentést. Úgy gondolja, hogy helyi ügyekben már megmutattuk, hogy tudunk változást elérni. Magyarország is egy hely. Szóval nagyban is menni fog. Európai Uniós szakirányon végzett, szóval papírja is van róla, hogy tudja, hogy Brüsszel egy város és nem az Anti-Magyar Szövetség főbázisa. Ha bejut a parlamentbe, felvesz még egy keresztnevet.
‘Kampány Richárd’-ként szántja az algoritmusokat már évek óta. Másfél millió kézfogás Magyarországon programja futótűzként terjedt és máig égő nyomot hagyott minden szerencsés markában. Diplomácia szakon végzett, de még közel sem végzett mindennel, hiszen azóta is nyomja. Van végig. Neki erre szüksége van, és nekünk is rá. Jelenleg a XII. kerületben a nagykövetségek és az önkormányzat között navigál, hogy simán menjenek a dolgok, specializációja a vízkormányzás és vízdiplomácia, szóval szakértelme jól jön majd mind az aszály, mind a tengerszint-emelkedés idején majd. Addig is újra barátságot kötne a lengyelekkel, hogy együtt csúfolhassák az oroszokat. És ha már az orosz kapcsolatainkról van szó, Richárd különösen felháborítónak tartja az itthoni ‘csicskatartás’-t, akadémikusabban megfogalmazva: a modernkori rabszolgatartást. Ezzel csinálni kéne valamit. Azt mondja szavazzatok rá, mert ő is magára szavazna.
Eszter az emberarcú politikusok szülővárosából, Székesfehérvárról származik, itt szervez már régóta kutyapártos akciókat, ami 2024-ben egészen az önkormányzatig repítette politikusi karrierjét. De ez a landolás nem szegte szárnyát, szeretne az átláthatóságért és a kisebbségek helyzetének javításáért, esélyegyenlőségért dolgozni a parlamentben is. Ő a legidealistább jelöltünk, olyan dolgokat szeretne, mint hogy “jól megalapozott szakmai anyagokról asszertív vitákat lehessen folytatni”. Olyan aranyos, biztos nem akar lopni. Kiemelt témái még a női reprodukciós jogok és általában a női jogok. Ha csak egy könyvet vihetne magával egy lakatlan szigetre, az az Isztambuli Egyezmény lenne. Eszterék 4 gyereket nevelnek, ez azért fontos tapasztalat, mert a választókat is szeretné egyszer majd felnőttként kezelni. Atyáskodás helyett önszerveződés és a közügyek saját kézbe vételére ösztönözné a kedves állampolgárokat. “Biztos vagyok benne, hogy egy többpárti demokrácia résztvevőiként a Kutyapárt sok olyan embert tudna képviselni, akik máshol nem találnak politikai otthonra. Ez a hiányérzet fog bejuttatni minket a parlamentbe, a választóknak ez a – már I. István király által is felismert és nagyra értékelt- sokszínűsége teszi jobbá Magyarországot.”
