Kampányolás helyett: így segítünk az ukrajnai menekülteknek lassan 2 hónapja

Úgy alakult, hogy még rendesen megünnepelni se volt időnk, amikor 2 hét megfeszített munkája után elég aláírást gyűjtöttünk a választáson való induláshoz, mivel az utolsó napokban kitört a háború. Azonnal egyértelmű lett mindenkinek a pártban, hogy bele kell állnunk a menekültek segítésébe, ezért villámgyors újratervezés következett. Ebben a posztban összefoglaltuk, mit csináltunk az azóta eltelt bő másfél hónapban. (Borítókép: Markovics Z. Kristóf)

Első lépésként adománygyűjtést hirdettünk a pártközpontba, de ezt szinte azonnal megbántuk, mert pillanatokon belül olyan mennyiségű jóság érkezett, zsákolt, dobozolt, konzerves és egyéb formában, hogy egyszerűen nem fértünk el tőle. Így jött az ötlet, hogy nyissunk segítősátrat a Nyugatinál.

Ezzel párhuzamosan, február végén elmentünk a határra terepszemlét tartani és igényeket felmérni. Tudatosan üres helyekkel az autóban mentünk, erre pedig, mint kiderült, szükség is volt: rögtön el is hozhattunk Budapestre több menekültet, akiknek utána is egyengettük az útját.

Másnap, vagyis március 1-jén a semmiből elindult a Nyugati Helpsátor, amely azóta is áll. Azonnal kialakult a teljes összefogás: civil, keresztény, kutyapártos, MigrationAides és mindenki is együtt küzdött a válsággal. Bizsergető összefogás volt, tiszta, közös munka.

Káosz közepette kialakítottuk a sátor dinamikáját. Innentől ide vártuk az adományokat, emellett fuvaroztunk vidékre, segítettünk több vidéki szállás létrehozásában.

Szállást szervezni is kitelepültünk a Nyugatiba, tolmácsokat és autósokat is hívtunk. 0-24 órás beosztást szerveztünk, hogy gördülékenyen menjen a helyszíni munka. Az Utcáról Lakásba Egyesülettel is együttműködünk, ők hosszútávú szállásadásban segítenek a menekülteknek a Szolidáris lakhatás programjuk révén.

A Nyugati pályaudvari forgatagból sok közvetlen tapasztalatot szereztünk. Mivel magunk éltük át a helyzetet, láttuk, hogyan lehetne segíteni a korántsem ideális körülmények között zajló kiközvetítéseket, miközben egy-egy mentesítő vonat érkezésénél százával özönlöttek a peronról a királyi csarnokba, majd a parkolóba a segítséget kérő menekültek. Padokon beülve laptopjainkkal a többi önszántából odatelepült civil szervező, önjelölt koordinátor közé – velük együtt kétszer, háromszor áttelepülve a rendőrök kérésére, hogy ne legyünk útban – közösen kialakítottuk a folyamatosan változó “rendszereket”, ahova önszántukból sétáltak be tolmácsok és fuvart vállaló önkéntesek… A káosz garantált. És valahogy mégis annyi türelemmel és spontán reagálással élt itt mindenki egymás felé, dacára a szokássá vált kialvatlanságnak, hogy a folyamat működött, fejlesztette önmagát, az emberek szálláshoz, élelemhez, információhoz jutottak.

Közben egyesek online platformok fejlesztésére használták szaktudásukat, megjelentek az interneten a segítő felületek. Így kerestük meg a shelterukr.com kezdeményezőit, akik készségesen hallgatták terepi tapasztalatainkat, és a felületet a visszajelzéseink alapján tökéletesítették, igazították hozzá az általunk közvetített valósághoz.

Amikor az egyik éjszakai műszak során váratlanul megtudtuk, hogy átirányították a Záhonyból érkező különvonatokat a Keleti pályaudvarra, egy gyors reagálású osztaggal áttelepültünk oda is szállást szervezni és adományt osztani. Vittünk matracokat, gyerekjátékokat, ruhákat. Felvettük a kapcsolatot állatmentőkkel, vittünk nekik, amit csak tudtunk. Azóta is fizetünk útleveleket a továbbutazó kutyáknak.

Az elejétől kezdve sok tárgyi adományt adtunk, ami egyedinek számít. Babakocsikat, ágyneműt, párnát, étkészletet, főzőkészleteket. Ezeket akár ki is szállítottuk sok helyre. Előfordult, hogy polcokkal is, de tulajdonképpen bármivel, amivel csak tudtunk, segítettünk más csapatoknak is.

Rövidesen kiépült a központi tranzitváró a BOK csarnokban, ekkor kényszerből megszüntettük a Keletit, mivel a legnagyobb jótékonysági szervezeteken kívül senki sem maradhatott ott (a vonatok eközben továbbra is érkeznek mindkét pályaudvarra).

A BOK-ba ugyanakkor hivatalosan nem engedtek be bennünket, arra hivatkozva, hogy párt vagyunk. Papíron ezért nem pártként, hanem civil önkéntesekként vagyunk jelen a csarnokban, a Kormányzati Védelmi Bizottság koordinálása alatt, miközben mi is koordináltunk a többi szervezettel, civilekkel.

Itt is sok dologban segítünk: ukrán családoknak és Ukrajnában tanuló külföldi diákoknak jegyet, illetve helyjegyet vettünk a továbbutazáshoz. Civil nők által már a Keleti pályaudvaros időszakban életre hívott Baba-Mama Szoba ügyeletre önkénteseket szerveztünk, kutyilányokkal és asszonyságokkal. Fél nap alatt közel 100 jelentkezővel megtöltöttük a civil kezdeményezők által kért 3 napos, 0-24 órás ügyeletet. A csajok és hölgyek menekült anyukáknak segítettek itt, akik pelenkázni, megetetni, fürdetni hozták be a babáikat, kisgyerekeiket.

Minden nap vásárolunk élelmiszert, kialakítottunk egy logisztikát, rendszeresen csekkoljuk az igényeket helyszínen és a szállásokon. Esetenként a BOK csarnok készlethiányát is segítettünk feltölteni.

A hogysegits.hu civil kezdeményezésű platformmal együttműködve a csarnokban a szállások szervezésében is részt veszünk, bár ezt néha nehezíti, hogy őket sem minden esetben ismerik el ott. Többször előfordult, hogy nem engedték be az önkénteseinket, spontán beugrani sem olyan könnyű egy ilyen zártabb rendszerben, mint a többi helyszínünkön volt.

Ugyanakkor vannak pozitívumok is a korábbi helyzethez képest: önmagában az, hogy 4 hét után végre elkezdték központilag koordinálni a történéseket, beengedték a csarnokba a civil kezdeményezők nagy részét is, működést biztosítanak ott számukra, a civil tolmácsok közül pedig azóta 50-et megbízásos szerződéssel fizetés ellenében fel is vettek, egyértelműen jó dolog.

Egy idő után látszott, hogy a tervekkel ellentétben korántsem mindenki megy be, vagy marad bent a BOK csarnokban menekültként, többen megjelentek, csellengtek a pályaudvarokon ismét. Részben a bizalmatlanság a zárt terep iránt – nem tudni, mikor, hogyan jut ki az ember a csarnokból -, néhány esetben pedig annak ésszerűtlensége is okozhatja ezt, hogy a Bécsbe, vagy egyéb helyekre továbbutazni tervező, adott esetben már menetjeggyel is rendelkező menekültek lekésik a csatlakozásaikat, ha nem közvetlenül a pályaudvarokon kapnak információt és ellátást.

Válaszolva erre a felerősödő igényre, a szállásszervezőink, segítőink, tolmácsaink ismét javarészt a pályaudvarokon teljesítenek szolgálatot, hogy oda jusson plusz erőforrás, ahol ez hiányzik. Bár többször jelezték, jeleztük ezt a jelenséget, a Kormányzati Védelmi Bizottság egyelőre nem támogatta a pályaudvarokra való részleges visszatelepülést.

Ennek a pontos okait valójában nem tudjuk, elképzelhető, hogy a rendezett, központosított körülményeket kívánják fenntartani. Szomorú lenne, ha ez nem tudna lazulni, és felülírná a szükségletre adott választ az a törekvés, hogy a probléma lehetőleg ne legyen szem előtt…

Időközben lettek saját szállásaink is, ahol főként rövid- és középtávon tudunk elszállásolni menekülteket. Jelenleg egy ilyen helyet üzemeltetünk Óbudán, egy négyszobás közösségi házban.

Itt 0-24-es felügyeletet biztosítunk, szociális munkás segít a rend fenntartásában és az éppen aktuális lakók igényeinek teljesítésében. Egy család lakik most ott fixen, két másik szobában pedig néhány napi váltásban szállnak meg, jellemzően továbbutazók.

A Zöld Kakas Líceumban szükség esetén rendelkezésünkre áll egy üres tanterem, itt akár egy nagyobb csoportot is el lehet szállásolni. Bármikor meg tudjuk nyitni, odarendelhető szociális munkásaink is vannak.

Kőbányán van egy támogatónktól kedvezményesen bérelt lakásunk, ami hivatalosan a X. kerületi pártszervezetünk irodájaként funkcionál, de akár egy család ideiglenes otthonának is alkalmas. A Keletinél szintén felajánlottak nekünk egy kis garzont, ezt két héttel ezelőttig használtuk, főleg abban az időszakban volt hasznos, amíg oda érkeztek a különvonatok.

A II. kerületben szállásadó partnerünkkel, a Független Pedagógiai Intézettel nagyon jó együttműködés alakult ki. Jelenleg két családot, 12 főt fogadtak be több hetes időszakra, egyik helyiségüket pedig 1-2 éjszakás szállásként ajánlják fel a továbbutazóknak. Szívükön viselik a menekültek sorsát, munkát is találtak nekik, és proaktívan szervezik a helyi segítségnyújtást, így a közeli Bem Étterem kedvezményes étkeztetéssel szállt be a közös jótékonyságba. A magunk részéről fordítási segítséggel, az étkeztetés finanszírozásával és a családok hosszútávú lakhatásának egyengetésével támogatjuk önzetlen felajánlásukat.

Szentendrén a Vissza a Vadonba csodás természetközeli gyermekfoglalkoztató helyszíne jelentkezett nálunk, hogy szeretettel várja a menekülteket. Azóta a sokadik szállásközvetítésen vagyunk túl, az ő vendéglátásukkal.

A Prezi Nagymező utcai központja is felajánlotta az irodáját a segítségnyújtásra. Itt melegedővel, tusolóval, gyereksarokkal és pihenőhellyel várják a menekülteket, nagyon kellemes körülmények között. Egyelőre ez a fajta igény még kevésbé jelentkezett.

Fekhelyek a II. kerületben

A Hajós utcában van egy szervezet, akik külföldre visznek hálózsákot, polifoamot, kötszert, sebfertőtlenítőt. Rengeteget szállítottunk már hozzájuk, viszik Ukrajnába.

A Nyugatinál lévő sátrunk jövője egyelőre május elejéig biztosított, mivel kampánytevékenység címszó alatt működik. Ennek maximális határideje, ahogy a plakátok eltüntetésének is, a választás utáni harmincadik nap. Mire ez eljön, szeretnénk területfoglalási engedélyt kapni, amivel továbbra is szabályosan működhetünk.

A sátorban egyébként egy fizetett alkalmazott és egy koordinátor dolgozik, rajtuk kívül csak a szociális munkások kapnak pénzt, mindenki más önkéntes.

Vidékről is sokan érkeznek, viszont a vidéki szervezeteknek való segítségnyújtás megnehezült az élelmiszeradományok lecsökkenése miatt. Részben emiatt, részben a torlódás miatt kialakítottunk a sátorban egy futárszolgálatot, nehézségekkel indulva, de működik. Rövidesen elindul a családok “örökbeadása” is, mellyel megbízható civilek és passzivisták segíthetik a menekülteket.

Jelenleg napi 150 család élelmezéséről gondoskodunk rotációban, 2-3 napra elegendő csomagok összeállításával. Sokan odajönnek érte, de önkéntes futáraink is kézbesítik őket, biciklivel és autóval egyaránt.

Sajnos egyes passzivisták, akik a határmenti településekre is fuvaroznak a sátorba érkező adományokból, arról számoltak be, hogy vannak olyan menekültek, akik a tőlünk kapott élelmiszert és tisztálkodószereket pénzért próbálják továbbadni a határt épp átlépőknek. Próbáljuk elejét venni ennek a jelenségnek, de persze nehéz egyszerre megértőnek és igazságosnak is lenni egy ilyen helyzetben, ahol az emberek egy része nyilván nem közvetlenül a háború elől menekül, hanem a mély szociális rászorultság elől.

Fotó (fent és lent): Csöre András

A szállásszervezés jövője szempontjából jó hír, hogy korábban együttműködést eszközöltünk a MÁV-val, így közvetlenül átküldik részünkre a vonatok érkezési időpontjait, és az ezekkel érkező menekültek számát. Ezeket az információkat nyilvánosan megosztottuk minden szállásszervező önkéntessel is. A szállásszervező koordinátor csapattal statisztikákat csináltunk, így tudtuk finomítani az önkéntesek beosztását, bejelölve a várhatóan forgalmasabb időszakokat.

Érdekesség, hogy a naponta vásárolt helyjegyek költségigényét egyelőre nem sikerült ilyen módon megtudni, holott szerettük volna ennek a finanszírozásához szükséges napi pénzösszeget pontosabban betervezni. Ehhez már adatigénylés szükségeltetik – Kutyapártos önkormányzati szakmai ártalom révén, az ezzel kapcsolatos oda-vissza levelezés a MÁV-val, természetesen, már folyamatban van 😉

Létrehoztunk egy tudástárat, ahova minden felmerülő hasznos menekültügyi infót igyekszünk összegyűjteni. Ez IDE KATTINTVA érhető el, használjátok egészséggel!

A háború még tart. Folyamatosan változnak az előrejelzések azzal kapcsolatban, vége lesz-e heteken, hónapokon belül, és kezdhetünk-e a helyreállításra fókuszálni, civilként, szervezetként, ahogyan csak lehet… Vagy érkeznek a következő hullámok, és a közben némileg lankadó önkéntes lendület, a kifáradás felett elsöpör egy még az eddiginél is nagyobb válsághelyzet.

Ami biztos, hogy most kifejezetten nagy szükség lett a hosszabb távú szállásokra. Hiszen embereknek, akik a megszokott otthonaikat kényszerültek elhagyni, és nagy szerencsével, viszontagságok árán eljutottak hozzánk, valahogyan be kell rendezniük az életüket. Ráadásul egy teljesen új környezetben, számukra idegen helyen, idegen emberek között. Fiatal építészek kezdeményezésében mi is részt veszünk a Migration Aiddel, Az Utcáról Lakásba Egyesülettel, és a CoHousing Budapesttel egy közös tervezésben, gondolkodásban, hogy felkészüljünk a hosszútávú igényekre.

Ha van olyan szállásod, amelyet akár több hónapra, évekre is el tudod képzelni, hogy felajánlj: keress meg minket!

Minden adományozónak, segítőnek, passzivistának, együttműködő partnernek, szállásfelajánlónak, bíztatónak és kihívásokat elénk állítónak KÖSZÖNET!

Budapest, 2022. április

0 Shares