Mostanában minden választás előtt azzal szembesülünk, hogy nem tudunk annyi képtelenséget ígérni, mint amennyit a legnagyobb magyarországi viccpártok szoktak. Egy ideje a betarthatatlan választási fogadkozások – pl. csillagkapu, időgép – helyett inkább azzal szoktunk dicsekedni, amit mindenféle hatalom és befolyás nélkül el tudtunk érni vagy meg tudtunk valósítani.
A XI. kerület Kutyapártos csapata nem csak helyben, de a főváros más részein és vidéken is aktívan részt vett a kampányolásban és az ajánlások gyüjtésében. Az idei önkormányzati választásokon Újbuda mind a 16 választókerületében jelöltet tudtak állítani és besegítettek a kopogtatásban Egerben, Győrben és Ózdon is. Három önkormányzati jelöltjükkel – Losonczy Annával, Jánosi Gergővel és Borbély Mátyással – beszélgettünk a korábbi időszakban elkövetett akcióikról, a jelen állásról és a jövőbeli terveikről.
Mikor csatlakoztatok az MKKP-hoz és mi volt az a kerületi Kutyapártos akció, amire a legszívesebben gondoltok vissza?
JG: Én 2022-ben csatlakoztam a csapathoz. Az egy remek év volt, az országgyűlési választások után is volt bőven lehetőségünk kampányolni, hiszen ősszel időközi önkormányzati választásokat is rendeztek a XI. kerületben. Azon a nyáron volt az első olyan esemény, amit én indítványoztam, szerveztem – ez volt a Midsommer – és egyből világossá vált számomra, hogy egy nagyon segítőkész társaságba csöppentem. Mindenki nagyon sok támogatást adott, Suzi, Gergő és a többiek rendesen kivették a részüket a munkából és egy fantasztikus eseményt sikerült összehoznunk, amin én is és úgy gondolom mindenki más is remekül érezte magát.
BM: Én is ‘22 óta vagyok aktív Kutyapártos. Nekem a rengeteg újbudai akció közül a Szent Vince pihenő kicsinosítása volt a kedvencem. Több dolog miatt is ez áll a szívemhez legközelebb: egyrészt, mert az én utcámban valósult meg, ráadásul egy nagyon különleges helyszínen. Másrészt, mert a 2022-es országgyűlési kampány vége felé csináltuk, amikor már mindenki bele volt fáradva a sok hajtásba, de ez akció mintha kicsit felrázta volna az embereket. Harmadrészt, mert igazi közösségi esemény volt, amit többen szerveztünk: mindenki tudta a dolgát, és aki éppen nem vett részt a megterverzésében, az is bele tudta tenni a magáét valahogy. Végül azért is, mert nem csak a passzivistáinkat, hanem egy-két arra járó helyi lakost is sikerült bevonnunk az akcióba.
LA: 2015, a migránsos plakáthekkelés óta vagyok a párt szimpatizánsa. 2018 ősze óta tevékenykedem mint passzivista, és részt vettem a 2022-es országgyűlési választási kampányban Egerben, ahol Vass Vera volt a jelöltünk. Érdekesség, hogy Egerben 2018-ban a mostani újbudai listavezetőnk, Várady Zoltán „Kapitány” jelöltködött Heves 1-ben, és többek között nemzetközi kikötőt ígért Egernek. A XI. kerületiekkel akkor ismerkedtem meg, amikor először mentem el az éves táborba, 2021-ben – azóta, amikor Budapesten vagyok, velük lógok. Én nem egyetlen akciót vagy eseményt emelnék ki, hanem a Kutyapártos olvasóköröket, amik nagyon érdekesek voltak, és azon túl, hogy szellemi munícióval is elláttak minket, a csapatot is jobban összehozták és teret adtak a további építkezésnek. Ezen kívül én is nagyon szerettem a Midsommer-t, az tényleg remekül sikerült, de jók voltak azok az események is, amikor például együtt mentünk el megnézni az ARC plakátkiállítást, vagy amikor padokat festettünk nemrég a Feneketlen-tónál. A Gergő által kezdeményezett Léleksimogató Hygge is egy fantasztikus sorozat, ami szerintem igencsak sikeres lett.
Bocsánat, Léleksimogató micsoda..?
JG: …Hygge. Ez egy skandináv kifejezés. Ezek az események arról szólnak, hogy figyeljünk oda egymásra és hallgassuk meg a másikat. Igen egyszerű, de szerintem zseniális közösségi események ezek, ahol a sok ember nem kisebb csoportokra osztódva egymással beszélget, hanem mindig egy valaki kap szót és a többiekkel megoszthatja azt, ami az elmúlt időszakban vele történt. A jó dolgokat is, meg a rosszakat is. A menete ennek igen egyszerű: van egy plüss állatka, a mi esetünkben ez egy gyöngybagoly, ami az „Albert a Pusztító” nevet kapta. Ő jár kézről-kézre, és akinél éppen van, az beszél, arra figyel mindenki. Miután körbejárt és mindenkit meghallgatunk, lehet kisebb csoportokban is folytatni a beszélgetést, vagy rátérhetünk a Kutyapártos szervezkedésre, ötletelésre. Az első pár alkalommal voltunk vagy hatan, mostanában már húsznál is több résztvevő szokott lenni. Legutóbb egy speciális hyggét tartottunk, aminek a keretében ideiglenesen sétáló utcát csináltunk a Bercsényiből.
Ha nem gond egy kicsit visszatérnék az imént említett olvasókörökre. Mondtátok, hogy szellemi muníciót is lehetett belőle meríteni. Hogyan kell ezt elképzelni? Elolvas mindenki egy krimit és abból szűrtök le tanulságokat a mai magyar politikai élettel kapcsolatban?
BM: Nem igazán. Ez egy hihetetlenül jó kezdeményezés Mendly Mikitől, amit azóta más Kutyapártos csapatok is átvettek, ugyan kissé átalakítva, inkább szépirodalmi olvasókört csinálva belőle. Miki eredeti célja az volt, hogy egy kialakulóban lévő, „védettebb” közösségben „dolgozzunk fel”, beszéljünk át olyan társadalomtudományi alapműveket (pl. Polányi Károly Nagy átalakulása vagy Pierre Bourdieu művei, stb.), amelyek összességében minden embert érintenek, ezért fogyasztásuk komoly aha-élményekkel szolgálhat. A lényeg az volt, hogy azok is elkezdjenek ilyen dolgokkal foglalkozni, ilyen műveket olvasni, akik társadalomtudományi műveltség, végzettség híján esetleg félnének hozzányúlni ezekhez. Így viszont a rutinos és kevésbé rutinos olvasóknak lehetőségük nyílt közösen feldolgozni ezeket a műveket. Miki nálam sokkal jobban leírta a lényeget erről a „tudati négyszínfestésről”.
Nekem úgy tűnik, hogy a Kutyapárttól megszokott látványos városfelújító akciók mellett nagyon alapos belső építkezés zajlik a kerületi csapatban, ami talán nem annyira szembetűnő a kívülállók számára. Viszont önkormányzati választások jönnek, így felmerül, hogy mégis milyen vízióval indultok neki a helyi politikának. Várady Zoli tavaly egy nagyon kimerítő cikket írt a Déli körvasút kálváriájáról. Ti hogyan fejlesztenétek, építenétek tovább a városrészt, ha hatalomra kerültök?
LA: Mint építész-urbanista ebben a témakörben sok oldalt tele tudnék írni, de nem szeretnék. Ennek két oka is van. Az egyik az, hogy tapasztalataim szerint a nagyívű fejlesztésekhez rengeteg pénz és hatalom szükséges, de megfelelő előkészítés nélkül még ezek is sokszor elakadnak valahol (a sokat emlegetett mini-Dubajnál is ebben reménykedem). Egy kerületi képviselő végképp nem rendelkezik annyi erőforrással, hogy ilyen beruházásokat ígérgessen. A másik ok pedig az, hogy amíg a szakmaitól a kocsmafilozófia szintekig ezeken rágódunk – legyen-e vagy ne – addig nem jut idő és energia azokra a dolgokra, amelyek viszonylag kis befektetéssel nagy mértékben tudnák a helyi emberek életminőségét javítani. Csak két példát mondanék. Az egyik a közterületeken elhelyezett nyilvános WC-k témája, melyekből felháborítóan kevés van a városban, a másik pedig a közterületek élhetővé alakítása.
Úgy vélem, hogy politikusként, önkormányzati képviselőként nem az volna a feladatom, hogy az emberek feje fölött döntéseket hozzak ezekben a kérdésekben, hanem inkább az, hogy bevonjam a lakosokat a döntéshozatalba és találják ki ők, mit és hova szeretnének.
Az ő vízióik a fontosak, nem az enyém. Segítettem a helyi programok megalkotását, de nem tartottam volna célravezetőnek, ha ezeket helyettük, nélkülük állítom össze, inkább tanácsokat adtam nekik, ha kérték.
Tizenhat körzetben tizenhat jelölttel állunk a rendelezésetekre: szavazzatok ránk, a munkát pedig folytatjuk!
Péter Boldizsár cikke
Hogyan lesz egy lakossági bejelentésből közúti zebra a Zsigmond térnél? Ebben a videó sorozatban megpróbáltuk ezt lépésenként nyomonkövetni. Erre a Read more
A 2024-es önkormányzati választásokra összegyűjtött információk a II. kerületi Kutyapárttal kapcsolatban
A II. kerületi listavezetőnk az eddig képviselőként elért eredményeiről és a további terveiről beszélt a Kutyinfo podcastben.
