Tóth Imrét, az MKKP zuglói jelöltjét kérdezte a Központi Újság, az egyetlen valóban független, kutyapárt-közeli újság riportere.
Központi Újság: Úgy tudom, hogy elhúzódott a részvétele egy Kajmán-szigeteki politkusképző tréningen. Nehéz volt levetkőzni – ha fogalmazhatok így – a korábbi Tóthimreséget és a vele járó keresetlen egyszerűséget, becsületet, azt, hogy ön végső soron csak egy közülünk?
Tóth Imre: Köszönöm kérdését. Először elég nehéz volt levetkőzni a Kajmán-szigeteken, mert nem nagyon vannak kabinok, és kissé szégyellős is vagyok. A Tóthimreséggel meg nem tudok mit kezdeni, mert az én magam volnék, abból meg hogy vetkőzzek ki? Ugye?
K. Ú. Valóban, buta kérdés volt. Egyébként a Magyar Kétfarkú Kutya Párt fedezte fel önben az eddig rejtőző államférfiúi képességeket, vagy ön ajánlotta fel szolgálatait a legnépszerűbb honi politikai formációnak?
Tóth Imre: Végül is a párt keresett meg, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem engem akartak először, hanem valami Bruti nevű humoristát, csak ő drágán vállalta volna. Én meg épp akkor szereltem a fűtést Kovács pártelnök úr hortobágyi vadászkastélyában. Így jutottak el hozzám. Azt kell mondanom, hogy találkoztak az igények, mert szívesen megyek, ha hívnak. Szerelőként is ez volt a szlogenem: „Hívjatok, oszt megyek!”
K. Ú.: Igen, már épp rá akartam térni, hogy az ön eredeti szakmája fűtésszerelő. Feltételezem, politikusként hasznosítja majd a versenyszférában szerzett töménytelen tapasztalatát. Hogy érzi: politikustársainál jobban megérti majd a kisembereket, jobban átlátja a magyar hétköznapok búját-baját?
Tóth Imre: Természetesen sok előnyt rejteget, ha valaki olyan formátumú ember, mint én. Tudok azonosulni a keményen dolgozó kisemberekkel, ha valós lakossági igény merülne fel rám. Aztán, hogy ez számlával vagy számla nélkül történik, azt odabízom. Mindent meg lehet oldani okosba’.
K. Ú.: Tősgyökeres debreceni lakosként mit ígér Zuglónak az időközi önkormányzati választáson?
Tóth Imre: A magam részéről meg tudom ígérni, hogy saját csillagképet kap Zugló. Egyelőre csak a déli féltekén találtunk szabad helyet, szóval ez Zuglóról pont nem látható, de majd streameljük a nagy Z betűt formáló csillagegyüttest. Egyébként nagyon fontosnak tartom, hogy az ígéretek azok ígéretek is maradjanak! Ahogy azt egy ismert politikus mondta: „Ígérd meg, amit meg kell ígérned, aztán meg… majd lesz valahogy”.
K. Ú.: Hol találja meg Tóth Imrét az egyszeri zuglói polgár, ha kérdése akad a körzetet érintő tervekkel kapcsolatban?
Tóth Imre: Erre egy szóval tudnék válaszolni: sehol. Ez viszont tudatos, mivel az a jelmondatunk is, hogy: „Ha nem vagyok ott, akkor nem okozok kárt”. Már azon kívül, hogy képviselő vagyok, mert azzal ugye nincs mit kezdeni. Persze, ha lesz olyan elvetemült zuglói, aki mindenképpen találkozni akar velem, akkor azért van megoldás. Készül egy Tóth Imre szobor, amit Zuglóban állítanak fel. A szobor hasában lesz egy nyílás, oda lehet bedobálni a hozzám intézett kérdéseket, észrevételeket.
K. Ú.: Felkészült a politikusléttel járó országos hírnévre, a média nonsztop érdeklődésére, a rajongókra? Hiszen mégiscsak az ismeretlenség homályából lép most ki a reflektorfénybe.
Tóth Imre: Természetesen kaptam erre is kiképzést Kajmánba’, és sikeres vizsgát is tettem lakosságkezelésből, de nyilván erre a nagy érdeklődésre nehéz pár hét alatt felkészülni. Ráadásul leginkább arra összpontosítottunk, hogyan meneküljek el az újságírók és a riporterek elöl.
K.Ú.: Milyen tantárgyakat oktattak még? Melyik volt a legnehezebb?
Tóth Imre: Számtalan tantárgy volt, olyanok, mint pl. a Korrupció átültetése a hétköznapokba; Hogyan ne válaszoljunk az újságírói kérdésekre; Az offshore számlanyitás alapjai.
Sajnos két tantárgyból pótvizsgáznom kellett, a szemrebbenés nélküli hazudozás csak szemrebbenéssel ment, illetve nem tudtam elsőre beparkolni keresztbe, a rokkantaknak fenntartott helyekre, szóval van még hová fejlődni.
Tóth Imre Kajmánba’ készül a választásra