Könnyűnek ígérkezett az Európai Parlamenti választási kampány.
Az volt a terv, hogy felülmúlhatatlan ígéreteinkkel simán lesöpörjük majd a többi pártot.
Megígértük, hogy ugyanannyit fogunk itthon is keresni, mint Nyugat-Európában, hogy a hazai átlagbérek és a kórházi statisztikák déli határon való feltüntetésével megállítjuk a bevándorlást, hogy bevezetjük a kötelező sziesztás, és megtartjuk majd egymás nemzeti ünnepeit.
De aztán a többi párt keresztül húzta a számításainkat. Megígérték, hogy megvédik Magyarországot a bevándorlóktól (nincsenek), hogy ugyanannyit fogunk keresni, mint Nyugat-Európában (egy nap múlva omlana össze a gazdaság), hogy a nyugdíj is ugyanannyi lesz (két nap múlva omlana össze), meg hogy oktatásra meg egészségügyre költjük az EU-s pénzt (nem lehet).
A kampányunk, kijelenthetjük, egy teljes csőd, nem sikerült a többiekre licitálnunk.
Úgyhogy jobb híján azt tudjuk javasolni, hogy szavazzatok arra a pártra, ami a legtöbb olyan dolgot csinálta az elmúlt években, aminek volt is valami értelme is, és picit talán jobb lett tőle ez az ország, meg kevesebb a gyűlölködés.