Budán megszavaztuk, hogy leszokunk a műanyag palackos vízről

A novemberi képviselő-testületi ülésen megszavaztuk a II. kerületben, hogy az önkormányzat és intézményei ne szerezzenek be többet műanyag flakonos ivóvizet. Jee! Tóth Csaba Róbert képviselőtársammal közösen nyújtottuk be az indítványt, amit azért kezdeményeztem, hogy visszaszorítsuk a csomagolóanyagok termelését, és ezzel a keletkező szemét mennyiségét. Jó példával járjunk elöl saját portánkon is, ha már a környezettisztelet híveiként mástól is ezt várjuk.

Úgy helyes, ha csapvizet prédikálunk, és azt is isszuk!

Rémes szelfi Tóth Csaba képviselőtársammal, és a kancsóból öntött csapvizeinkkel – de azért örülünk!

Ez tényleg ügy menti együttműködés: ő LMP, én Kutyapárt, de azért a víz az úr 🙂

A víz nyomában – a láthatatlan flakonok // 1.

Kicsit vicces amúgy ez a vizes történet. Már az első-második képviselői évem óta foglalkoztat ez a dolog, ezért anno el is kezdtem utánajárni. Mi lehet az oka, hogy míg a Képviselő-testületi üléseken 2019-ben az új ciklus kezdetekor azonnal lecserélték a műanyag vizeket üvegpalackosra, a bizottsági üléseken viszont még mindig ott voltak továbbra is a műanyag flakonok?

Oké, a testületi üléseket élőben közvetítik a Facebookon, a bizottsági üléseket meg nem. De hát azért csak nem a látszat lenne az indok? – illedelmes előzékenységgel ezt gondoltam jó sokáig.

Mikor elkezdtem kérdezősködni, azt a választ kaptam politikustól és Hivataltól egyaránt, hogy megvan az oka ennek: “az előző ciklusban felhalmozott műanyag flakonos vízkészleteinket éljük fel”. És, ugye én sem akarnám, hogy azokat ne fogyasszuk el, ha már itt vannak… Amikor ezek után is eltelt közel egy év, akkor újra feltűnt, hogy ez valahogy nem áll össze.

Kicsit megváltozott a kérdésem: most már a raktárat szerettem volna megnézni, és lefotózni, ahol azt az irdatlan mennyiségű flakonos vizet tarthatjuk, amiből újabb és újabb üléseken még mindig futja a felszolgálásra.

A valahanyadik munkatárs, akihez eljutottam, véletlenül azt találta válaszolni, hogy, ja, dehogyis, hiszen múlt hónapban is beszereztünk ilyen vizeket, hát az mindig kell, megy rendezvényre is, meg mindenhova.

… … Nemár … …

Na jó, akkor írjunk indítványt.

Ezúton is köszi Bodrog Zoltán Bozonnak a szakmai tanácsokat a szövegezéshez! Bozon Sétáló Budapestesként évekkel ezelőtt szintén bejárta ezt az utat, és környezetvédelmi szempontból is megvilágította, miért fontos, hogy ne is adjunk esélyt arra, hogy szükséges legyen megtermelni a csomagolóanyagot.

Jó, nekem igazából eleve fura, hogy miért ilyen nehéz ráállnunk a képviselőkkel arra, hogy ugyan, igyunk már csapvizet. Most tényleg, ott bent ülünk havonta 2-3-szor, igazán megtehetjük. Szerintem nem jön át, hogy mekkora luxus a tiszta ivóvíz, pedig az elmúlt években már elért hozzánk is a hiánya, hiába a civilizált városi életünk. Kancsóból inni meg eleve buli, akkor megkérdezed mindig a melletted ülőt, hogy kér-e ő is, meg ilyenek… a műanyag flakon csak tovább atomizál minket 😀

A víz nyomában – elvarratlan szál // 2.

Közben véletlenül felfedeztem a korábbi önkormányzati ciklus egyik testületi jegyzőkönyvében – jaja, mazochista vagyok, ezeket is szoktam olvasgatni -, amikor még Dr. Láng Zsolt volt a polgármester, hogy Tóth Csaba képviselő-padtársam ugyanezzel a törekvéssel megpróbálta korábban javasolni, hogy szüntessék meg a műanyag csomagolt vizek beszerzését. Akkor annak sajnos nem nagyon lett visszhangja. Őszintén szólva nekem kicsit szomorú volt olvasni, hogyan veszett el a zajban ez a javaslat, pedig igazán mellé lehetett volna állni. Halihó, zöldek??!

Tökre megörültem, ennek a felfedezésnek! Evidens volt, hogy megkérdezzem a képviselőtársamat, lenne-e kedve ezt közösen előterjeszteni? – Ha már korábban neki is eszébe jutott, és szerette volna, hogy megvalósuljon. Valahogy szeretem az ilyen dolgokat, amikor egy szál, ami félbemaradt, új erőre kaphat, kapcsolódást okoz, és esetleg új erővel tölti el azt is, aki korábban próbálkozott, de nem hallották meg. Nekem már így sokkal jobban tetszett ez az egész indítványozási kísérlet. Végül Csaba bele is adta a munkáját: beszélt a cégekkel, hogy számukra hogyan és milyen ütemezéssel lenne megoldható a dolog, és a Jegyzővel is értekezett ezekről.

Megírtam az alapszöveget, összeraktuk a kettőnk utánajárásaiból a határozati javaslatba, ami összejött, lekértem a budapesti vízminőségi táblát a Fővárosi Vízműveknél, és utánatelefonáltam egy vízhálózat-bemérés pontos laborköltségeinek, hogy képben legyünk.

Két hónap után napirendre került az indítvány! Az utolsó két napban némi agyalás és beszélgetések után még egy villám-módosítást sikerült megejteni, mert Kovács Márton zöld alpolgármester jelezte, hogy ő inkább egy vizsgálódást terjesztene elő, hogy a költségvonzatok és a hatások kiderüljenek. Végül sikerült megállapodni, hogy ezt is belefogalmazzuk a határozati javaslatba, és így ki tudott menni az eredeti indítvány a testület elé. A határidők módosítását elfogadtuk, így december vége helyett március végével zajlik le a folyamat a tervek szerint.

És megszavaztuk. Hurrá! Egi! Köszönöm Csabának, hogy egy valódi, őszinte ügy menti együttműködés része lehettem. Ritkaság, elvtársak.