A focipálya nemcsak egy sportlétesítmény, hanem közösségi tér, közösségszervezési erő

Fekete Attila Fattila szociológus, fotós „A magyar foci tájképe” című kiállításának megvalósítását is támogattuk a kampánypénzünkből a RÓSÁNÉKATÉKA keretében. Fekete Attila éveken keresztül készített fotókat az elhagyott sportpályákról, mely hosszútávú munkát a megalomániás stadionépítés láz inspirálta. A projekt célja volt vizuálisan bemutatni, hogy ahol nincs megfelelő politikai érdek, ott még a foci is tönkre mehet.

A kiállítás megnyitója 2026. március 31-én volt a Kettőspont Színházban. dr. Gergely Andrea (MKKP rendes tagja, a Kéktúra Hőse) bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a focipálya egy településen nemcsak egy sportlétesítmény, hanem egy közösségi tér, közösség szervezési erő. A Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak megalakulása óta kiemelt célja a mikroközösségek támogatása, amelyek a kisközösségi érdekeket, a helyi közigazgatási szint autonómiáját erősítik.

Eifert János Balogh Rudolf-díjas fotóművész Fekete Attila Fattila a kiállítás létrejöttének indoklását olvasta fel, kiegészítve azzal, hogy Fekete Attila – aki természetesen focirajongó – szülővárosában ki-ki járt a másodosztályú mérkőzésekre, ahol a helyi közösségek is kialakultak. Az elsorvadó vidéki focival elsorvadtak a helyi közösségek is, amelyek hozzájárulhatnának egy-egy település fejlődéséhez.

„Ez a sorozat egy hosszútávú projekt eredménye. Éveken keresztül járva az országot kerestem és fotóztam elhagyatott sportpályákat. A kezdő lökést a megalomániás stadionépítési láz, a focicsapatok állami támogatása adta. Ennek a megalomániás jelenségnek a másik, kevésbé ismert oldalára szándékozom felhívni a figyelmet, hogy ahol hiányzik a politikai tőke, nincs politikai kapcsolat, ott még a foci is elsorvadhat.

Megszűnő csapatok, eltűnő pályák jellemzik nemcsak a vidéket, hanem azokat a városokat, s még a fővárost is, ahol nincs olyan politikai erő, érdek, amely forrást tudna szerezni fenntartásukra. A nagypályából kispálya lesz, majd még kisebb pálya, s végül az is elhagyatottá válik. Az egykori focipályák rosszabb esetben szemétlerakatként végzik, jobb esetben legelőként hasznosulnak. Máshol teljesen visszafoglalja őket a természet, belesimulnak a tájba, a táj részei lesznek, szó szerint tájképpé válnak.”

(További fotók a megnyitóról itt érhetők el.)

Polinszky Márta