A zöld árnyalatai – hogyan gondoljuk újra a fejlődést?

„Tizenöt évvel vagyunk a világvége előtt” – ez volt a Zöldkutya munkacsoportunk által szervezett első konferencia, a „Zöldszínfestés – Zöldpolitikai konferencia és antifatalista tali” hívómondata. Az októberi rendezvény célja nem a pánikkeltés volt, hanem épp ellenkezőleg: a cselekvésre ösztönzés. Az antifatalista, vagyis a „nem beletörődő” szemlélet jegyében azt kerestük, miként lehet az egyre közeledő (sőt, már itt levő) ökológiai katasztrófát nem végzetként, hanem megoldandó feladatként kezelni.

A megnyitó előadást dr. Köves Alexandra közgazdász tartotta „Méregzöldtől a halványzöldig, avagy a zöld különböző árnyalatai” címmel. Arról beszélt, hogy a környezetvédelem terén sem egységes, mit értünk „zöld” gondolkodás alatt: a halványzöldtől a méregzöldig terjedő skálán nagyon különböző világnézetek és szakpolitikai irányok helyezkednek el.

A teljes előadás (a cikk a videó után folytatódik):

Halványzöld

A halványzöld megközelítés a főáramú közgazdaságtanból nőtt ki, és leginkább a piac önszabályozó erejében bízik: „majd a gazdasági növekedés és a technológiai fejlődés megoldja a problémákat.” Eszerint, ha elég gazdagok leszünk, akkor több pénz jut a természet megóvására is, a fogyasztók pedig előbb-utóbb tudatosabb döntéseket hoznak. Csakhogy – figyelmeztetett Alexandra – ez az elképzelés egyre kevésbé tartható. „Nincs olyan technológia, ami valóban leválasztaná a gazdasági növekedést a környezeti terhelésről. Amikor hatékonyabbak leszünk, még többet termelünk – és összességében ugyanúgy túlhasználjuk a Föld erőforrásait.”

Fűzöld

A következő fokozat, a fűzöld irányzat már felismeri, hogy a piac önmagában nem képes megoldani a válságot. Itt jelenik meg az állami szabályozás igénye, az adók, kvóták és környezetvédelmi előírások rendszere. Ez már előrelépés, hiszen „legalább megpróbálja beárazni a környezeti károkat”, de a gondolkodásmód alapja nem változik: a növekedést továbbra is adottnak, sőt kívánatosnak tekinti. „A probléma az, hogy ebben a logikában a környezetvédelem mindig a gazdaság peremén marad” – hangsúlyozta Alexandra.

Méregzöld

A méregzöld szemlélet ezzel szemben rendszerszintű változást sürget. Köves szerint a tudomány ma már világosan kimutatja, hogy a Föld ún. planetáris határait több ponton túlléptük, vagyis az emberiség olyan ökológiai korlátokat sértett meg, amelyek az egész civilizáció fennmaradását veszélyeztetik. Az országok döntő többsége nem tudja egyszerre biztosítani a társadalmi jólétet és a környezeti fenntarthatóságot: „ahol jó az életminőség, ott túlfogyasztás van; ahol a környezetterhelés alacsony, ott az alapvető szükségletek sem elégülnek ki.” A jelenlegi gazdasági szerkezet tehát alapvetően nem alkalmas arra, hogy a jó életet a Föld eltartóképességén belül biztosítsa.

Nemnövekedés

A nemnövekedés (de-growth) koncepciója ezt a dilemmát igyekszik feloldani. Lényege, hogy a fejlődés nem azonos a növekedéssel: minőségi változásra van szükség, nem mennyiségire. „A nemnövekedés nem arról szól, hogy csökkenjen a GDP, hanem hogy újraértelmezzük, mi a jó élet” – mondta Alexandra az előadásában. Ez a szemlélet a jólét helyett a jóllétet helyezi középpontba (két “l”-lel): az emberi kapcsolatok, a közösségek, a tudás, a biztonság és az önrendelkezés értékeit.

A méregzöld hozzáállás célja az anyag- és energiafelhasználás csökkentése, az erőforrások igazságos elosztása és a növekedési kényszerek lebontása. Ehhez Köves Alexandra számos lehetséges eszközt sorolt fel: a helyi gazdaságok erősítését (relokalizáció), a közösségi tulajdonformák és közösségi „luxusok” előtérbe helyezését, a reklámok korlátozását, a garantált alapjuttatások és progresszív adórendszerek bevezetését, vagy éppen a munkarendszer átalakítását, például a munkaidő csökkentésével.

Összefoglalás

Az előadás végkövetkeztetése szerint a gazdaságot újra a társadalom és a természet szolgálatába kell állítani. A növekedés öncélú hajszolása helyett a cél az, hogy „mindenki számára jó életet biztosítsunk a bolygó korlátain belül”. Köves Alexandra szerint ez nem lemondás, hanem egy pozitív vízió arról, hogy „hogyan lehet emberléptékű, értelmes és fenntartható életet élni – együtt, a Földdel.”

Gárdonyi Ágnes