A tavalyi évhez hasonlóan idén is tartottunk gyereknapot gyerekeknek és örökgyerekeknek a Népligetben, ismét a Savköpő Menyét szervezésében, de most szakadó eső nélkül. Így sem volt rossz.
A csillámtetkókészítő asztal most is csúcsra volt járatva: oroszlán, színes csikóhal, cica, pillangók, csillámok, csillagok özöne talált kis-és nagy gazdára karon, lábon, nyakon, homlokon. Saját kitűzőt is lehetett gyártani saját rajzokból, kutyás képekből, vagy csak úgy, és mandalát is lehetett csinálni a “najómegpróbálom”-tól a high professional CEO szintig.
Mindenki nagy örömére tiszteletét tette nálunk az Újrahasznosítás Istennője, aki miközben pörölyével/varázsbotjával/varázspálcájával járja a világot és a hulladékká vált dolgokból újragondolt holmikat csinál (nézd csak a ruháját!), szakított időt egy kis fotózkodásra is, így vele, és a hőségben egyre pacalosabban mozgó dinónkkal szuper sztárfotókat is lehetett lőni. A dinót végül nem ettük meg, cuki volt.
Apropó, sztárfotók: a párt további ikonállataival is lehetett fotózkodni, sokan éltek a lehetőséggel kicsik és nagyok közül egyaránt.
Idén a Rósáné díjat nyert Speckó vendégcsapat rendezett egy szuperjó kincskereső kalandot, ahol Paralányt kellett megtalálni különböző rejtvények megfejtésével. Paralány, a sérült kislány megrekedt két világ között; nem lát, nem hall, nem beszél, nem is mozog, ellenben egy faládikában elrejtve várja, hogy megmentsük. A megoldást varázsitalok kotyvasztásával, fáról lógó óriáscsigákban elrejtett varázscsengő, varázsgomb megtalálásával, mágnespecával és óriási citrombogarak segítségével találtuk meg, miközben egy jót sétáltunk a hatalmas fák árnyékában!
Volt ultracuki nyuszink is, és a kötelező kutya-kvóta is kipipálva! A kutyák különösen fontos szerepet töltöttek be a különböző gyerek-és mesedalok dallamára, hősiesen teljesített Árnyékban Heverésző programban, nélkülük ez sem sikerült volna!
Biztos pontként, rettenthetetlen bástyaként állta a gyerekek rohamát a kihagyhatatlan ugrálóvár, ami folyamatosan ide-oda görbült, hajlott a benne kergetőző kis hódítóktól, és ha sikerült néhány méterre elcsalni a gyerekeket, igazi lufivirággal is meg lehetett őket lepni. Vagy zsiráffal.
Népszerű volt saját készítésű ügyességi játékunk is, amiben a Twister mintájára kellett különféle kifacsart pózokban vágniuk magukat a lelkes résztvevőknek, azzal a nehezítéssel, hogy bizonyos mezőkre csak a kezüket, másokra pedig csak a lábukat helyezhették.
A nap végén kiürült a csodazsák is: tombolával, aztán anélkül is, de mindenki hazavitt valami ajándékot: könyv, labda, tollas, buborékfújó, egyik sem maradt gazdátlanul.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat, ha semmi nem jön közbe, szerintünk jövőre is megtartjuk világszerte ezt a napot, mert jó móka. Legyen minden jobb!
(Írta és a fotók többségét készítette: Fekete Orsolya)