2021-ben fejeződött be a Romano Instituto Cigányságkutató Intézet Alapítvány kutatása, amely a cigánysággal való, immár 600 évre visszanyúló együttélésünket vizsgálta. Ennek során egy addig nem ismert fejleményt is feltártak: a II. és a III. kerület egy bizonyos részén helyezkedett el valaha a Budai Cigányváros. Ahogy megszületett a felismerés és az ezt feldolgozó tanulmány, megkerestek számos szervezetet, önkormányzatot a fővárostól a kerületeken át a kisebbségekig, mivel úgy gondolták, méltó arra, hogy emléket állítsanak neki.
A Főváros a mai napig nem adott érdemi választ erre, II. kerületi önkormányzati képviselőnk, Juhász Veronika azonban szerette volna megtenni az első lépést, ezért a március 21-i Antirasszista Világnap alkalmából jelképes táblaavatást szervezett a Szépvölgyi úti parkba. Az eseményre többek mellett a II. kerületi Képviselő-testület tagjait is meghívta.
Mivel Őrsi Gergely polgármestert épp aznap tüntették ki a Radnóti Miklós Antirasszista Díjjal, mondjuk így: igazoltan hiányoztak.
Ott volt viszont Daróczi Ágnes, a Romano Instituto elnöke, akinek szavai szerint a cél az, hogy az itt lakó romák felemelhessék a fejüket, mondván: van egy tér, ami emlékeztet a történelmükre. Horváth Aladár, a Roma Parlament elnöke is felszólalt: szerinte nemcsak az a fontos, melyek azok a területek, ahol a cigányok megvetették a lábukat és polgárosodott életet éltek, hanem az is, hol voltak a közös munka és lakhatás terei. Azok az emberek ugyanis, akik együtt dolgoznak, együtt járnak iskolába vagy kikapcsolódni, nem tartanak egymástól, sokkal könnyebben felismerik a másikban a szeretnivalót.
Magyarországon a baloldali pártok szavazótáborainak 60-70 százalékban rasszista, a konzervatív beállítottságúaknál hasonló az arány. Nagyon rossz a helyzet, rengeteg az előítélet, amin csak akkor lehet változtatni, ha magasra tudjuk emelni azokat a pillanatokat, amelyekben benne van az összetartozás erkölcsi ereje. Ezt csak civilek tudják kiharcolni.
fogalmazott.
A Budai Cigányváros történetéről Bársony János kisebbségkutató mesélt: ez volt a jelenlegi Magyarország területén létrejött első cigány település, az itt élők részt vettek a munkamegosztásban, alkottak, segítették egymást és a többi lakót. Dolgoztak a hajók megerősítésén a közeli török hadikikötőben, készítettek szerszámokat, lőport, ágyút és ágyúgolyót is. A szultán istállójában a lovakkal foglalkoztak, a piacon a felügyelő is roma volt.
A török időkből származó adóösszeírások, ún. defterek alapján tudhatjuk meg azt, hogy a cigányokat – tévesen – a kipti, azaz a kopt elnevezéssel illették. Utóbbi szavunk valójában az egyiptomi keresztény koptokat jelentette, és nagy valószínűséggel nem rájuk utal az elnevezés a török adóösszeírásokban, hiszen egyiptomi keresztény telepesekről nem számolnak be történeti feljegyzések a környékről. Dokumentált viszont a törökök nyelvi értelmező szótára szerint is, hogy a görögkeleti hitű, délszláv nevű cigány csoportok megnevezésekor is a kipti szót használták.
Néhány cigány személy, vagy család összeírásakor a defterekben a kipti elnevezés mellett a csingane (cigány) kifejezést is feljegyezték. Nem teljesen egyértelmű a kordokumentumok leírása alapján, hogy a kopt és a cigány szavakat felcserélve használták-e.
A tér és környéke egy köztes területnek számított, ami se Budához, se Óbudához nem tartozott. Országút vezetett innen Buda városába, ennek mentén is a romák látták el a szükséges feladatokat a kocsik javításától a lovak patkolásáig. Itt volt a két város vigalmi negyede is: sem a katolikusok, sem a muszlimok nem engedték a mulatozást, ezért aki italozni vagy hangosan szórakozni akart, ki kellett jönnie a cigányvárosba. Ételfelszolgálás, borárusitás is volt, a hatóságok figyelő szemei elől elbújva ereszthette ki a gőzt a polgárság. A rendfenntartás szintén a cigányok feladata volt.
Később ez a terület is csatatatérré vált, 1594-ben a labancok felgyújtották a cigányvárost. Újjépítésére nem került sor, a romák onnantól sátrakban éltek. 1686-ban aztán kiverték a törököket Budáról, ennek során feljegyezték, hogy 30 cigányasszonyt foglyul ejtett a felszabadító európai sereg, de ők a törökökkel ellentétben túlélték az ostromot. Rá három évre járt itt egy holland utazó, akki feljegyezte, hogy Buda városában igen sok cigány lakik – ez azt jelenti, hogy a török kiverése után a cigányok visszatértek, és továbbra is ellátták azokat a feladatokat, amit korábban. Egy idő után azonban nem maradhattak tovább, mert nem a saját tulajdonukon éltek, ezért ahogy egyre nőtt a telkek értéke, menniük kellett.
A kiscelli városrész építésekor a Vályog utca környékére szorultak vissza, ahol egészen az 1960-as évek végéig fennmaradt a cigánytelep. Utána elsősorban az Aranyhegy oldalába, illetve a Mocsarasdűlőre került. 1944-45-ben ezekről a telepekről is elhurcolták a romákat a téglagyárba, onnan pedig Németországba, és sajnos sokan nem tértek haza.
Szó esett a JóBuda Közösségi Alapítvány és a Kétker Közösségi Alapítvány által szervezett történelmi sétáról is, aminek egyes állomásain felidézték a többszáz évre visszanyúló együttélés során fontos szerepet játszó foglalkozásokat és helyszíneket.
“Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. Nagyon-nagyon fontosnak érzem azt, hogy itt, ezen a területen 550-600 éven keresztül sikerült együtt élni németeknek, magyaroknak, zsidóknak, romáknak, törököknek, szlávoknak. És együtt jól ki tudtak jönni egyébként egymással, és megtalálták egymás munkájában a csere lehetőségét, ami által túl tudták élni az évszázadokat.”
A beszédek után felmatricázott műanyag tábláinkról lehullt a lepel: jelképesen felavattuk a Budai Cigányváros tér utcanévtábláját, és egy hozzátartozó emléktáblát. Bari Károly versidézettel, és cigány jövevény szavaink előtt is tisztelegve hirdette a szöveg:
“E jelképes táblát kedvünkre eszkábáltuk, hogy közös emlékeinket együtt pátyolgassuk.”
Kis megemlékezésünket a környéki társasház ablakaiból figyelők részéről is tetszésnyilvánítás övezte: tapsot és elismerő füttyöt kaptunk. Az a bizonyos “társadalmasítás” tehát elkezdődött.
A Romano Instituto turkológusok, történészek bevonásával folytatja a megalapozó munkát, a közeljövőben nemzetközi konferenciák és fórumok várhatók a kutatás részeként, az eredmények megvitatására.
Remélhetőleg csak idő kérdése, hogy elháruljon minden akadály, és a Szépvölgyi úti HÉV-megálló melletti területen hivatalos alkotás is emlékeztethessen a cigánysággal közös történeteinkre.
Bársony János korábbi Népfőiskola-előadása a témáról itt nézhető vissza:
(A cikkben szereplő fotókat Martin Ferenc készítette.)
2019-2023 között egy uniós pályázat keretein belül a III. kerületi ókori római limes aquincumi szakaszának turisztikai fejlesztését hajtották végre. A Read more
December-január fordulója mindig az évösszegzések ideje, és szerencsére ezúttal is bőven van miről beszámolnunk, hiszen minden téren folytattuk a 2022-es Read more
Az MKKP közösségi gyűjtés oldalán összegyűlt adományok néha meghaladják az általunk kijelölt szintet. Sajnos ilyenkor sem költjük floridai tövábbképzésre, vagy Read more
Óbudán hosszú ideje súlyos problémát jelentenek az illegális gyorsulási versenyek. Több halálos kimenetelű, gyorshajtásból fakadó baleset is volt már, a Read more