Az ajkai rendőrség kalandja a paradicsommal

Párszor már meggyűlt a bajunk az ajkai rendőrséggel, legutóbb például a gyülekezési törvény hatályáról kellett velük beszélgetnünk. Ezúttal azonban egy igazi macska-egér játék bontakozott ki az MKKP Ajka és az Ajkai Rendőrkapitányság között.

 

2020. június 28-án passzivistáinkkal úgy döntöttünk, hogy egy, a város turizmusát népszerűsítő falfestményt kívánunk készíteni egy több tíz éve elhanyagolt, poros, szürke betonkerítésre.

Ez az arra járó rendőröknek szemet is szúrt, így nagyjából 30 perccel a kezdés után 2 nagyon kedves rendőr oda is jött hozzánk, megkérdezték, mit csinálunk, és van-e arra engedélyünk. Rutinos festőként azonnal nyújtottuk is nekik az Általános Engedélyt,

Általános-Engedély

amit lefényképeztek, majd elmentek azzal a közléssel, hogy folytassuk nyugodtan, őket nem zavarja, és még jól is fog kinézni a street art. Pont, mielőtt befejeztük volna a festést, már csak egy pár szavas mondatot kellett volna felfújni, újra a rend éber őreivel kellett találkoznunk, vagyis nekik velünk, ezúttal már civil autóból kiszállva.

Tájékoztattak minket, hogy az Általános Engedélyben hivatkozott BoHÉM-rendelet nem terjed ki a magántulajdon rongálására (igen, ugyanis, mint kiderült, a fal nem az önkormányzat, hanem az épp most megszűnő Ajka Kristály üveggyár tulajdonában áll, azaz magántulajdon). Ennek tudatában elmorzsoltunk 3 könnycseppet, hogy szeretett büszkeségünk, a világhírű Ajka Kristály tulajdonát mi, vétkes bűnözők megrongáltuk egy turizmust(!) népszerűsítő falfestménnyel.

Miután sikerült túltennünk magunk ezen a traumán, folytattuk volna a festést, hiszen már csak 10 percnyi munka volt hátra. Ám, ekkor a hatóságok közölték velünk, hogy ez, sajnos, így nem fog menni. Vagy abbahagyjuk a festést, vagy elő kell, hogy állítsanak minket, azaz bevisznek a kapitányságra.

Egy villámgyors SWOT-analízis után, miután mérlegeltük az előnyöket és hátrányokat (a börtönvacsoráról már lekéstünk, de milyen poén lenne bevitetni magunkat, és végighisztizni az utat, hogy álljunk már meg egy gyrosért valahol) úgy döntöttünk, inkább felhagyunk a “rongálással”, és befejezzük a másik projektet, amin mostanában dolgoztunk.

Így is tettünk, kihelyeztük a már elkészített paradicsompalántákat a városban, majd hazaindultunk éhesen és szomorúan.

Pár óra múlva kaptuk a jelentést egy közelben lakó passzivistánktól, hogy a rendőrség újra kivonult a helyszínre és nyomozni kezdtek.

Az autó reflektorával világították meg a festést, és írogatták fel az adatokat. Szívünk legmélyén bíztunk benne, hogy igazából csak befejezik az általunk kényszerűen félkészen hagyott munkát, és nem fog éjjel ránk rontani a TEK.

Örömünkre egy nyugodtan átaludt éjszaka után, másnap kora délután megkaptuk a képeket, miszerint valaki, egy ismeretlen tettes (valószínűleg Basky vagy a “helyszínelő” rendőrség) befejezte a munkát, és végre teljes alakjában pompázik a mű, és üdvözli az Ajkára látogató turistákat.

Ezúton is köszönjük az ismeretlen szimpatizáns cselekedetét, nagyban hozzájárult a város hírnevének öregbítéséhez. A mű:

 

És ami nem maradhat el: