A Fidesz új vidékfejlesztési stratégiája a települések kifosztása

Nagy Márton szégyenletes törvénymódosítási javaslata után – amely kötelezné a településeket, hogy a működésükhöz „nem szükséges” pénzeszközeiket az Államkincstárnál tartsák –, újabb, az önkormányzatok önállóságát tovább fojtogató intézkedésről hullott le a lepel.

Egy kiszivárgott hangfelvételen Gelencsér Attila, fideszes parlamenti képviselő igyekszik megértetni somogyi polgármesterekkel, hogy a Versenyképes Járások Program forrásait ne a települések működtetésére fordítsák, hanem inkább olyan “látványos” fejlesztésekre, amelyekből a 2026-os választásokig legalább egy pofás sajtófotó erejéig marad valami.

Jómagam már október közepén értekeztem arról, hogy a Fidesz mozgástere a nagyobb városokban erősen korlátozott: hiába osztogatnának milliárdokat, érdemben nem tudják növelni a szavazótáborukat. A jelenlegi gazdasági helyzetben pedig nem valószínű, hogy könnyen adakoznának olyan településeknek, ahol a Tisza csupán pár száz szavazattal maradt el a kormánypárt mögött az EP-választáson.

A hatalomgyár számára viszont elengedhetetlen, hogy minden lehetséges szavazatot bezsebeljen, ezért inkább azokat a kisebb településeket célozza meg, ahol arányaiban jobban szerepelhet, és akiket még sikerülhet visszaterelni a Fidesz hazug bűvkörébe. Itt jön képbe a Versenyképes Járások Program.

Működése egyszerű: elvonják az iparűzési adó egy részét, majd a kisebb települések között osztják újra – nyilván a Fidesz felügyelete alatt. Ez a lépés amúgy Európában is példátlan: a kormánypárt kvázi zsarolással és politikai hűségért cserébe osztogat vissza pénzeket, ezzel tartva sakkban az önkormányzatokat. A kiszivárgott hangfelvétel nem hagy kétséget: a polgármesterek nyomás alatt állnak – párthovatartozástól függetlenül. A fejlesztési források nem járnak automatikusan, csak akkor csurran-cseppen valami, ha a település vezetője készségesen bólogat a Fidesz elvárásaira. Ezek az elvárások azonban nem a helyi közösségek javát szolgálják, hanem egyetlen célt: a megfelelő számú voks összegereblyézését – még ha ez az önkormányzatok kivéreztetésébe is kerül.

Gelencsér kijelentései nemcsak a városok működéséről és a választópolgárokkal szembeni megalázó és cinikus hozzáállásról árulkodnak, hanem nyílt beismerése a Fidesz feudalista rendszerének.

Világosan látszik, hogy ez a rendszer a legtöbb település polgármesterének sem kedvez, hiszen a saját városuk adóbevételét vonják el, majd költik el „látványos”, ám a valóságban sokszor haszontalan vagy fenntarthatatlan hülyeségekre – kizárólag azért, hogy az ingadozó szavazókat visszarángassák. Félreértés ne essék, a fideszes polgármestereket egy percig sem kell sajnálni. Amíg a konjunktúra tartott, csendben asszisztáltak a rendszerhez, egy szavuk sem volt ellene. Most, hogy a gazdasági lufi kipukkadt, és ők is megérzik a következményeket, hirtelen előkerültek a panaszos hangok.

Legutóbb Debrecen polgármestere tett így a „szolidaritási adónak” becézett kormányzati sarc miatt. Papp Lászó gond nélkül bevállalta az akkumulátorgyárat minden társadalmi, környezeti és egészségügyi következményével, holott a kormány már azt sem hajlandó elhazudni, hogy országunk akkunagyhatalom lesz (spoiler: nem lett). Erre fel a város többletadó-bevételét is szépen lenyúlják, hogy például Mikepércsen épülhessen még egy nemzeti játszótér, természetesen térfigyelő kamerarendszerrel, hogy időben észrevegyék, ha valaki át akarná műttetni az óvodásokat.

Ezek a polgármesterek most hirtelen panaszkodni kezdtek, mintha nem tudnák, hogy a hatalom egy nagy, szép torta, amit közösen majszoltak el. Csak most, hogy a torta vége felé járunk, a maradékot már nem ők kapják.

A sajnálat helyett egy dolgot viszont meg lehet tenni. Mivel ezek a polgármesterek ebben a rendszerben szocializálódtak, nem is igazán ismernek mást, csak az érdekvezérelt politizálást. Ha kormányváltás jön, ezek a településvezetők ellenzékbe szorulhatnak. Innentől két út áll előttük: vagy együttműködnek az új kormánnyal, vagy a 2026-os választás másnapján csomagolhatnak.

Az új kormánynak – legyen az tisza, duna, kutya, cica, banán vagy pizza – világossá kell tennie, hogy a települések nem a hatalom végrehajtói és kiszolgálói, hanem közösségek, amelyek tudják, milyen városban akarnak élni és ezért küzdeni is hajlandóak. Erre akár a Versenyképes Járások Programja is lehetne egy eszköz – feltéve, hogy nem a korrupt klientúra pénzcsapja, hanem a települések közötti valódi együttműködés, verseny és innováció forrása.

Ez lenne a politika szó valódi jelentése. Nem az, amit az elmúlt évtizedekben csináltak vele – hogy megtöltötték hazugsággal, korrupcióval és mocsokkal –, hanem az, amit vissza kell foglalni tőlük.

Emlékszünk még arra, amikor a polgármesterek és önkormányzati képviselők országgyűlési mandátumot is nyerhettek? Nem véletlen, hogy ennek 2014-ben vége szakadt. A Fidesz rájött, hogy túl sok önálló, helyben beágyazott politikus túl nagy kockázat is lehet. Jöttek a helyi döbrögik, a hatalomgyár csicskásai, akik azóta is hűséges helytartóként tartják pórázon a településeket.

Képzeljük el, mi lenne, ha ez ma is így működne – ha azok, akik a legjobban ismerik saját városuk és környékük problémáit, tényleg beleszólhatnának az országos döntéshozatalba.

Ez az ajánlat nem csupán a hűbéri láncok ledobásáról szól. Ez a valódi önkormányzatiság visszavétele. Szabadabb, élhetőbb városok, a vidék visszahódítása. Egy olyan jövő, ahol a polgármesterek nem végrehajtók, hanem autonóm vezetők, akik felelősséget vállalhatnak a településeikért.

Mert ami helyben működik, az az egész ország számára példát mutathat.

Domán Dániel

önkormányzati képviselő, Eger

Komment!