Marie Aubert: Felnőtt emberek - Olvasókör Szombathelyen

MKKP Vas Megye Olvasókör | Ratmayer – Sport & Game Bár | Szombathely | 2026. április 28.

Olvasmány: Marie Aubert: Felnőtt emberek

Jelen van: 12 fő
A könyvet elolvasta: 12 fő
Tetszett: 8 fő
Nem tetszett: 2 fő
Is-is: 1 fő
Nincs határozott állásfoglalása: 1 fő

A szerzőről:

Nem találunk túl sok információt a szerzőről az interneten, angol nyelvű Wikipédia oldala sincs.

Amit tudni lehet róla:

Marie Aubert norvég író, újságíró, Oslóban él.

Felsőfokú tanulmányait az Oslói Egyetemen és a Voldai Egyetemen végezte. 2001 és 2002 között a hordalandi Bergenben működő Íróakadémián kreatív írást tanult, ezt követően azonban hosszabb időre szinte teljesen felhagyott a novellaírással. Pályafutását újságíróként folytatta, 2007 és 2008 között az Aftenposten munkatársa volt. Ezt követően 2008 és 2013 között a Norvég Filmintézetnél dolgozott információs tanácsadóként, majd 2013-tól a Kagge Forlag kiadó alkalmazásában állt.
Hosszabb kihagyás után 2013-ban tért vissza az irodalmi életbe: egy novellájával pályázatot nyert, amelynek eredményeként egy kiadó további írások elkészítésére kérte fel. Első kötete, egy novellagyűjtemény, a Hazamehetek veled 2016-ban jelent meg, és megjelenését követően azonnali szakmai és olvasói sikert aratott.
Első regénye, a Felnőtt emberek 2019-ben látott napvilágot, és kedvező kritikai fogadtatásban részesült. A mű 2020 tavaszán elnyerte a norvég Ifjúsági Kritikusok Díját (Young People’s Critics’ Prize), melynek a nyertesét a francia Prix Goncourt des Lycéens díjazottjához hasonlóan középiskolás diákok választják ki. A regényt több nyelvre lefordították; magyarul Felnőtt emberek címen, Pap Vera-Ágnes fordításában jelent meg 2021-ben a Scolar Kiadó gondozásában.

2023-ban magyarul megjelent regénye: Igazából nem ilyen vagyok

2022-ben részt vett a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, ahol Veiszer Alinda készített vele interjút, mely a YouTube-on megtekinthető.

A könyvről:

Ida sikeres építész, egyedül él, és rendszerint nős férfiakkal keveredik inkább rövidebb, mint hosszabb kalandokba. Egyre jobban aggasztja, hogy szingli, és hogy elszalasztja az anyává válás lehetőségét. Amikor betölti a negyvenet, úgy dönt, elfogyaszttatja a petesejtjeit arra az esetre, ha találkozik majd a megfelelő társsal. A nagy elhatározást a tengerparti nyaralóban akarja bejelenteni a családtagjainak, ahol összegyűlnek, hogy megünnepeljék az anyja hatvanötödik születésnapját. Azonban Marthe, a húga megelőzi, és egy sokkal jelentősebb hírrel áll elő. Az idillinek induló nyaralás szép lassan kezd rémálomra hasonlítani…

Marie Aubert regényében, akár egy Dogma-filmben, egy diszfunkcionális család dinamikája, múltja és jelene bontakozik ki néhány nap történéseibe sűrítve. A pörgős és humoros elbeszélés pontos képet ad arról, milyen nehéz másképp viselkedni, mint ahogyan a rég megszokott szerepek diktálják. Nehéz, de talán nem lehetetlen.

Vélemények a regényről:

Abban mindannyian egyetértettünk, hogy a Felnőtt emberek szereplői meglehetősen irritálóak. Nem lehet egyetlen olyan figurát sem találni a történet kibontakozása során, aki pozitív karakter lenne, még a kislány, Olea is undokul viselkedik időnként. Talán még Stein az egyetlen, aki őszinte, önmagát adja, és nem a kicsinyes sérelmek vezérlik.

Egy balul sikerült családi hétvégét követhetünk nyomon, a család tagjai a múltból származó sérüléseiket viszik tovább, ebből származnak a jelenlegi konfliktusok, kisebb-nagyobb játszmák is. A regény egyik vezérmotívuma a családalapítás utáni vágyakozás.

Hajni szerint generációfüggő, ki mennyire vágyik a hagyományos családra, a régebbi generációkban ez jobban benne él ez a törekvés, mint a mai fiatalokban.

Ági hozzátette, a nő helyének tradicionális meghatározása a zsidó-keresztény kultúrából ered, a 3 K: Kinder, Küche, Kirche együttese még a mai gondolkodásmódunkra is rányomja bélyegét, ugyanakkor sok minden múlik a nő hozzáállásán, ma már sokkal szabadabban dönthet a sorsáról, mint régebben. Egyedül is lehet gyermeket nevelni, de azért jó, ha van partnere, akár a gyermekek felügyeletét tekintve.

Böbe úgy véli, ember mivoltunkból fakadóan arra törekszünk, hogy tartozhassunk valamilyen közösséghez, és a legfontosabb és elsődleges közösség a család. A mai generáció azt hiszi, hogy család nélkül is irányíthatja az életét, de ez csak illúzió.

Mesi frusztrálónak találta Ida gyermekkorát, mivel az apja korán lelépett, majd meghalt, és neki kellett átvennie a családban a felnőtt szerepét, hogy anyja támasza legyen, amit a szakirodalom parentifikációnak nevez. Ida tehát parentifikált gyermek volt, majd a nyaralás során megfordult a kocka, Ida regresszióba került, és újra gyermekként kezdett el viselkedni.

Jucus úgy véli, a diszfunkcionálisan működő család, a nem megfelelő gyermekkor számos betegség forrása lehet, mivel a betegségek többsége lelki eredetű.

Az olvasókör tagjai eltérően vélekedtek a civilizációs betegségek okáról, de ahogy Mesi fogalmazta, a frusztráló családi élet sokféle probléma forrása lehet.

Tibi úgy látja, hogy a nézeteltérések nincsenek kidolgozva a regényben. Amikor elkezdte olvasni, klisészerűnek találta a történetet, de aztán elfogadta, hogy ilyesmi is létezik, és nem baj, ha az író ezzel foglalkozik.

Eszter azt mondta, ilyen könyvekért érdemes ide járni, mint a Felnőtt emberek. Zseniális, ahogy az írónő korunk problémáit megfogalmazza, átérezve a korszellemet. Sokan éltünk vagy élünk át hasonló szituációt, de egyikünkben sincs meg a bátorság, hogy így leírjuk kendőzetlenü. amit gondolunk, érzünk. Eszter szerint a könyv nem a gyerekvállalásról szól, hanem arról, mivel töltjük el a rendelkezésünkre álló időt.

Zoli szerint egy átlagos család került terítékre, bárhol lehet ilyen emberekkel találkozni, a könyv nem adott hozzá semmit az eddig meglévő ismereteihez. Azért, mert valaki elvégzett egy kreatív írói tanfolyamot, nem garancia arra, hogy jól tud írni.

Éva is csatlakozott ehhez a véleményhez, szerinte a Felnőtt emberek nem képes túllépni a Családi kör szintjén, Aubert megjelenít egy családi problémát, de nem sikerül irodalmi eszközökkel megragadnia.

Ezen a ponton az olvasókör egyik visszatérő témája került elő, létezik-e magas irodalom, hol van a határ a magas irodalom és a populáris irodalom, avagy a lektűr között, ki dönti el, mi értékes és mi nem, és mi magunk, az olvasókör tagjai mit olvassunk? Feltétlenül csak a többszörösen összetett mondatok képviselnek értéket? Ági megfogalmazásában arra a konklúzióra jutottunk, hogy már elég ideje járunk az olvasókörbe, és eleget olvastunk már ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni az ocsút a búzától.

Adalékom:

Létezik olyan az irodalomban, hogy ocsú?

1. Agatha Christie ocsú?

Amikor a kétezres évek elején Pécsre jártam egyetemre, az „entellektüelkedő” körökben divatos volt Agatha Christie-t lenézni, mint értéktelen irodalmat. Én meg szépen előhúztam a szeminárium kellős közepén a táskámból egy Agatha Christie-regényt, mivel a vonaton odafelé azt olvastam, és mondtam a csoporttársaimnak, na, most kövezzetek meg. (Nem köveztek meg. Titokban bevallották, hogy ők is szeretik a krimit.)

2. Paulo Coelho ocsú?

Ezek csak teoretikus kérdések.

Következő olvasmányaink:

2026. május 26. (pünkösd utáni nap) 18.00 óra – Moldova György: Negyven prédikátor
2026. június 30. 18.00 óra – José Saramago: Halálszünet
2026. július 28. 18.00 óra – Spiró György: Kőbéka

2026. május 26. (pünkösd utáni nap) 18.00 óra – Moldova György: Negyven prédikátor
2026. június 30. 18.00 óra – José Saramago: Halálszünet
2026. július 28. 18.00 óra – Spiró György: Kőbéka

összefoglalta: RE