Történet a padról, ami “túl színes” volt, így “csak a melegek használták volna”

Annyira sikeres a kormány gyűlöletkampánya, hogy már valakinek elég meglátni pár színt és rögtön ráébred, mennyire zavarják őt a melegek.

“Történet a padról, ami túl színes volt…
Szombat délután kutyapártos tettestársakkal a móvári vasútállomáson évek óta lepukkantan álló padot újítottunk fel. A pad közterületen állt, joggal gondoltuk, hogy az önkormányzat nem foglalkozik vele.

Közepesen leharcolt állapotban volt. A festés lekopva, a lécek mozogtak, a dűbeleknél szálkák álltak ki. Az öntöttvas lábakat megkezdte a rozsda. Simára csiszoltuk a fa részeket, a csavarokat megpróbáltuk meghúzni, a rozsdát lekapartuk. A lábakat kékre fújta a festő kolléga, a léceket eklektikusan 4 színűre festettük. Jól éreztük magunkat, azt gondoltuk hasznos dolgot csináltunk.

Miután végeztünk, megjelent egy helyi vállalkozó. Közölte, hogy ezt a padot ő állította ide réges- rég, azonnal fessük le barnára, mert “mi itt nem szeretjük a színeset”. Mondtam, hogy sajnálom, nem tudtam, hogy magántulajdon- mivel közterületen áll- de ha már így alakult, nem jobb így felújítva? Azt mondta nem maradhat így, “nem ülne rá senki, itt nincsenek buzik.”

A röhögést, és a dühöt elnyomva próbáltuk egy passzivista lánnyal meggyőzni, hogy EZ a szín nem AZ a szín, de hiába. Abban egyeztünk meg, hogy hétfőn visszatérünk a dologra. Átgondoljuk nyugodtan, ha végképp nem maradhat így, segítek az elszállításban, átfestésben, ha más nem stencilekkel fújunk rá vicces állatokat. Harmadnap hívtam a vállalkozót, de kiderült hogy a padot átfestették már. “

Barnára. Még szerencse, hogy a barnáról nem jutottak eszébe a négerek vagy valami “még durvább”.