Miért elhibázott Budafok-Tétény Önkormányzatának konzultációja a tűzijátékozásról?

Címszavakban azoknak, akik nem akarnak sokat olvasni:

Nem tudjuk, kik töltik ki.
Az egyetlen kérdés három válaszlehetősége korlátozó és pontatlanul megfogalmazott.
Azt sugallja, hogy elég feltenni egy kérdést, aztán hozni egy szabályt és minden rendben lesz.

Hosszabb verzió

Budafok-Tétény Önkormányzata Kazinczy Krisztina képviselő január 1-i posztja után hirtelen szükségét érezte, hogy “konzultációt” indítson a szilveszteri tűzijátékozásról. A “konzultáció” egy weben kitölthető egy kérdést tartalmazó kérdőív. A szomszédom unokatestvérének a volt osztálytársának az a benyomása, hogy a konzultációt kezdeményező felismerte, hogy ezzel a végtelenül megosztó és évente dühös kommentfolyamokat generáló témával valamit kezdeni kell, de nem meri felvállalni a döntés politikai felelősségét.

A, B vagy C opció választása esetén feltett kézzel lehet mondani, hogy “dehát a többség ezt akarta”. Szóval ez megint ilyen megúszós sztorivá kerekedik, az okokat részletesen mutatja be nektek dr. Neulinger Ágnes, a budafok-tétényi képviselő-testület mellett működő Oktatási, Ifjúsági, Civil és Részvételiségi Bizottság kutyapártos tagja, aki sokéves tapasztalattal rendelkezik a piackutatás területén, és a hagyományos kutatásmódszertan mellett részvételi kutatással is foglalkozik.

Egy módszertanilag megalapozott kutatásban (legalább) két dolognak rendben kell lennie: 1. a válaszadás módja (adatgyűjtés, mintavétel) legyen megbízható és 2. a kérdések alkalmasak legyen arra, hogy a megismerni kívánt dolgot valóban megismerjük.

Az nem kutatás, ha kommunikációs célból és valós intézkedések helyett úgy teszünk, mintha érteni akarnánk az érintetteket. És nem megoldás, hogy kutatás helyett konzultációnak hívjuk, ha valójában kutatásként tekintünk rá és hivatkozási pont lesz a döntéshozatalkor.

A válaszadás módja legyen megbízható: jelen megoldással több gond is van. Bármennyi alkalommal kitölthető (pl. több böngészőből, több eszközön), ráadásul semmi információnk nincs arról, hogy kik töltötték ki. Itt nem személyes adatokra gondolok, de ha például csak nők töltik ki, vagy csak 50 év felettiek, akkor nem várhatjuk, hogy az a teljes lakosság véleményét mutatja majd. Ha a kitöltők nagy része Budafokon él és Tétényből elenyésző a kitöltők száma, akkor a helyzet ugyanez. Ennél a konzultációnál semmi információnk nincs erről, így az eredmények értelmezhetetlenek lesznek, semmit nem fognak mutatni. Sőt a hozzá nem értőknek az sugallják majd, hogy valamit megértettünk, de fentiek miatt semmit, de semmit nem értettünk meg valójában.
A három válaszlehetőség úgy tűnik, hogy lefedi a lehetőségeket (ne korlátozzuk, tiltsuk be teljesen, területileg korlátozottan lehessen használni), de az ördög a részletekben van és a válaszok megfogalmazása pontatlan, hiányos. A korlátozások nélküli verzió szövegezése félrevezető, mert bizonyos korlátok (időben) jelenleg is vannak és ne feltételezzük, hogy a kitöltő mit tud vagy nem tud erről. A teljes betiltás nem értelmezhető a betartatás garanciái nélkül. A területi korlátozás megítélése pedig attól függ, hogy az mire terjed ki, azaz teljesen máshogy szavaz valaki annak ismeretében, hogy a kijelölt helyek hol lesznek, mint ennek ismerete nélkül.

De a legnagyobb baj – az összes szakmai, módszertani problémán túl – azzal van, hogy a konzultáció azt sugallja, hogy egy ilyen felméréssel és szabályozással megoldható ez a probléma.

Ha betiltják a szilveszteri tűzijátékot, akkor vajon önként betartják majd azok, akik a rajongói annak? Ez olyan, mintha a fenntarthatóság jegyében holnaptól hetente csak egyszer lehetne húst enni, vagy csak minden másnap autóba ülni, akkor azonnal mindenki eszerint viselkedne.

Kérdés, hogy egy felülről jövő döntés-e a legjobb megoldás (általában is és főleg egy érzelmileg erősen megosztó helyzetben) vagy a véleménycsere, a másik nézőpontjának megértése, majd a kompromisszumok megtalálása. A tapasztalatok szerint tartós változás utóbbival érhető el. Igaz, hogy ez lassabb, de cserébe sokkal eredményesebb. Így egykérdéses konzultáció helyett érdemes lenne a dialógust választani és azokkal, akiket ez érdekel elkezdeni a téma részletes feltárását, az egyéni szempontok megértését és aztán a megoldás megtalálását.

Mi örömmel kezdeményezünk egy ilyen folyamatot annak érdekében, hogy a változás valós legyen.

Dr. Neulinger Ágnes – Oktatási, Ifjúsági, Civil és Részvételiségi Bizottság tag

Kazinczy Krisztina – önkormányzati képviselő

Komment!