Lesz ez még így se, Meghívás kivégzésre – Áprilisban és májusban is folytatódott az olvasókör Szombathelyen

Az április 25-i találkozóra Ildikó javaslata „Lesz ez még így se. A 83 és ¼ éves Hendrik Groen titkos naplója” című könyv volt. Az érdeklődőknek ezt a linket ajánlanánk. Ahogy szokás, elsőként az olvasmányt ajánló ad rövid ismertetőt az íróról. Jelen esetben ez tényleg rövid volt, mert a könyvön az „igazi” szerző nincs feltüntetve, annyit tudunk, hogy holland újságíró, neve Peter de Smetre. Majd rövid összefoglalót kaptunk: a „titkos” napló egy amszterdami idősotthonban élő 83 és ¼ éves Hendrik Groen egy évét mutatja be; hogyan próbálnak küzdeni – vagy nem – a lakók az öregséggel.

Élveztük a könnyed, a humort sem nélkülöző stílusban írt könyvet, és csodáltuk azokat a kisöregeket, akik jobbnál-jobb programokkal igyekeznek napjaikat felvidítani, beszűkült kis életüknek célt adni, méltósággal elviselni a testi leépülést. Figyelem, barátság, önzetlen segítségnyújtás, mint kötelező „hozzávalók”.

A könyv kapcsán Ildi remek gondolatébresztő kérdéseket tett fel. Ha pontosan nem is a kérdésekre válaszolva, de a témánál maradva reagáltak a hozzászólók. Jóllehet Hendrik Groennél fiatalabbak vagyunk, de – kivétel nélkül – már vannak tapasztalataink az időskorúakról, a gondozásukról, és ezek a tapasztalatok inkább lehangolóak. A könyv ugyanakkor arra buzdít, hogy nem, nem és nem elszenvedni kell(ene) az élet ezen szakaszát, hanem… lásd fentebb. Azért abban egyetértettünk, hogy Hollandiában mindez könnyebben megvalósítható. De!!!!!! Lesz ez még így se!

A legfontosabb kérdés, ami elhangzott, talán az volt, hogy “Mi a saját stratégiánk az öreggé válásra? Hogyan tudok én felkészülni?” Felmerült továbbá, hogy az eutanázia csak egy hátsó kiskapu volt, biztonságot adott a gondolat. Vajon mikor lehet eutanáziáról dönteni? Megbeszéljük-e, hogy hamvasztást vagy temetést akarunk-e? Az elidegenedésre/elmagányosodásra megoldás az egymásra figyelés? Mik a saját kilátásaink mire készülhetünk? Mikor kell idősotthonba bekerülni? Az oktatás nemhogy a halálról nem beszél, még az életről sem, tabusítva van az élet minden szakasza.

A következő alkalom május 30-án volt, a hónap olvasmánya pedig Évi javaslatára Vladimir Nabokov: Meghívás kivégzésre c. könyve. Évi nagyon felkészülten érkezett, ezt és ezt a linket is tőle kaptuk. Először az íróról, majd a műről hallottunk. Nabokov rendkívül sokoldalú alkotó volt: író, fordító, nyelvtanár, teniszoktató, lepkegyűjtő. Több nyelven beszélt és írt. Származása miatt többször is emigrálni kényszerült. A fenti könyv 1959-es amerikai előszavából: „Hogy hatással volt-e ezen könyvem megírására az a tény, hogy alkalmam volt mind a nácizmust, mind a bolsevizmust mint egyformán nyomasztó, állatias bohózatoz látni, ne foglalkoztassa a nyájas olvasót, mint ahogy engem sem foglalkoztat.”

Szerintem foglalkoztatta, és minket, „nyájas olvasókat” is foglalkoztat manapság. A mű nem tudni, hol és mikor játszódik. Bárhol (és bármikor), ahol büntetendő, ha valaki nem simul a rendszerbe. Ahogy a főhős sem. És a büntetés sem marad el.

Szóba került még, hogy mivel az apját véletlenül megölték egy merényletben, ezért jellemző rá a véletlenül meghalás motívuma. Volt egy gondolat, miszerint kissé autisztikus a szereplő, ami akár meg is magyarázná, hogy valójában nem is kedveskedni próbáltak vele, csak ő nem értette a gonoszkodást és így kedvességként élte meg

Nem könnyű olvasmány, noha fantasztikus a stílusa, Bratka László fordítása bravúros. Ahogy az természetes, egy jó könyv „megosztó”. Volt, aki „végig bírta”, volt, aki nem. De élénk eszmecsere bontakozott ki. Hol a tartalomról, hol a formáról, mindez igen jó és oldott hangulatban. Sziporkák, poénok szellemesen, intelligensen, ahogy kell. Egy olvasókörben.

A soron következő alkalmak

Június 16. Rozán Eszter: Hullámsodorta álmok (Extra alkalom Bloomsday alkalmából)
június 27. Arthur C. Clarke: Isten 9 milliárd neve
július 25. Békés Pál: Csikágó
augusztus 29. Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Bödei Ágota, Zakota Tamás

Komment!