MOTILJOK ESTE – Kattja Kettu: Éjlepke – Olvasókör Szombathelyen

Kedves Olvasótársak!

Próbálom, a 10.27.-ei gyűlést leírni nem spirális időben és nem mágikus realistán.

Statisztika:

Tizenegyen voltak a bátorak, akik eljöttek. Majdnem Amazon-klub lett az este, de szerencsére Tibor is megérkezett, kicsit megkésve bár, de törve nem. Mindenki hiányzott, aki nem tudott eljönni, néha helyettük is próbáltunk véleményt megfogalmazni.
6 fő végigolvasta, 4 félig-meddig, 1 alig. 5 – tetszett; 6 – is-is.

Az írónőről:

Katja Kettu (1978) az észak-finnországi Rovaniemiből származik, író és animációs filmrendező. Első regénye 2005-ben jelent meg, amit a Helsingin-Sanomat irodalmi díjra jelöltek, a legjobb debütáló regény kategóriában. Az írói áttörést A bába című könyve hozta el. Több mint 20 nyelvre fordították le, és számos irodalmi díjat nyert. A regényből készült filmet a legjobb alkotás, a címszereplőt pedig a legjobb női főszereplő díjával jutalmazták 2015-ben a Waterloo Történelmi Filmek Nemzetközi Fesztiválján, Belgiumban.

Ennél több információt nem tudok írni a szerzőről. Mesi interjúkat keresett vele a neten, de csak finn nyelvűt talált. Köszi, Eszti az életrajzi kiegészítést!!! Íme még néhány adat Esztitől:

Katja Maaria Kettu, születési nevén Heikkinen
apja sebész, anyja pszichológus
képzőművészeti gimnáziumban érettségizett
a turkui Művészeti Akadémián tanult
2001-ben végzett animációs rendezőként, majd a tamperei egyetemen finn irodalmat hallgatott
emellett Londonban, a Nemzeti Film- és Televíziós iskolában is folytatott tanulmányokat
a Confusa együttesben is énekel
irodalmi példaképei közé tartozik többek között Timo K. Mukka és Rosa Liksom. Sajátos nyelvhasználatát más északi írók nyelvezetéhez is hasonlították
újságíróként és rovatvezetőként is tevékenykedett
(Többet nem idézek Esztitől, mert innen már túl sok a finn szó és a finn név. Bocs!)

A regényről:

1937 a vorkutai fogolytáborba tartó rabvonat. egy finn és egy mari lány, a Lappföldről a Szovjetunióba szökött, kémkedéssel gyanúsított Irga és az önkéntesnek jelentkező Elna életre szóló barátságot köt. A fogolytábor rendkívüli megpróbáltatásai és sajátos hatalmi viszonyai közepette mindketten elszántan küzdenek az életben maradásért. Ám, hogy vár-e rájuk élet a tábor kerítésén kívül, arról nemcsak a politikai viszonyok változásai döntenek, hanem az olyan elementárisan emberi tényezők is, mint a barátság, hűség és a szerelem.

2015, Mari El Köztársaság. Verna, a finn lány rég nem látott apja segítséget kérő levele nyomán érkezik az apró mari faluba, de már csak a férfi megnyomorított holttestét találja ott. A lánynak magának kell megpróbálnia fényt deríteni a titokra, mely apja családjának múltjában rejlik, s mely közvetve apja halálát okozta. Mindezt egy olyan faluban, ahol az emberekbe hosszú évtizedek óta beleivódott a bizalmatlanság a külvilág iránt (beleértve a mindenkori – előbb a szovjet, majd az orosz – hatalmat), s ahol láthatólag mindenkinek van rá valamilyen oka, hogy elkendőzze az igazságot. A regényt át- meg átszövi az ősi mari természethit. Az írónő a groteszk és a mágikus realizmus hagyományait követi, s melyben teljes természetességgel kerül egymás mellé a szépség és a taszító.

Az estéről:

A könyvet Tamás ajánlotta, de az Olvasógyűlés helyett inkább ZH-t íratott! Viszont, e-mailben elküldte a meglátásait:

„…Snassz hasonlat lesz, de Dragománi Máglya hangulatvilág fogott el több helyen, de volt, hogy Zulejka vagy épp az Imágó, de olyan is, hogy egyéb. Amúgy, számomra ez a spirális szerkezet, ahol időben-helyszínekben-szereplőkben ugrálunk fejezetről fejezetre nekem nagyon nehéz volt eleinte, de aztán kifejezetten izgalmassá tette, olyan volt, mintha egy filmes univerzumban ugrálnánk.Ha felmerül egyből, Zoli általános kritikája, tudott- e valami újat adni a könyv. Hát nekem abszolút, annyira nem voltam otthon ebben a finnugor világban, olyannyira nem, hogy eleinte nem is jöttem rá, hogy ebben a világban járok, hanem valahol a 20. nyenyec vagy mari kifejezéseknél kezdett előjönni az emlékeimből, majd rájöttem, hogy határozottan nagyon keveset tudok.Állítólag az írónőnek van filmrendezői háttere. Szerintem ez visszaköszön a szökések, vándorlások, táborélet során, annyi különbséggel, hogy hol mágiával megszépítve, romanticizálva a csúf valóságot, mintha a Faun labirintusa vagy épp a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című filmben lennénk, hol pedig egy lendületes fonákkal serpenyővel arcon csap egy brutális jelenet, amit leginkább Mel Gibson rendezésében tudnék elképzelni.Sokkoló volt a naivitás, ahogy meg lehet vezetni embereket, hogy önkéntesnek jelentkezzen, vagy épp kémkedjen, majd pedig látni, hogy mennyire nincs értékelve amit tett (akkor is, ha ez nem ad pluszt, elvégre eddig is tudtuk, hogy az emberélet ezeken a színtereken nem számít).Sanda gyanúm szerint, olvasás közben a sátáni gyermeknél mindenki valami Vlagyimir Vlagyimirovics szereplőt vizionált maga elé. Én nem ismertem korábban ezt a pletykát, de egy egyszerű google kereséssel kiderült, hogy volt egy grúz asszony, aki gyermekének vallotta Putyint. Mindemellett eléggé sokáig arra számítottam naivan, hogy egy pozitív filmbeillő befejezést, egy nagy pozitív családi egymásra találással, egymásra borulással végződik a mű, dehát valószínűleg nem is illett volna a sztori korábbi jellegéhez.”

Jucus: Nagyon nehezen tudtam olvasni, a tömény borzalmak miatt! Egy ember, egyáltalán ember????, maradjunk a lény fogalmánál, mert az állatokat nem akarom megsérteni, hogy tud ilyen kegyetlenségeket elkövetni egy másik emberrel szemben, mert megteheti, pusztán passzióból???? Ami tetszett: a mágikus részek, a hiedelmek, az északi néplélek leírása, a nevek (pl. Kígyónyelv Oden, Fényszem Keremet, Riszkulány). Próbáltam összeszámolni a nemzetiségeket, de hamar elvesztettem a fonalat! Nem tudom, hogy gondolták a „nagy” szovjet vezetők, hogy ennyi népet egy ekkora országban eggyé lehet kovácsolni? Tényleg, hacsak nem kalapáccsal!„A központosítás eredetileg a cárok legnagyobbikának, Rettegett Ivánnak az ötlete volt, és a vasútvonalak még ma is ugyanezen tanok alapján Moszkvából indulnak, és egy óriási pók végtagjai módjára ágaznak szét az országban. De egymással semmi nem köti össze ezeket a távoli pontokat. Minden Moszkvából indul, és minden Moszkvába tér vissza. Oszd meg, és uralkodj…”
Kati: Az emberek megváltoznak a körülmények hatására.
Böbe: A túlélési ösztön vezérli az embereket. Szerintem, most is tudnánk alkalmazkodni bármilyen körülményhez, mert muszáj lenne.
Eszternek Ukrajna jutott eszébe, ott is egy pillanat alatt változott meg az emberek élete.Mesi: Tartás kell, hogy túléljünk.
Hajni: Az emberek most ilyen kegyetlenek lennének.
Eszti a Sorstalanság-ra gondolt, át kell állni a másik életre. Mindenkiben csírájában megvan az, amivé vállna egy ilyen helyzetben.
Ági, Faludy gondolatát idézte: azok élik túl ezeket a megpróbáltatásokat, aki annyira intelligensek, hogy másokra koncentrálnak és nem magukra. Ezzel a rászorulón is segítenek és magukon is.Olvasmányban kicsit leragadtunk kelet – európánál. Akkor még egy ilyen könyv: Sofi Oksanen: Sztálin tehenei.Mi csak a fasizmus gaztetteit tanultuk, a kommunizmusét nem.
Böbe: Közülünk képes lenne-e bárki erre a kegyetlenségre?
Eszter: Meddig tudnék elmenni a családomért? Mennyire vagyok erős?
Mesi: Még ebbe a világba is gyereket akartak szülni.
Eszter: Öncélú volt-e a könyvben a sex?
Hajni: Igen, az! (amúgy, Verna egy effektív nimfomán) Hiteltelen mondatok is voltak a könyvben, pl. egy 7 éves gyerek szájába egy olyan választékos körmondatot ad, amit egy hétéves biztos nem mond.
Eszter a fordítással nem volt kibékülve (szerintem a többiek sem), pl. a mari egy szovjet szó, mari = cseremisz. Eszter tanult fél évet cseremiszül az egyetemen, finn nyelv helyett. A könyvben megjelenik a mágikus realizmus, a cseremiszek hitvilága, de ismeretterjesztésben elég hiányos volt, A szörnyűségekből 1-1 pillanatot ír le, mintha egy faluban lettek volna, és ezt természeti képekkel festi le.
Hajni hiteltelennek gondolta a regényt, hatásvadásznak. Szépirodalom-e? Inkább krimi!Mesinek iszonyatosan tetszett, szerinte is krimi. A nőkben transzgenerációs szinten él a szaporodási ösztön.
Évit felidegesítette a könyv. Ne olvassunk már a Gulágról! Nincs is jól megírva! Hogy túl tudj élni, el kell állatiasodni.
Ági újabb könyvet ajánl: Dimitri Verhulst: Krisztus bevonulása Brüsszelbe
Hajni: Amit Irga közvetít, az egy nagy hazugság!
Eszter: Filmszerű az egész regény.
Évi: Hatásvadász, tudatosan kitalált, nem egy megrendülés váltotta ki ezt a könyvet.
Hajni: Nem az adta az ötletet, hogy egy grúz asszony Putyint magáénak mondta? Kriminek jó.
Ági: A könyv szerkezete nem új. Regénytechnikailag jobban fenn tudja tartani a figyelmet.Eszti: Nem a szerkezet a lényeg, hanem a tartalom.
Évi: Erre a ma divatos szerkezetre húzta rá a tartalmat, és nem fordítva. Ha nem ugrált volna az idősíkokban jobb lett volna. Vagy nem!
Böbe kijegyzetelte a szereplőket, idősíkokat.
Tibor: Mai világban kell ez a villódzás, mert ha egy cikket 3 percnél tovább kell olvasni, már nem olvasod el.
Ági.Vannak trendek, brandek. Ehhez kapcsolódik Colm Toibín: A varázsló című könyve, Thomas Mann életéről.
Évi: Az éjlepke olvasható, de tucatkönyv.
Kati: Meg kell érni könyvekre, zenékre.
Tibor: 2026-ban már nincs új a nap alatt, nincs az a stílus, nincs az a téma, amit ne láttunk volna már.
Eszti: A művészet ismétli önmagát, csak nem mindegy hogyan.
Hajni Gulág – krimit még nem olvasott, de most Tibor hatására megvilágosodott.
Tibor: Tamásnak megbocsátjuk ezt a könyvet, mert a fiatalok más szemmel nézik ezt a regényt.
Eszter: A recepcióelmélet alapvetés!

(Gyengébbek kedvéért pl. én: A recepcióelmélet vagy recepcióesztétika, az irodalomtudomány olyan irányzata, amely a mű jelentését nem önmagában a leírt szövegben, hanem a szöveg és az olvasó találkozásában, befogadásában vizsgálja.

Főbb jellemzői:

– Az olvasó szerepe: Az olvasó nem csupán passzív fogyasztója műnek, hanem az értelmezési folyamat aktív részese, aki a saját korábbi tapasztalataival és horizontjával tölti meg a szöveget

– Történeti változás: A jelentés nem állandó; a műveket különböző korokban és kultúrákban másképp élik meg és értelmezik.

– Képviselők: A modern irányzat a 20. század második felében alakult ki. Legjelentősebb alakjai a konstanzi iskolához köthető Hans Robert Jauss és Wolfgang Iser, akik olyan fogalmakkal dolgoztak, mint a „beleértett olvasó” vagy a szövegbeli „üres helyek”, amelyeket az olvasónak kell kiegészítenie.)

Ezek után még kicsit rugóztunk a szexen:

Hajni: Mennyivel szebben írja le Füst Milán: Feleségem történeté-ben a szerelmi jeleneteket!
Évinek Milton: Elveszett paradicsom-a jött elő.Mesinek egy kötelező olvasmánya: Ez micsoda, János? Mesék 18 (vagy 28) éven felülieknek. (Érdeklődöm, az milyen oktatási intézmény, ahol ez kötelező?)Eszter a durva jeleneteket a tundrának tudta be!!!
Eszti: Ebben a faluban még 2015-ben is úgy éltek az emberek, mint a természeti népek, és ehhez a brutális világhoz ez a szex való.

Végül még globálisan megszakértettük a könyvet:

Mesi: Az emberiség köröket ír le, csak a technika változott, más nem.
Évi: A mai embernek mennyi ideje van (több), hogy intellektuálisan fejlessze magát?
Hajni: Jobban kellene ismernünk a természetet!
Mesi: A mai világban sokkal könnyebben elérhető az információ!

Idézetek nélkül nem fejezem be!

„Veled oly könnyű a nevetés. Veled oly jó a gyengédségtől izzadt sötétben gubbasztani, ahogy illatod a bőrömével, az enyém a tiéddel keveredik. Én áldott jó vérem, szerelmes szép madárfiókám. Hangszertest vagyok, mely megzengeti húrjaid. Énem legjobb része te vagy.”

„Felvágták a csuklómat, és egy fazékban ébergyökérrel, farkasbogyóval, és mocsári gyógyfüvekkel vegyítették el a véremet. A fazékból erőteljes boszorkányfőzet-illat szállt fel.”

„Az eskü a titok záródugója, az árulás a töréspontja.”

” Mert mint ahogy te is tudod minél arcátlanabb a hazugság, a nép annál könnyebben elhiszi.”

” Vezess félre. Tégy tönkre. Tedd nevetségessé az ellenfeledet. Töltsd meg egyéb zajjal, vidám beszéddel a világot… Mert az emberek nem vágynak nagy eszmékre, és nem értik a bonyolult beszédet. A nép Messiást akar, cárt. Ilyen egyszerű.”

„Oroszország olyan ország, ahol nemzeti hagyomány a felejtés, a rejtegetés pedig a legnagyobb erény az életben.”

Végszóként Tibor a Napnál is világosabb burkolt célzásként (azt hiszem, ezt hívják oximoronnak) felolvasott egy szép részletet Fekete István: 10 szál gyertya című művéből. Minden hónapban így fog tenni, amíg nem szavazzuk meg kötelezőnek.

És most szóljanak a fanfárok!!!!

Mit fogunk olvasni novemberben?

Na, mit???

Tráá-ráááá: