Bevett gyakorlat a pártoknál évértékelőt tartani, ahol mindenki megdicséri magát, hogy milyen ügyes volt a múltban, és milyen fényes jövő előtt áll a pártja. Mi a Kutyapártnál külön rendezvény és háttérbe kipakolt zászlók ezrei nélkül is rendelkezünk annyi önbizalommal, hogy ne kelljen megdicsérjük magunkat azzal kapcsolatban, hogy a választóink 127%-a ránk szavaz. Ezért inkább politikai elemzőket és kampányszakértőket kértünk meg, hogy vonjanak mérleget az MKKP előző éve felett.
A budapesti Lámpásban tartott eseményen meghívott vendégek voltak Terdik Roland, a Kutyostat Research független közvéleménykutatója, Róna Dániel, a 21 Kutatóközpont igazgatója, Mikecz Dániel, a Republikon Intézet vezető elemzője, Ruff Bálint, kampánytanácsadó és politikai kommunikációs szakértő, illetve Gáspár Kristóf, a Paradigma Intézet vezető elemzője. Az eseményt Póti Botond, az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet BA hallgatója moderálta. Az alábbiakban összefoglaltuk a legfontosabb megállapításokat, de érdemes megnézni a teljes beszélgetést is.
Lehet-e viccelni a háborúval?
A beszélgetés első témája a Kutyapárt 2022-es tevékenységének értékelése volt, kiemelt figyelmet fordítva az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos akciókra. A résztvevők mind egyetértettek abban, hogy a Kutyapárt hozzáállása a konfliktushoz eltérő volt a többi párthoz képest. Politikai haszonszerzés helyett sokkal inkább a segíteni akarás szándéka mutatkozott meg az akcióikban. Főként az áprilisi választásokig látszott, hogy más pártokkal ellentétben a Kutyapárt felállított a Nyugati téren egy nagy segítő sátrat, és végig aktív kommunikációt használva meghirdette, hogy itt lehet gyűjteni menekülteknek.
Róna Dánielnek is a menekültek segítése, mint karitatív akció tűnt fel leginkább a vicces posztok mellett a Kutyapárttal kapcsolatban. Ennek szerinte tere és létjogosultsága is van, ez az a fajta tevékenység, amit más pártok is gyakrabban csinálhatnának. Minden ellenzéki pártnak nehéz megtalálni az Orbán-rendszerben a létezése értelmét. Arra, hogy egy párt a „nagyok közé kerüljön”, sajnos nincsen biztos recept, de az, ahogyan a Kutyapárt segítette az ukrán menekülteket, annak mindenképpen van értelme és létjogosultsága.
Terdik Roland említette, hogy az orosz-ukrán háború kitörésekor éppen a gyanúsan fideszes és kamupártos aláírások megsemmisítésével és egy jelölt visszaléptetésével volt elfoglalva a párt magja. Később felmerült, hogy lehet-e egy kampányban viccelni egy frissen kitörő háborúval, ugyanis a háborús szatíra egy létező műfaj. Végül inkább csak a kormány hozzáállása lett kifigurázva néhány alkalommal: az MKKP is vetített ki az orosz nagykövetségre, illetve a debreceni orosz konzulátus előtti járdát is kifestették az ukrán zászló színeire, amit negyed óra múlva le is mostak. Azonban a passzivisták jelentős része inkább segíteni akart a háború károsultjainak.
Ki a felelős az újabb kétharmadért?
A beszélgetés második része az országgyűlési választásokról szólt, a vendégek a Kutyapárt kampányáról és választási eredményéről fejtették ki véleményüket. Megjelent az a gyakran megfogalmazott kritika, hogy azért lett a Fidesznek kétharmada, mert az MKKP nem csatlakozott az ellenzéki összefogáshoz. Azonban mindenki egyetértett azzal, hogy ha volt is „felelőssége” a pártnak ebben, az elenyésző, egyáltalán nem szignifikáns.
Több okból sem indokolt a fenti állítás, ugyanis az eredményekből az látszik, hogy akkor is kétharmada lett volna a Fidesznek, ha a Kutyapárt mindenhol visszaléptette volna az egyéni jelöltjeit. Terdik Roland is említette, hogy a Kutyostat teljesen független kutatási eredményei alapján a listás eredmények és az egyéni jelöltjeinkre leadott szavazatok között nem volt jelentős különbség, ami indokolta volna a visszalépést. Pedig az MKKP politikusai többször nyilatkozták, hogy amennyiben a Kutyapárt-szimpatizánsok nagyon szeretnék a kormány bukását, listán szavazzanak az MKKP-re, egyéniben viszont érdemesebb lehet az összefogás jelöltjét választaniuk. Persze csak akkor, ha az adott jelölt nem annyira gázos, mint mondjuk Tóth Csaba.
A választások után nem sokkal egyébként meg is történt a Kutyapárt felelősségre vonása az eredményekért, illetve némi „fideszbérencezés” is elhangzott akkoriban. Később az ezt állító úriember egyébként bocsánatot kért. Róna Dániel elmondása alapján kétségtelen tény, hogy a Kutyapárt szavazóinak egy jelentős része, abszolút többsége az ellenzék jelöltjeire szavazott volna. Azonban olyan esetek is előfordultak, amikor Kutyapárt-szimpatizánsok a szervezet indulásának hiányában a Fideszre, vagy a Mi Hazánkra szavaztak volna.
Terdik Roland említette, hogy MZP bukása után rengeteg olyan komment és üzenet érkezett, hogy megbánták az illetők, hogy az összefogásra szavaztak a Kutyapárt helyett. Azt is fontos kiemelni, hogy ebből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy az MKKP hibája lenne a kétharmad, ugyanis, ha az ellenzéki pártok jobb teljesítményt nyújtottak volna, akkor sokkal több ember szavazott volna rájuk. Valami miatt a Kutyapárt szavazói mégsem voltak elégedettek ezzel az ellenzékkel, emiatt húzták oda az x-et, ahova a legjobbnak érezték. Az ellenzéken látszik, hogy semmilyen felállással nem tudja leváltani ezt a kormányt.
Mennyit ér a Kutyapárt választási eredménye?
Elengedhetetlen arról is beszélni, hogy ezek az eredmények nem demokratikus keretek között jöttek létre. Róna Dániel kijelentette, hogy Magyarország jelenleg nem demokrácia. A Fidesz több tízszeresen túlköltekezte az összes többi ellenzéki pártot, beleértve a Kutyapártot is a választási kampány során. Ebben ráadásul nincsenek is benne a közösségi médiás költések, sem az a tény, hogy a plakáthelyek 70-80%-án csak a Fideszt lehetett látni. Korlátozva volt az ellenzék számára, hogy mit rakhatnak ki, illetve az állami hírügynökség is alig számolt be a kampányukról. Az állami intézmények szintén a kormánypárt céljait szolgálták. Ha a Kutyapárt 3%-os eredményét ebben a rendszerben nézzük, akkor nem is számít annyira rossznak.
Fontos, hogy a párt önmagát tudta eladni a választásokon. Konzekvens volt a kampány, adták magukat az üzenetek. A Kutyapárt azért foglal el különleges helyet a politikai felhozatalban, mert még akkor is fontos számára egy-egy cselekvés – például az ukrán menekültek segítése –, ha az a konkrét kampány, illetve szavazatszerzés szempontjából nem annyira jelentős. A pártnak azonban elengedhetetlen, hogy megőrizze magáról a választók fejében kialakult képet.
A Kutyapárt legfényesebb időszaka 2015-ben kezdődött, amikor a migrációs hullám idején a szervezet által gyártott plakátok óriási lökést adtak a párt népszerűségének. Ma az élményalapú politizálás az MKKP legfontosabb eszköze. Az élményközösségek alapítása az, amire a Fidesz 2018 előtt még nagyjából képes volt, de ez egyre kevésbé jellemző náluk, egyre kevésbé van a szimpatizánsaik életében ünnepi hangulat. Az országban rengeteg felháborodott, dühös ember van, aki mind a kormányból, mind a baloldali ellenzékből kiábrándult. Ezek a reményvesztett emberek olyan alternatív lehetőségekben fogják keresni a megoldást, mint a Kutyapárt, vagy a Mi Hazánk Mozgalom.
Minden esély megvan rá, hogy a következő választások idején az MKKP legyen az új „messiás”, akire az emberek várnak, és akik elhozhatják azt a csodát, amit Márki-Zay Péter, Bajnai Gordon, Karácsony Gergely vagy Vona Gábor nem hozott el. Gáspár Kristóf említette építő jelleggel, hogy visszatérő kritika az MKKP-val szemben, hogy nem feltétlenül tudják a szavazók, mi ez a párt pontosan, mit kaphat tőle az ember. Szerinte a Kutyapártnak már nemcsak a minőségre, hanem kicsit a mennyiségre is kellene építenie. A párt számára is hátrányos, hogy nagyrészt csak azok tudnak a létezéséről, akik követik a honlapját és közösségi oldalait.
Azonban ez azért sem feltétlenül csak a Kutyapárt hibája, ugyanis mint már elhangzott, nem demokratikus keretek között zajlanak a választások, kevés forrás áll rendelkezésre és így nehéz hírnévre szert tenni. A párt hiába dolgoz ki részletes tervet a közbeszerzések átláthatóbbá tételére, ha azt kizárólag néhány tényfeltáró újságíró tekinti meg.
Mi várható a jövő évi kampányban?
Ahogy azt Terdik Roland mondta, nem valószínű, hogy például az EP választások során európai minimálbért fog ígérni a párt. Ennek maximum csak viccből lenne értelme, ugyanis ez tudományosan teljesen megalapozatlan, lehetetlen lenne a kivitelezése belátható időn belül. Az olyan pozitív cselekedetekre viszont, mint amiket például a ferencvárosi és a hegyvidéki önkormányzatban tettünk, igyekszünk majd jobban rávilágítani, szélesebb körben elterjeszteni a hírüket. Azonban felesleges lenne most azonnal mondanunk valamit az inflációról, csak azért, hogy mondjunk valamit – szeretnénk inkább alátámasztható dolgokkal kampányolni.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az emberek igen szkeptikusan állnak a Kutyapárthoz, még akkor is, amikor hasznos akciókat csinál. Eleinte általában minden tevékenységet leszólnak, a párt csak lassan tudja átültetni akcióinak értelmét a köztudatba. Fontos áttekinteni a Kutyapárt relatív eredményét: sikerült például megduplázni a szervezetre szavazók számát. Ennek köszönhetően több támogatást kap a párt, amit fel lehet használni konstruktív célokra. Az a fajta politikai bátorság, ami az ellenzékben csak néha, hirtelen fel-fel bukkan, itt folyamatos lehetőség.
Ha a trendeket nézzük, állandó növekedést mutat a Kutyapárt, a következő EP-választáson ennek már kézzelfogható eredménye is lehet. Akár a politikai kultúrára is pozitív hatással bírhat idővel ez a stratégia. Magyarországon nagyon alacsony a politikai és civilszervezeti élet, a Kutyapárt az eddig látottak alapján leginkább ezen tud változtatni már most is az akcióival. Azonban ez az egész tér egy olyan „játék”, ahol Orbánék hozzák a szabályokat. Bizonyos akciókkal, tüntetésekkel ugyanakkor lehet eredményt elérni, hiszen például sikerült több kormánypárti szavazóval is érzékeltetni, hogy amit az oktatásban csinál a Fidesz, az nem jó.
Felnőhet-e a Kutyapárt az ellenzék vezető erejévé?
Többször elhangzott a beszélgetés során az a forgatókönyv, hogy nagyon sok kiábrándult embernek lehet menekülőút a Kutyapárt az elkövetkező években, amennyiben nem alakul addigra valami értelmes párt a liberális oldalon. Ez óriási felelősséggel járhat majd, amihez fel kell nőni. Jelenleg az a tendencia érvényesül, hogy amikor az ellenzék hibázik, bénázik, akkor az MKKP jön fel, növeli szimpatizánsainak számát. A szakértők szerint az az elemzés, amely szerint a szervezet jelenleg az egyik legnépszerűbb párt a fiatalok között, sajnos nagy hibahatárral dolgozik. Biztosan annyit lehet mondani, hogy körülbelül egyforma támogatással rendelkezik mind a Fidesz, Momentum, Mi Hazánk és a Kutyapárt a 29 évnél fiatalabbak körében, kisebb-nagyobb lehetséges eltérésekkel.
Mindenképpen tiszteletre méltó, hogy a Kutyapárt ennyi fiatalt meg tudott szólítani, hiszen a közhelyes mondás szerint a „fiataloké a jövő”. További reményre adhat okot, hogy vélhetően a 14-18 év közötti korosztályban is sok, már jelenlegi, vagy jövőbeli potenciális Kutyapárt-szavazó lehet ezek alapján. Terdik Roland kijelentette, hogy a Momentum lendülete a ’19-es EP választások után teljesen elhalt – úgy tűnik, jelenleg nincs olyan párt, ami ezekbe az intézményekbe bejutva tényleg normálisan munkához látna. Feltételezi, hogy a Momentum főként azoknak lehet szimpatikus, akik inkább beszélni szeretnek, kevésbé cselekedni. Az ördögi kör az egészben, hogy egyébként ez a vélemény jellemző lehet a Kutyapárt szimpatizánsainak körében, és tényleg nem alaptalanul, viszont ezzel a nézettel nem lehet megnyerni azt a tömeget, amit a populista politikusok elnyernek maguknak.
De akkor pontosan mi várható a jövőben? Van remény? Vajon milyen akadályokat kell megugrani a sikeres szerepléshez? A választások során a liberális oldalon vélhetően a DK és a Momentum fog küzdeni egymással azért, hogy elnyerjék a „legtámogatottabb baloldali párt” címet. A Fidesznek egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire fogja megnyerni a jövő évi választásokat. Némi támogatottság-csökkenésre azonban (elvileg) mindenképpen számítaniuk kell, hiszen a megélhetési adatok romlását, az inflációs adatok kiugró mértékét az emberek a saját bőrükön érzik. A Kutyapártot ezeken a választásokon leginkább a 2023-as tevékenységei alapján lehet majd megítélni.
Az EP-választásra jellemző az alacsony részvétel, ami a Kutyapártnak azért előnyös, mert minden adat arra utal, hogy a magasabb részvétel csökkenti az esélyt, hogy „áttörést” érjen el a szervezet. Ahogy az korábban is elhangzott, a Kutyapárt egyfajta rendszerellenességet hirdet, amivel hasonlít a Mi Hazánk Mozgalomra. Ezt a rendszerkritikát viszont teljesen máshogy fogalmazza meg, illetve más módszerekkel igyekszik az emberek felgyülemlett dühét levezetni: inkább konstruktív cselekedetekkel, mint agresszív, elutasító hozzáállással. Érdekesség azonban, hogy mivel a „rendszerellenesség” terén részben egyezik a két párt gondolkodása, így Mikecz Dániel szerint akár átjárás is lehet majd a két párt között, de ez nem feltétlenül fog tömegeket érinteni.
Az MKKP igyekszik olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyek többnyire fiatalokat érintenek meg, mint például a környezetvédelem és az oktatásügy. A párt maga egy válasz, ami dühből és kiábrándultságból épül, azonban konstruktív eszközöket nyújt ezek levezetésére, miközben közösséget épít. Fontos továbbra is elkerülni azt a hibát, hogy felesleges mértékben „lenézzen” a párt más szervezeteket, minden ilyesfajta magatartás csak a szélsőséges pártok malmára hajtja a vizet. Érdemes inkább objektív, reális kritikát megfogalmazni a többi indulóval szemben.
Beszélgetést rendeztünk “Dezinformáció az orosz-ukrán háborúban” címmel november 14-én a Lámpás Klubban. Vendégeink voltak: Eperjesi Ildikó, az ATV külpolitikai szerkesztője, Read more
Erzsébetváros az egyik legmegosztóbb kerülete a fővárosnak. Viszontagságos a múltja, Belső-Erzsébetvárosban a gettó, külső részén az ún. Csikágó uralta a Read more
November 27-én „A független sajtó mint ellenzék” címmel tartottunk kerekasztal-beszélgetést a budapesti Lámpás klubban. Résztvevők voltak: Ács Dániel újságíró (444.hu), Read more
Majdnem napra pontosan egy éve, 2022. június 26-án tartottak időközi önkormányzati választást Budapest VII. kerületében. A kampány során meghirdettünk egy Read more