Ágicához rendszeresen betörtek. Jó, nem rendszeresen, de párszor biztos, és olyankor romboltak is. Mert nem volt rendes világítás. Oké, nem biztos, hogy csak ez, de az biztos, hogy ez is oka volt a sorozatos betöréseknek.
Ágica egy félőrült nő, aki állatokat ment. Minden kóbor ebet befogad, a sérült állatokhoz különösen vonzódik. Összeszedi, meggyógyítja, majd végül kiházasítja őket.
Szóval, fény kellett az állatmenhely telepére, és ehhez, persze, áram – ami kilométerekre volt csak. Úgyhogy gyűjtést indítottunk a rendszer kiépítésére + az áram bekötésére, félmillió volt a cél. Pár hét alatt összejött (hála nektek!) az összeg bő kétharmada, amit gyorsan átutaltunk Ágica menhelyének, nehogy véletlenül elsörözzük. Közben kiderült, hogy Ágicáéknak (mondjuk, ez a többes szám erős kicsit, mert úgy tíz éve összesen ketten dolgoznak a solti telepen, száz körüli kutyával + random cicák) a Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetség is gyűjtött, így hamarabb összejött a szumma lé – és lőn világosság!