Budapest II. kerületében is indulunk a 2024-es önkormányzati választáson – immár másodjára, hiszen itt 2019-ben is megmérettük magunkat. Régi-új listavezetőnk bemutatkozása.
***
Juhász Veronika vagyok, 2019 óta önálló önkormányzati képviselő a II. kerületben. Második éve a Kutyapárt újraválasztott alelnöke, első megválasztott női képviselője.

// Azt gondolom, ’19-ben a lendület vitt be minket az önkormányzatba:
A szavazók szerették volna látni, mit is tenne egy mozgalmár kutyapártos, ha a képviselő-testület tagja lehet? Pontosan így kezdtem én is: aktív civil passzivistaként, nulla politikusi pedigrével. Amikor Kovács Gergő anno felkért, hogy induljak, azt mondta, “nem kell csinálni semmit”. Szerencsére nem lett igaza. Azóta egy teljesen új világ nyílt ki számomra. A munkabírás, a kíváncsiság, a részletek szeretete és a tanulásvágy korábban is motivált, és itt bőven van mit tanulni. Nagyon megszerettem az önkormányzatiságot, minden viszontagságával együtt. Szeretem a közvetlen kapcsolatot a lakosokkal, a végére járni dolgoknak, információt nyújtani, jelen lenni.
Ha a politikusok civileket szeretnének az önkormányzatokba, akkor ideje elkezdeniük egymással is civilként viselkedni. Olyan kezdeményezéseket szeretek elindítani, amik megmozgatják a közösséget. Ez az, ami leginkább motivál. A helyi politika értelmezése is érdekel, mert szerintem az aktív állampolgársághoz a közéletet ismerni és használni érdemes a lakosoknak. Ehhez nem elrejteni, hanem megmutatni kell a pártokat is, már, aki nem szégyelli. Így valósulhat meg a civil kontroll. A civilség az önkormányzatban nem azon múlik, hogy vannak-e benne pártok, hanem azon, hogy akik bent vannak, civilként viselkednek-e.
2024-es újraindulásomra készülve arra törekszem, hogy már ne csak az újdonság lendülete, de a teljesítmény és a befektetett munka is számíthasson a bizalom elnyerésében.
Ezért remélem, hogy meg tudom mutatni nektek, Önöknek, hogy mit, miért, és hogyan csinálok és csináltam eddig a II. kerület önkormányzati szereplőjeként. Milyen eredményeket értem el, és miket nem sikerült megvalósítani. Miért tartottam fontosnak, hogy továbbra is ott legyek kétkezi önkéntesként a terepen, mellette aktív szervező és koordinátor is maradjak, ne csak a szavazógomb-nyomásból álljon a képviselőségem.
Miért nem mindenáron legyőzni szeretném a jelenlegi vezetést, hanem annak a jó működését megerősíteni, befolyásolni az ügyek menetét és nem kisajátítani.
Miben hiánypótló a kerületben az, ahogyan az esélyegyenlőségért, az átláthatóságért és a részvételiségért cselekszem.
***
A Társasház Túlélő Programot azért hoztam létre, hogy több figyelmet fordítsunk a társasházi élet jellemző problémáira.
Együttműködőbb lakóközösség, minőségibb közös képviselet: mit tehet ezért a közösség, mit az önkormányzat? A jó példákat felhangosítjuk, a megoldásokat közösen keressük.
Ezért az első etapban helyi online közvéleménykutatást folytattunk, és a Jurányi Inkubátorházban több alkalommal intenzív műhelymunkára összeültettünk helyi közös képviselőket és társasházlakókat, hogy kidolgozzuk azt a kétoldali elvárás rendszert, ami a minőségbiztosítást megalapozza. Büszke vagyok rá, hogy a szakmai stábban közösségfejlesztő, közösségi lakhatás-szakértő, piackutató, jogász, társasházszakértő és mediátor is szerepet kapott. Ők vezették a foglalkozásokat, és velük dolgozzuk ki szolgáltatásfejlesztési portfóliónkat az Önkormányzat számára.
***
Leginkább olyan kezdeményezéseket szeretek elindítani, amik megmozgatják a közösséget. Új megoldásokat találni problémákra, aktívan törődni a környezettel és a kisebbségek érdekeivel, a civil szervezetek partnerségét megalapozni: ez mind-mind nagyon motiváló.
Örök élet, ingyen ész – a Népfőiskolánkról:
A Kutyapártban fő projektem a Kétfarkú Kutya Népfőiskola. Több éve vezető szervezőként dolgozom a Népfőiskolánkon olyan ingyenes oktatási események létrehozásán, ahol szakmai és közösségi tudást egyaránt megosztanak a résztvevők. Idén több, mint 60 esemény megvalósulását szerveztem meg, nem csak Budapesten, de pl. Zalaegerszegen és Miskolcon is.
A művészetterápiától a bicikliszerelésen, az ívhegesztésen- és a városi zöldgazdálkodás jó gyakorlatain át egészen a társadalombiztosítási, és a közbeszerzési ismeretterjesztésig megtalálhatják az érdeklődők a kedvükre való előadást, foglalkozást, beszélgetést. Hiszen ez az, amit a jelentkező előadók pro bono energiáikból felajánlanak, mi pedig örömmel megszervezzük a kereteket! Szabadegyetemünk alakításában nem csak előadóként, de szervezőként is részt vehet bárki, aki ilyen módon szeretné önkéntes energiáit bevetni a társadalmi tőke építésébe, szívességalapú rendszerek támogatásába. A sokféle esemény létrehozása mellett legalább annyira fontos cél, hogy önmenedzselő csoportok maguk indítsanak be, és tartsanak fenn Népfőiskola-sejteket. Ezért fontos nekem, hogy a program hálózatosodásában is segítsek.
Bővebben a Civil Rádió interjújában mesélek a Népfőiskoláról (harmadik videó jobbra), melynek létrehozását a II. kerületben is szeretném elérni. Például a Szépkorúak Akadémiája – formájában…
***

Elérhetőségeim:
0630 78 20 479
***
Kiemelt történetek
// A “Főapát-sztori”
Azt látom, hogy a tárgyalások részleteibe, az érdekek felvonultatásába jellemzően nem avatják be az önkormányzati szereplők a közösséget. Szerintem ez egy elavult módja az önkormányzati politizálásnak, amin szeretnék változtatni. A közszolgálatiság alapja, hogy a történések mozgatórugóit is megismerjék az emberek. Én ezért írtam arról részletesen, hogyan és miért talpaltam be végső lehetőségként Pannonhalmára, hogy kisemberként megpróbáljam meggyőzni a Főapátot, hogy ne vegye el az 1,6 milliárd forint értékű iskolaingatlant a kerülettől. Mivel önkormányzatként a közvagyont tulajdonképpen a ti nevetekben menedzseljük, szerintem rátok tartozik, hogy egy ilyen érdekegyeztetésen mik hangzanak el, és mi lenne az egyik vagy másik lehetséges döntés következménye.
Ezért maga a történet a végeredménytől függetlenül is tanulságos. Számomra fontos, hogy az emberek lássák, mi van egy ilyen esemény hátterében. Mi hangzik el, kinek mi az érdeke, a szerepe:
A Magyar Narancs is megkérdezett az esetről, és a Polgármester reakciójáról is. Cikk: Minden papsajt
„Sikerült megállapodnom Hortobágyi Tamás Cirill főapáttal, így a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság visszavonta az iskolaingatlan tulajdonjogának megszerzésére irányuló igénybejelentését” – írta Őrsi Gergely. A polgármester levélben kereste a főapátot egy olyan ajánlattal, amellyel nem sérül az önkormányzat érdeke, de a főapátságnak is elég jogosultságot ad az épület fölött, amelynek az önkormányzat nem szán más funkciót. Őrsi Gergely nem részletezi, hogy ez vagyonkezelői jog lenne-e – a Facebookon neki múlt csütörtökön elküldött kérdésünket látta, de nem reagált rá. Így azt sem sikerült tisztázni, kire gondolt, amikor ezt írta posztjában: „Úgy vélem utólag is, hogy nem szerencsés politikai ügyet kreálni ilyen esetekből, és kifejezetten káros, ha politikai haszonért bárki mérgezni próbálja egyház és önkormányzat viszonyát.”
„Nem hiszem, hogy nekem szólt a polgármester úr sejtető kijelentése, hiszen egy önkormányzati képviselőt politizálással vádolni az kb. olyan lenne, mint egy újságírót azért számon kérni, hogy kérdésekkel provokál” – tűnődött a Magyar Narancs kérdésére válaszolva Juhász Veronika, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt II. kerületi önkormányzati képviselője.
***
// Miért célom az esélyegyenlőség fejlesztése, és milyen szerepet szánnék ebben a kerületnek?
>> cikkem a 2020. évi, 2,5 hónapon át tartó melegételosztásainkról (hamarosan)
Valahonnan valahova – mesélek kicsit az életutamról
Én nem budáról származom, és viszonylag sokféle életmódot megtapasztaltam már az évek során. Nyolc éves koromtól autostoppal jártuk Európát, ahol több ország nagyvárosában operaáriákat énekeltem, mert úgy alakult, hogy hallás után le tudtam ezeket utánozni. Sátrazva aludtunk parkokban, vagy hálózsákban a tengerparton – sokszor hónapokig -, vagy szívességből vendégeskedtünk embereknél Svájcban, Franciaországban, Németországban, akikkel a stoppolás, vagy az utcazenélés közben ismerkedtünk meg. Ez az életmód felnőtt koromig a mindennapjaink része volt, ezekről az utakról tértünk időnként haza Magyarországra, sokáig egy kétszáz lelkes zalai faluba.
Tudom tehát, milyen gyerekként viselni a családfenntartó felelősségét, nyers tehetséggel, utasításra pénzt keresni. Nem az én családom az egyetlen Magyarországon, ahol ez szokásban van.
Ahonnan jövök, ott mi ismerjük a nyomort, az alkoholizmusba és közmunkába zárt zsákfalu kilátástalanságát. Gyerekként megkaptam a természetben kószálás teljes szabadságát, de emlékszem arra is, milyen penészes ruhákban, nyirkos falak közé, koszos szőnyegekhez, egy omladozó vályogházba visszatérni, ismerem a lavór hideg vízben fürdést, és hogy milyen a csalánleves, amikor más nincsen. És főleg: milyen mindezt mégis borzasztóan szeretni!
Társadalmi felelősség – milyen szerepet válasszunk Budán?
Látom, hogy a II. kerületben sok tekintetben kiváltságos, szerencsés helyzetben élünk. Ennek megvan az az előnye, hogy a helyben jelentkező problémákat könnyebben oldjuk meg, és jogot formálunk arra, hogy ezek meg legyenek oldva. Viszont megvan az a hátránya is, hogy egy elszigetelt, viszonylagos jómódban esetleg megfeledkezünk a társadalom egészében jelenlévő krízisekről. Ez torzíthatja képünket arról a valóságról, ami embertársainkkal közös sorsunk.
Ezért az önkormányzatnak azt gondolom, ha valahol, akkor itt kiemelten feladata, hogy az esélykiegyenlítést ne csak helyben kezelje, de aktívan foglalkozzon azzal, hogy az erőforrások koordinálásával hogyan tehetünk hozzá egy szélesebb társadalmi felelősségvállalás megvalósításához, a közös jó érdekében. Ehhez fel kell vállalnunk azt, hogy tehetségünkhöz mérten élen járjunk a szociális innováció terén. Különben elmulaszthatjuk azt a lehetőséget, hogy a valódi, cselekvő szolidaritás által érdemben hozzátegyünk a magyarországi összhelyzet javításához.
A hajléktalan emberek helyzetének megértése legalább annyira fontos, mint az ellátás fejlesztése és a kiléptetésre, megelőzésre irányuló intézkedések
Amíg külön problémát jelent, hogy sokan nincsenek tisztában a hajléktalanság kialakulásának okaival, az ellátórendszer működésével, a szociális munka mibenlétével, a kerületi és fővárosi adottságokkal, és amíg egy kerületi melegedő létesítése állhat, vagy bukhat lakossági hozzáállásunkon, amíg akár egy tesztüzem elindulása is ezen múlik, akkor a megoldáskeresésnek ezzel a részével is kiemelten foglalkoznunk kell. Több nyilvános fórumra, közeledésre ismeretbővítésre van szükség a hajléktalanságról a szociális munkáról, és arról, hogyan tudunk laikusként felelősen segíteni.
>> Amit eddig elértem:
- két éve előcsomagolt meleg ételt biztosítunk a Széll Kálmán téri melegedőben, telente néhány alkalommal – a helyszínen alapból zsíroskenyér és tea felszolgálásából áll a szolgáltatás;
- tanulmányt készíttetett a helyi hajléktalanság helyzetéről az Önkormányzat, felmérte a kerületben aktív, bevonható jótékonysággal foglalkozó szervezetkről, csoportokról melynek lakossági online felmérés is része volt – pályázati úton a Máltai Szeretetszolgálat szakemberei
- 1 alkalommal lakossági fórumot tartott a Máltai Szeretetszolgálat, mint helyi feladatellátó, melyben a helyi hajléktalanság helyzetéről szóló tanulmányt is bemutatták;
- elsőként hoztam be az elsőként lakhatás program kidolgozott koncepcióját, és magát a housing first szemléletet a kerületbe, és több évig kitartóan tematizáltam az Önkormányzatnál – az Utcáról Lakásba Egyesület konkrét programjával megismertettem az illetékes bizottságot, és a témafelelős döntéshozókat – valójában: kitartóan lobbiztam az ügyért, melynek következtében 3 év után elindult egy pályázati program a kerületben, 2 lakással!
>> Amiért még dolgozni kell:
- kisléptékű, az elvárható igényeknek megfelelő nappali melegedő/melegedők létesítése a kerületben;
- valósuljon meg a kerület hajléktalanellátással, jótékonykodással foglalkozó szervezeteinek, csoportjainak koordinálása;
- hajléktalan emberek rehabilitációs programjának bővítése: több forrás a költségvetésből, több bevont szakmai szereplő és jótékony csoport;
- zuhanyzás, alaphigiénia, WC-használat lehetőségeinek fejlesztése hajléktalan emberek számára;
- több szociális munkás a kerületben, több utcai jelenlét;
- elsőként lakhatás program elindulása és bővítése: több lakással, nyilvános ismeretterjesztő programokkal;
- rendszeres programok, találkozási pontok hajléktalan emberekkel közösen: olvasókör, teázás, beszélgetés, ingyenes hajvágás stb. – vegyes közösségek tereinek, programjainak létrehozása;
- 5 évről legalább 1 évre csökkenteni a lakcímelőírást a szociális bérlakások igényléséhez;
- CSR tevékenység a hajléktalan emberek segítésére;
- koordinált lakáspolitika, közös lakásállomány létrehozása fővárosi szinten: politikafüggetlen, határozott, célirányos együttműködések több kerülettel ezért az ügyért;
- rendszeres lakossági fórumok a hajléktalanságról, munkacsoportok szakemberekkel, érintettekkel, lakosokkal: ismeretfejlesztés és jó gyakorlatok építése céljából;
- a kerület vállalja több hajléktalan ember ellátását a mostani 80-100 embernél, hogy a városi eloszlás és teherviselés igazságosabban alakuljon;
- a kerület építési szabályzatában vizsgáljuk meg a kisebb lakóingatlanok kialakításának lehetőségét, elszórtan a kerületben, hogy ellensúlyozzuk az “elit-szegregációt”;
- több, nyitottabb együttműködés a helyi egyházakkal és parókiáikkal a hajléktalansággal kapcsolatos szemléletformálásban és a segítésben;
Hiszem, hogy erőforrásaink jobb koordinálásával, ismereteink bővítésével, helyenként konfrontáló találkozásokkal valódi szerepünk lehet abban, hogy összességében csökkentsük a rasszizmusra, kirekesztésre való hajlamot, mindannyian könnyebben boldoguljunk és jobban megértsük egymást.
Fontosnak tartom, hogy az önkormányzat ebben sokkal erősebben vállaljon feladatot, mint amennyire azt most teszi.
***
// Szociális érzékenység emberüldözéssel? Inkább fejlesszük a nappali megeledőt, és a helyi szociális hálót!
Az, hogy keresztvasakat szerelünk a buszmegállók padjaira, semmit nem javít a hajléktalan emberek helyzetén. Mélyíti viszont a szakadékot ember és ember között. Az önkormányzat úgy kötött szerződést a JCDecaux reklámcéggel buszvárók építésére, hogy kikötötte, azokban ne lehessen elhelyezni “vízszintes testhelyzetben való tartózkodásra alkalmas” eszközt.
Ezzel az eufemizmussal észrevétlenül csempészte a megállapodásba azt a kitételt, hogy az esetleges padra leheveredést megakadályozza. A tiédet? Az enyémet? Aligha…
Képviselői javaslatomat a szerződésmódosításra elfogadta a Polgármester, de a valóságban nem kerültek le a vasak a padokról. Ezért gyalogszerrel nekiálltam leszerelni őket. Történjen valami!
***
És még… gondolatok, cikkek, cukiságok
***
// Hagyományostól eltérő tartalom – hogy a különcöknek is legyen képviselete 🙂
Miért választottam a nehezebb utat: miért nagyon más Kutyapártosként kisebbségi helyzetből, alkuk nélkül, ügyek mentén politizálni, és hogyan sikerült így is célokat kitűzni és elérni?
Jellemző feladat a lakossági bejelentések intézése, legyen ez kukák vagy villanyoszlopok áthelyeztetése, szociális támogatás igénylése, tetőtéri vasállvány sorsa, tájékoztatás favédelemről, parkolásról, vagy veszélyeshulladék gyűjtésről.
Szokásom azokkal a témákkal is foglalkozni, amikhez mások nem mernek hozzányúlni, vagy túl összetettek ahhoz, hogy politikailag “megérje” velük foglalkozni. Fő érdeklődéseim a részvételiség, esélyegyenlőség és átláthatóság.

A Képviselő-testület az én csapatom
Nem mindenáron legyőzni szeretném a jelenlegi vezetést, hanem annak a jó működését megerősíteni. Befolyásolni szeretném az ügyek menetét és nem kisajátítani. Elérni, hogy ne a tekintély, de a közös munka legyen az elsődleges, és ez látsszon is.
Minden jó vezető erényét mutatja, ha a kritikát jogos kihívásnak tekinti. Itt is erre számítok. Ezért a kötelező tinédzserkori pompomlányos rajongás helyett én határozott nyíltsággal szeretnék politizálni, és megteremteni ennek a feltételeit.
“A hatalom a nééépééééé……..”
Célom, hogy az önkormányzást minél többen sajátjuknak tekintsék. Szeretném, ha nem ijesztgetnénk az embereket a politizálással, hanem bíztatnánk őket, hogy értsék, és éljenek vele. Ehhez a boszorkánykonyhába is be kell engedni a civileket, ami manapság nem szokás. A másodikkerületben sem, és ezen érdemesnek látom változtatni.
Elhoztuk a Radetzky-laktanya tégláit! Kiállunk a Busójárás emancipációjáért Pénzgyűjtés helyi civil ügyeknek Panelbeszélgetés a részvételiségről Padfelújítás a Margit körúton
***
// Program, célok, és dolgok, amikre hatással voltam
Itt egy bővülő összefoglalót találtok a kerületi önkormányzati programomról, tevékenységeimről. Arra törekszem, hogy ezek akkor is tudjanak folytatódni, ha én már nem lehetek itt egy következő ciklusban.
Bővebben// MKKP helyi blog – avagy: segítség, ennek pártja van!!
Bővebben// A közszolgálatiság alapja a nyilvánosság és az ügyek menti közös munka – miért szokatlan és kvázi elítélendő mégis a hagyományos politikában az együttműködés és a kritika egy lapon?
Bővebben// Civilség és politika – az érdekérvényesítést nem elfojtani, hanem tanítani kell
Ki emlékszik: mikor is tüntettünk utoljára az önkormányzatainkért? …
Bővebben// FAQ – kérdések és tűnődések
hamarosan
- Mik azok a dolgok, amikért szerintem elismerés jár a Polgármesternek?
- Milyen ügyek menetét sikerült megváltoztatnom és egyetértésre bírnom a Polgármestert egy jobb megoldás érdekében, és mely esetekben nem sikerült ez?
- Milyen ügyekben volt aktív segítő szerepem?
- Milyen ügyekben van vitám a Polgármesterrel? Mik a töréspontok, és hogyan lobbizok a változásért?
Elérhetőségek:

Keddi kaland: utazz Pannonhalmára, juss be az igazgatóhoz, és győzd meg a Főapátot, hogy ne vegye el az egyház a II. kerületi önkormányzat 1,6 milliárd ft értékű ingatlanát!
Bővebben

Éjfogó: mi is állomás voltunk az esélyegyenlőség jegyében zajló városi fogócskán
Bővebben

Vízszinteskedéseitekért! – Képviselőnk megszüntette az emberellenes vasakat a II. kerületi buszmegállókban
Bővebben

Elmegy a kedved a csapvíztől, ha meglátod, milyen a csövek állapota Magyarországon
Bővebben

Felavattuk a Budai Cigányváros teret, a cigánysággal közös együttélésünk több száz éves emlékére
Bővebben

Célba értek az adományaitok: mesekönyveket vittünk a Budai Gyermekkórháznak
Bővebben

Rőzsecsökkentés: passzivistáinkkal szállítottunk át egy csomó tűzifát rászorulóknak a II. kerületből
Bővebben

Száznál is többen fogtak össze, hogy újra lakható legyen Zoli bácsi leégett háza a Tulipán utcában
Bővebben

„Tököm tele van a passzív középosztálybeli hozzáállással, szeretnék tenni valami hasznosat!”
Bővebben

Csináld magad társadalom: Újra lehet pályázni közösséget megmozgató, cselekvő projektekkel a II. kerületben
Bővebben