Amikor tavaly októberben bejutottam az I. kerületi Önkormányzatba, még nem sejtettem, hogy tulajdonképpen mibe keveredtem, ez az év kb. arra volt jó, hogy megtudjam. Borzasztóan naiv voltam, mert azt hittem, hogy ha csinálni vagy ötletelni akarok, akkor majd beadok egy indítványt és elindulnak folyamatok. Hát… jegyző úr megmutatta, hogy nagyon nehéz ellenzékiként olyan beadványt írni, hogy az ne kapjon jegyzői jelzést és emiatt ne kerüljön le a napirendről.

Persze először még belefutottam olyan körökbe, hogy az egyik beadványhoz költségvetési sort kért a jegyző, ezután leültem a gazdasági vezető hölggyel (akivel négyszemközt nem találkozhattam, csak a jegyző jelenlétében), hogy hol van rugalmasság a költségvetésben, de kiderült, hogy bár van, tulajdonképpen még sincs ilyen rugalmasság. Nagyjából itt leesett, hogy bármilyen beadványom előtt egy kőfal fog állni, amit nagyrészt a jegyző segítségével és az ő törvényességi felügyeletének erejével tartanak majd fent.

Az első beadványaim mondhatni a naivitásom tükrei voltak. Itt egy kicsit elkeseredtem és beláttam, hogy tulajdonképpen ugyanazok az eszközeim a testületen belül, mint kívül voltak, azaz ti és a nyilvánosság ereje. Eközben azonban szerencsére lakók is kerestek meg különféle ügyekben és problémákkal. Sok esetben a társasházakkal és a közös képviselőkkel kapcsolatban jeleztek valamilyen problémát. Összességében el kell mondani, hogy a társasházi közös képviseletre vonatkozó rendelkezések alapos újragondolást igényelnének, mivel önkormányzati szinten ezen változtatni nem tudunk, de nagyon szeretnénk, ez máris egy remek ok a parlamentbe jutásunkra!

Ebben a részben az volt a legjobb, hogy itt legalább voltak sikerélményeim! Például lakók kérésére odébb tudtam rakatni egy tujasort, máskor közös képviselői megbeszélésre kísértem el egy attól igen csak rettegő lakót. Egy másik lakó jogértelmezésben kért segítséget, mivel parázott a szomszédjától. Lehet, hogy ez nem tűnik soknak, de baromi jó érzés volt, amikor felhívott az egyik lakó, hogy a levelemre kijött az önkormányzat és segítettek neki egy hosszan húzódó ügyben.

Rájöttem, hogy a jövőben is ezt kell tennem: minél több emberrel kell személyes kapcsolatot kialakítanom, mert ez a legfontosabb. És itt a személyesen van a lényeg, az I. kerületben ugyanis nagyon aktív Facebook-csoportok sincsenek, de így legalább nem tehet elégedett politikussá egy Facebook-bejegyzés, mert az pont semmire sem elég. Talán csak a Gellérthegyi lakók csoportja kivétel ebből a körből, ahogy eddig tapasztaltam ők az egyik legaktívabb civil csapat itt. Külön büszke vagyok arra, hogy a Filozófusok kertjében segíthettem nekik azzal, hogy a kérésükre raklapbútorokat raktunk ki. Szóval azért a sikerélmények is beestek!

Aztán nálunk volt az a felháborító eset, hogy a Lázár kastélyának távolságát ábrázoló felirat felfújása miatt a Déli pályaudvar területén az egyik passzivistánkat rendőrségi eljárás alá vonták. Őszintén szólva csodálkoznék, ha ez a kerületi kapitányságvezető fejéből kipattanó ötlet lett volna, pláne úgy, hogy hétvége ellenére még ő is bent volt a kapitányságon, hogy irányítsa ezt a rendkívül veszélyes ügyet, hogy lemosható festékkel valaki a földre felfújt a köztudottan remek állapotban lévő Déli pályaudvar területén egy feliratot. Ezek után én is meglátogattam a kapitányságvezetőt és elbeszélgettem vele. Bár határozottan állította, hogy ez az ő ötlete volt, valahogy nem hittem neki. Azóta új kapitányságvezető van, azért hozzá is becsattogtam a váltás után, biztos ami biztos. Egyébként az eljárás még mindig tart, de mivel az érintett passzivista nem hatalmazott fel, többet erről nem mondhatok. 

Időközben belefutottam a civil- és egyházi pályázatok elbírálási folyamatába a társadalmi kapcsolatokért felelős bizottság tagjaként. Mint kiderült, semmilyen szempontrendszert nem alkalmazunk a pályázatok elbírálása során. Úgy éreztem, ez nem egy olyan történet, ahol a jegyző jelzései megállíthatnak, mert ha kell, minden házba bekopogok, hogy tájékoztassam az embereket, hogy nincs ilyen szempontrendszer és mindenki érdeke, hogy legyen.

Azt kell mondjam, ezzel kapcsolatban már vannak részsikereim! Onnan indultam, hogy a bizottságin a fideszes bizottsági elnök először elvette tőlem a szót, mert csak nem akartam elengedni ezt a témát (ezzel kapcsolatban még lesz SZMSZ módosításom, mert felháborít, hogy bizottsági ülésen is 4 perc van, mindent is megbeszélni, mint a testületin), de azért az átjött a Fidesznek is, hogy nem néz ki jól, ha abba a narratívába állnak bele, hogy adjunk továbbra is hasrapacsi alapon összegeket a pályázatok során.

Jelenleg ott tartok, hogy bár az én beadványomat nem fogadták el, de egy módosítót, amit a polgármester nyújtott be azt igen, azaz a javaslataim egy részét mégiscsak elfogadták! Először ennek örültem, később már nem annyira. A módosító első fele ugyanis arról szólt, hogy az új rendszert a következő költségvetési évtől vegyük figyelembe. Mivel az idei évi pályázatok eredményét már kihirdették, ez vállalható kompromisszum lett volna, viszont a módosító második része arról szól, hogy csak akkor vennék figyelembe, amikor ők szeretnék. Gondolhatjátok, hogy ezzel nem vagyok elégedett: szerintem nincs indok nem használni egy objektív pályázati szempontrendszert! De akkor is haladok és itt nem fogok megállni. 

Egyébként néha meglepően egyszerű dolgokkal is sikerül hatást elérnem. Ilyen volt az egészségügyi beszámoló tavalyi évi el nem fogadása. Erre az volt a fő okom, hogy a beszámoló gyakorlatilag nem tartalmazott semmilyen információt. Utána egyébként le is ültem az egészségügyi szolgálat vezetőjével egy beszélgetésre. Ennek eredményeként mindenki figyelmébe ajánlom az idei éves beszámolót és annak tartalmát, ami most már betegforgalomra és leterheltségre vonatkozó információkat is tartalmaz. Nem mondom, hogy nincs hova tovább fejlődni, de azért mindjárt más, ha valami tényleg tartalmaz lényeges információkat. És az egészségügy pont az a terület, ahol én az átláthatóság és az elérhető adatok miatt sokszor verem a palávert.

Egyébként az idei évben a Családsegítő szolgálat beszámolója volt határeset. Habár elfogadtam, de a lesújtó tendenciák miatt (jelzések számának évek óta tartó folyamatos emelkedése) a héten leülök beszélgetni a Családsegítő szolgálat vezetőjével is. Szeretném tudni ugyanis, hogy mi a terv ennek a folyamatnak a mérséklésére, illetve konkrétan az nyugtatna meg, ha erre már most lenne konkrét cselekvési terv.

Az önkormányzati munka mellett rendszeresek voltak a Hunyadiban megtartott Heti klubjaink is. Ez minden szerdán van és itt gyűlnek össze a kerületért cselekedni akarók, de azok is, akik csak jó társaságban söröznének. Egy kicsit tematikusabb jelleggel elindítottunk minden hónap utolsó csütörtökén egy vitaklubot is. Itt igyekszem mindig olyan témákat hozni, ami az adott időszakban megosztó.

Ilyen volt a “Mire való a tüntetés” abban az időszakban, amikor azt vágták a fejünkhöz, hogy teljesen felesleges tüntetni. Ezt követte a Pride előtt az LMBTQ témával foglalkozó vitaklub (itt tök sokan voltatok, jó felütése volt a Pride-nak), ahol már meghívott vendégeink is voltak: Sándor Balázs, aki a pártban leginkább ennek a témának az ismerője és vivője, valamint Zsirka Hella, a Háttér Társaság vezetője. Tök jó vita volt! Pont azt szeretem ebben a pártban, hogy itt nincsenek dogmák és megkérdőjelezhetetlen dolgok, ez ebből a vitaklubból is kiderült.

A harmadik vitát pedig most szeptemberben tartottuk, melynek témája “Miért FONTOS, hogy a Kutyapárt induljon a választáson” volt, a meghívott vendégek pedig Csóka Endre matematikus és Milbacher Dániel politikai igazgató. A következő, október végi vitaklubra Csokit hívtuk meg vendégnek, és a social média politikára gyakorolt hatása lesz a téma. Szóval az önkormányzati feladatok mellett a kerületi közösségi élet is a szívügyünk. 

Eltelt tehát egy év, de az élet ezerrel pörög továbbra is. Legutóbb a 444-es cikk kapcsán volt egy komolyabb felhorkanás a vári lakások eladása kapcsán, erről azonban külön írni fogok, és a testületi, ahol meglepő álláspontra kívánok helyezkedni, még előttem van. Szóval ne aggódjatok azzal a beszámolóval is jövök hamarosan! Addig is… 2026-ban is legyen minden jobb!

Abonyi Gyöngyi

önkormányzati képviselő, I. kerület