Pécs politikai életében ezelőtt csak annyira vettem részt, mint minden átlagos városlakó, tehát olyan mélységekben mint most, nem volt rálátásom semmire. Nem ismertem személyesen a közgyűlésben helyet foglaló képviselők egyikét sem, a hivatal dolgozói is ismeretlenek voltak számomra. A sajtóból kapott információk, a social mediában tanúsított jelenlét, és egy-egy a városi rendezvényen való részvétel során szereztem első benyomást a képviselő urakról/hölgyekről és a polgármesterről. Még a szimpatikus/unszimpatikus képem is kialakulhatott így. De ugyebár az így szerzett információk sok esetben még csak a felszínt is alig kapargatják egy ember személyiségét illetően. Így igyekeztem maximálisan elfogulatlanul állni mindenhez és mindenkihez, megadva az esélyt egy kellemes csalódásra.
Borzasztóan impulzív közel 6 hónapon vagyok túl, mert már egyből a választást követő első munkanapon sokan kerestek meg, és ez folytatódott az uborkaszezon alatt is, ami jó volt arra, hogy ne munka közben alkossak teljes képet a képviselőtársaimról. Abszolút szerencsésnek érzem magam amiért bepillantást nyerhettem a politikus szerep mögött megbúvó “Ember” életébe. A város – ahogy azt sokszor mondtam már -, első ránézésre teljesen rendben van, ám a problémák mégis mélyen, a legmélyebben gyökereznek.
Én csak az előző 5 év városvezetése alatt éltem itt, így csak az ez idő alatt történt, vagy éppen nem történt dolgokról tudok beszélni. Ahogyan én látom, ez az 5 év abszolút arról szólt, hogy a megörökölt hatalmas tartozást kifizesse a város, ami vitathatatlanul fontos és abszolút elismerésre méltó volt, hogy sikerült. Ugyanakkor polgármester úr fejjel előre ugrott a felelőtlen ígéretek tengerébe, ezért olyan problémák alakultak ki, amiket talán még az általam is betöltendő elkövetkező 5 év alatt sem lehet teljesen megoldani. Amellett, hogy a szociális szféra az abszolút nulláról való újraépítést igényel, több műemlék jellegű önkormányzati épület van sürgős felújítást igénylő állapotban, számos önkormányzati lakás lakhatatlan állapotban van, amelyek közül ráadásul több ilyen lakásban – ennek ellenére – laknak is.
Közismertek – többek között – a városi tömegközlekedés körüli gondok, amik sok esetben az utak rossz állapotából is származnak, de az ebben a szférában dolgozók is sokat nyomnak a latba. Szükség volna akár több inkubátorházra a városban, mert ezek hiányában számos olyan csoportosulás van teljesen elhanyagolva, amelyek – szerintem – sokban hozzá tudnának járulni “A kultúra városa” címhez azzal, hogy képviselik a várost más települések rendezvényein, akár versenyeken is saját profiljukban. A civil szervezetekkel is egyfajta elidegenedés alakult ki az elmúlt években, pedig jó párral büszkélkedhet a város.
A városvezetés oldaláról abszolút úgy látom, hogy hajlam lenne sok mindenre, főleg ha kis noszogatást is kapnának, viszont minden lehetséges anyagi forrást az adósság mielőbbi rendezésére fordítottak, ezért nem jutott azokra a dolgokra, amik hosszú évek óta várnak már, mert vagy egyszerűen nem gondolta a közgyűlés, hogy foglalkozni kellene vele, vagy talán a mai napig nem is tudják, hogy létezik az adott probléma. És hát nem tudom szépíteni a dolgot, a helyzet jelenleg is az, hogy szörnyen állunk anyagilag, és a halogatásnak köszönhetően sok, már lassan bírsággal járó dologra kell beruházni.
És akkor rá is térek a közgyűlésre, mert ezért is állok teljesen értetlenül a kormánypárti képviselők és a velük (mondjuk úgy, hogy) közösen gondolkodó képviselők eddig felmutatott igényei előtt. Szidhatnám most én is az egyik vagy a másik oldalt, előadhatnám én milyen sok erőfeszítést tettem a konszenzusra, és bociszemekkel a kamerába nézve elmondhatnám, milyen rosszul esik, kik és miért nem kerestek meg, hogy kikérjék a véleményemet, de még a sajátjukat sem gondolták megosztani velem.
Több sebből is vérzik jelenleg a közgyűlés, pár képviselőtársam amellett, hogy a testületben sem, de még a közösségi médiában/sajtóban sem tud nemhogy tisztelettel, de nagyon sokszor kultúráltan sem beszélni, ráadásul privátban a választópolgárokkal szemben is van példa minősíthetetlen beszédstílusra.
Szörnyülködve állok ezelőtt, ugyanis nekem frankón okozott álmatlan éjszakát, hogy azon aggódtam aluliskolázott leszek a társaimhoz képest, és ez sok kellemetlenséget okoz majd, ha véletlenül kibújik belőlem a tirpák paraszt, vagy hogy egyáltalán hogyan formálhatok majd jogot magamnak arra, hogy vitába szálljak bárkivel is olyan dolgok kapcsán, amikből ők még diplomát is szereztek. Már az alakuló ülésen teljes valójukban nyilvánultak meg, és azóta sem mutattak egy cseppnyi hajlamot sem formálisan, sem kulturáltan diskurálni. Mindezek mellett persze a csapból is az folyik, korszakváltás és kerekasztal, na meg persze hatalmas egyezségek, amiknek keresztbe tesz egy-két képviselő, mert egymással paktálnak ellenük.
Munka itt egyáltalán nem folyik a testület részéről, bármennyire is szeretnék ezt elhitetni a város lakóival. Minden napra akad sajtótájékoztató – akár több is -, és ezerrel pörög a közösségi oldalakon, hogy éppen milyen világmegváltó egyeztetés folyik úgy előadva, mintha 1-2 képviselőn kívül mindenki ott lenne, és milyen nagy egyetértések születnek akkor is, ott is, mindenkor is, meg egymás orra alá tolni 6-7 oldalnyi dokumentációt “szmsz módosító előterjesztés/javaslat” címszóval. De az igazság az, hogy egymás közt egyeztetnek, de még maguk között sincs az esetek döntő többségében egyetértés. És a konszenzusos javaslatnak csúfolt előterjesztéseik csak a köznyelv számára szépen átfogalmazott igénybejelentés a mesebeli összegű illetmény iránt, a saját részükre.
Közben ugye a másik oldal is kisebb/nagyobb polgárháborút vív egymással, na meg persze azon szorgosan igyekeznek ők is, hogy kellően kicsinyesen szurkálódjanak a másik oldallal. És vagyunk négyen egyedül, akikről azt gondolnád a sajtó cikkei miatt, hogy milyen nagy súlyunk van, pedig abszolút nem tapasztalom ezt. Eleve az egyikünk abszolút oszloposnak tűnik a kormányoldalon, egy másikunk a delegáló pártja nyomására abszolút saját gondolatok nélkül létezik, és ezért kb. lehetetlen még csak beszélgetni is vele, a harmadik sokszor zavaros számomra egy kicsit, és sok kérdést vet fel többünkben is. Aztán, hogy magamat se felejtsem ki, úgy gondolom, rólam is kb. az a kép alakulhatott ki, mint az imént említett társamról, bár talán annyiban negatívabb szerepben vagyok, hogy vannak olyanok a testületben, akik semmibe vesznek minden téren.
Borzasztóan kaotikus a kialakult helyzet, és egyre inkább az látszik, hogy páran abszolút nincsenek tisztában azzal, hogy egyrészt hogyan is kéne működnie egy képviselő-testületnek és közgyűlésnek, de azzal sincsenek tisztában, hogy a betöltött pozíciójukkal milyen felelősség jár, és ez milyen viselkedést von maga után. A problémák megoldását etika- és illemórával kellene elkezdenünk, és rendeznünk a testületen belüli gondokat úgy, hogy aztán egyszer majd eljussunk oda, hogy elkezdjük a városban lévő problémákat felszámolni. Erre viszont abszolút nincs idő, ugyanis több égetően fontos problémát kellene megoldani úgy, hogy bőven van közte olyan, amit ha évekkel ezelőtt oldattak volna meg, már akkor is késő lett volna.
Huhh, hát szóval ez van itt Pécsett.
Azok, akik most csöppentek bele ebbe (ugyebár én is), szembesültünk egy jó nagy és ragacsos, hazugságokból, ígéretekből és személyes sérelmekből szőtt hálóval, amibe totálisan beleragadt a két tömb. Nem tudom, hogyan, vagy egyáltalán megoldódik-e ez a szitu legalább annyira, hogy megalakulhassunk normális módon.
Írok pár sort azért arról, hogy én személy szerint mit csinálok ezek közben, a közgyűlésen való részvételemen kívül.
Egészen sok egyeztetésen vettem részt az elmúlt hónapokban, volt amire úgy hívtak, de akad olyan is, amit én kezdeményeztem. Ezeknek az apropója ez idáig sajnos csak az szmsz, a bizottságok és az alpolgármesterek kérdése volt. Látszólag talán feleslegesnek tűnhet a helyzetet tekintve, hogy ilyeneket tartottunk, de amúgy a kormánypárti oldalon kívül mindannyian sokat fejlődtünk a megvalósítás érdekében, legalábbis ezt érzem.
Átnéztem több olyan szerződést amit az önkormányzat kötött az előző években egyes cégekkel/intézményekkel esetleg személyekkel, ezek közül két cég és egy olyan intézmény volt, amelyeknek a szerződéskötést követő munkájában találtam hiányosságokat, eltéréseket, esetenként felmerülő nagyobb súlyú hibákat is, de egyelőre ezt nem részletezném, mert nem volt alkalmam még szakemberekkel megnézetni és véleményt kérni.
Kaptam több lakossági megkereséseket sok segítségkéréssel, ezeknek maximálisan igyekszem eleget tenni.
Jelenleg kiemelten foglalkozom az egyik olyan megkereséssel, ami egy 2019 óta önkörmábyzati lakás várólistáján lévő hölgytől érkezett, aki már az igény beadásakor rossz körülmények között élt lakása rossz állapota és egészségügyi problémák miatt, ám a keresete sajnos nem volt elég rendes albérlet fenntartására, ezért adott be lakásigényt. Azóta is ugyanabban a lakásban él, aminek állapota azóta tovább romlott, hasonlóan az egészségi állapotához. Felvettem a kapcsolatot a lakásgazdálkodási csoport vezetőjével és bízom abban, hogy sikerül megoldást találni.
Igyekszem a pártos dolgokkal is foglalkozni, túl vagyunk a Pécs Pride-on, az 1956-kapcsán szervezett országos akciónkon. Felvettem a kapcsolatot több passzivistával annak érdekében, hogy kialakítsunk egy rendszeresnek mondható klubszerű valamit, ahol közösen ötletelhetünk akár önkoris dolgokról. akár pártos dolgokról stb… Bőszen próbálunk találni egy időpontot egy személyes talira, amikor mindannyian ráérünk 😀
Nagyjából ennyi… Nem hangzik soknak, de nem tudom azt mondani, hogy unatkozom. Sokan kérnek segítséget, én pedig mindenkinek segítek.
Hankó Viktória