Modern mese: így küzd meg Győrben a legkisebb civil szervezet a hétfejű kiemelt kormányzati beruházással

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy városrész. Nyugodt, családi házas övezet volt, 12 ezer lakóval. A városától elkülönülve élte napjait, kátyús utakkal, kutyaugatással, hétvégi flexeléssel szórakoztatva az itt élőket.  Egyetlen dolog zavarta az utóbbi időben. Az elmúlt 30 évben 210 hektáros ipari park nőtt ki a szomszédjában, és derékban már kezdett egyre jobban szorítani.

A városrész ezért nagyon meglepődött, amikor azt olvasta a helyi újságban, hogy a közvetlen közelében újabb közel 400 hektár termőföldet fognak átsorolni ipari övezetté. Ráadásul nem is akármilyenné: különösen veszélyes, büdös, zajos, fertőzés-, tűz-és robbanásveszélyes tevékenység végzésére alkalmassá (hivatalos nevén GIPZ).

A városrész kicsit morcos lett. Mivel a Városháza lakossági fórumot hirdetett, úgy döntött, hogy elmegy és megkérdezi, hogy demiért? El is ment, meg is töltötte a Városháza dísztermét, de választ, azt nem kapott. A városrész mérges lett.

Szerencsére működött a területén egy civil szervezet, amely környezetvédelemmel és fenntarthatósággal foglalkozott. Ennek a tagjai a hozzájuk csatlakozó további önkéntesekkel új csoportot hoztak létre, kifejezetten azzal a céllal, hogy az az ipari park bővítése ellen tiltakozzon. A csapatnak nagyon sok dolga volt az elmúlt egy évben…

Össze kellett gyűjtenie 6 nap alatt 5585 tiltakozó aláírást, hogy aztán a következő közgyűlésen ezeket átadják a polgármesternek. A jutalom egy bejelentés lett a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál, ami szerint rosszul kezelték az aláírók adatait. 

Adománygyűjtést indított, hogy talajvíz és légszennyezettségi méréseket tudjon végezni, mivel a városrész területén nincs állandó mérőállomás.

Demonstrációt szervezett a Városháza elé. Cserébe megkapták, hogy nem is civilek, nyilvánvalóan pártpolitikai okból háborognak.

Lakossági fórumot szervezett, hogy a városrész ismét megkérdezhesse, hogy demiért… Sajnos sem a polgármester, sem az országgyűlési képviselő nem ért rá megjelenni. A lakók megtudhatták, hogy a jegyző nem hazudik. Más érdemi információhoz nem jutottak, mert a válaszadók csak beszéltek, de nem mondtak semmit.

Három hónapnyi létezés után végre sikerült személyesen is találkozni a polgármesterrel. Meg is tudták tőle, hogy hamarosan elveszítik a nevüket, mert az önkormányzat cége védjegybejelentést nyújtott be rá. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elutasította a beadványt, határozatában kiemelve a bejelentő vélelmezhető csalárd szándékát és rosszhiszeműségét. 

Részlet a határozatból

Az összegyűlt adományokból megszervezte a környezeti méréseket. Az eredmények alapján a talajvíz már most indokolatlan mennyiségű egészségre káros anyagot tartalmaz, de szerencsére ezeknek az anyagoknak nincs a talajvízben határértéke, így határérték-túllépés végülis nem történt. Az önkormányzat eddig semmilyen ismert intézkedést nem tett, hogy kivizsgálja a szennyezés eredetét. És hát a levegő… Az óvoda udvarán…

Közérdekű adatigénylésekkel próbált információkat megszerezni a Városházától. A Városháza ezeket vagy elutasította, vagy semmitmondó választ adott, vagy csak azután adta ki az adatot, hogy pert indítottak ellene.

Gyűjtött volna helyi népszavazáshoz aláírásokat is, de az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a kiemelt kormányzati beruházásokba az érintett települések lakóinak nincs beleszólása. Folyamatosan védekeznie kellett a lejárató hadjárat ellen. Volt ő minden: mélyzöld, provokátor, külföldről pénzelt ügynök, végzett bomlasztó és dezinformációs tevékenységet.

A csoport egyre újabb barátokat szerzett, hála a külügyminiszter áldásos tevékenységének. Máshol sem értették, hogy demiért.

Egy évnyi küzdelem után a kis civil szervezet születésnapi bulit tartott. Ott állt a színpadon a városrész lakói előtt, és örült. Örült, mert a 400 hektár még mindig szántó volt. Örült, mert megtartotta a nevét. És szomorú is volt. Szomorú volt, mert a többi városrész még mindig úgy gondolta, hogy neki semmi köze az egészhez. Szomorú volt, hogy még mindig szükség van rá. És szomorú volt, mert egy egész évnyi kérdezés után a városrész továbbra sem tudta, hogy demiért…

Csattanó: az önkormányzat a 400 hektáros területet végül a kormányhatározatra hivatkozva partneri egyeztetés, bizottsági döntés, közgyűlési határozat, a saját képviselőinek az értesítése nélkül visszamenőleg átminősítette GIPZ besorolásúvá.

Gyengébb idegzetűeknek Rumcájszot, Rémusz bácsit és a Cipelő Cicákat ajánljuk.

Gonda Eszter

Komment!
Ez is érdekelhet:
Mi újság az Iszkiri Flottával? – Erre jártak idén a közösségi célokra kölcsönadott teherbringáink

A 2024-es választási év a szokásosabb szállítási igények mellett politikai munkát is hozott az Iszkiri Flottának. Részt vettünk törökbálinti, józsefvárosi és Read more

Háborog a lakosság, amiért fákat vágtak ki két új park építésekor Szegeden. De joggal?

Aki Szegeden él vagy jár, az elmúlt hetekben szinte kizárt, hogy ne hallott volna az Attila utca két oldalán készülő Read more

Apportírozás, farokcsóváló verseny, Szinkronúszás – Ilyen volt az MKKP Kutyaolimpia döntője

A két évvel ezelőtti, nagy sikerű Kutyavizes vb után ezúttal Kutyaolimpiát rendeztünk. Az elődöntőkre több helyszínen (Érd, Ferencváros, II. kerület, Read more

Beton helyett fákat és zöldet Budafok-Tétényben – te döntsd el, hova, mi bevisszük a testületi ülésre!

A klímaváltozás miatt egyre gyakoribb és szélsőségesebb időjárás várható, erre példa a mostani nyári forróság, amely a betondzsungelekben sokszor szinte Read more