Az MKKP túra csoportjának különítménye különleges felajánlást kapott; szállást egy cserkúti kulcsosházban, így a hétvégén ide látogattunk több kutyabarátunk kíséretében.
A Savköpő Menyét túrabeszámolója
Hírét vettük, hogy a pécsi járásban sok cinke küzd a lakhatással, így a közösségépítő esemény cipekedéssel kezdődött. (Ez nem igaz. a kirándulás várakozással és melyikautóholparkoljon vitával kezdődött, este a kiholaludjon is izgalmas volt – azok győztek, akik gyorsan lepakoltak egy ágyra.)
A túra során több információs és dezinformációs táblát, valamint öt cinkeodút helyeztünk el Éger-völgy és Cserkút között, ezek koordinátáit a későbbiekben megosztjuk majd a NASA-val az MME baranyai szervezetével.
Megcsodáltuk a Jakab-hegyi kolostor romjait és a szenzációs, bivakszállásnak is használható esőbeállót, itt Csongor mesélt a környék legendáiról (én élveztem, szerintem mindenki, mert pénz és szerelem is volt benne meg hepiend is).
Cserkútra érve megszámoltuk egymást és magunkat, úgy tűnt, veszteség nélkül zártuk a napot. Itt a pécsi bennszülöttek vártak minket enni- és innivalóval, tábortűzzel, nótaszóval. Vacsora után folytatódott a két csapat versenye, amiről, sajnos, nem tudok beszámolni, mert elaludtam, de állítólag több kompromittáló videófelvétel is készült a résztvevőkről.
Reggel kitüntettük vendéglátónkat, Rebekkát, mert képes volt kávét főzni nekünk hajnali kilenckor (a számlát Soros-pénzben tudtuk rendezni) és persze Zsófit és Ricsit, mert eszméletlen kaját főztek.
Vasárnap Manó új feladatlappal várt minket, Pécsről is tanultunk pár dolgot (például azt, hogy nagyon lassan hozzák ki a pizzát, és valószínűleg túltermelés lehet rukkolából).