Az Orczy tér finoman szólva se tartozik Budapest legkellemesebb közterületei közé, inkább a lehető leggyorsabban át akar haladni rajta az ember, ha erre veti a sors. Zöldfelület néhány kiszáradt fűcsomót leszámítva egyáltalán nincs, fák is csak az útkereszteződés túloldalán. Van viszont rengeteg szemét, illetve beton. Innen szép nyerni, mondhatnánk – és mi pontosan ezt mondtuk.
A villamosremiz kapuja mellett van néhány betonnal kiöntött virágláda, amelyek azt hivatottak megakadályozni, hogy autók parkoljanak a ki- és behajtó villamosok sínjeire. Gondoltuk, ha már első ránézésre virágládának tűnnek, hasonlítsanak rá valamivel jobban. Úgyis divatos jelenség mostanában az úgynevezett greenwashing, magyarul zöldre festés, amikor is nagy cégek valamilyen látszatintézkedés megtétele után büszkén hirdetik, hogy ők bizony nagyon zöldek és környezetbarátok.
Először összeszedtük a szemetet a ládák környékén, bár tisztában voltunk vele, hogy ez inkább csak szélmalomharc, másnapra ugyanígy fog kinézni. Utána ecsetet ragadtunk, és következett a szó szerint vett zöldre festés – közben szembesültünk vele, hogy a betonban több lábnyom mellett egy bizonyos Szilárd nevét is találtuk. Végül is, ki ne vágyna arra, hogy pont itt, ilyen formában maradjon fent az örökkévalóság számára?
Virágokat és méhecskéket ábrázoló stencilekkel is felszerelkeztünk, ezeket is sorban fújtuk fel mind a kizöldített részekre, mind a ládák odlalára és a mellettük lévő betontorlaszokra. A buszra várók közül többen érdeklődve figyelték, mit csinálunk, még olyan is akadt, aki elkért egy festékszóró/stencil párost, és maga is felfújt egy mintát. Az éppen kihajtó villamosok vezetői, valamint a remiz dolgozói közül is többen bátorítottak bennünket.
Alig több mint egy óra alatt végeztünk is, azzal a jóleső tudattal, hogy ha az Orczy tér összességében még mindig leginkább Mordorra hasonlít is, mostantól legalább egy kicsivel kellemesebb itt várni a 9-es buszt vagy a 72-es trolit.
Láng Dávid