Rekordot döntött a Kutyapárt szombathelyi Olvasóköre: 16-an jöttek el a harmadik alkalomra

Egy olvasókör nem feltétlenül szokott a legnagyobb tömeget vonzó programok közé tartozni, pláne akkor, ha vidéken rendezik. Szombathely azonban tökéletes ellenpéldának bizonyult: immár harmadik alkalommal gyűltünk össze, hogy alaposan kitárgyaljunk egy előre megbeszélt könyvet, és ezúttal minden eddiginél több résztvevő volt kíváncsi erre. Összesen 16-an voltunk, köztük olyanok, akik az elsőn voltak, de a másodikra már nem tudtak jönni, illetve voltak teljesen újak is. Utóbbiakat ezúton is köszöntjük ismételten a társaságunkban!

Eredetileg nem volt tervben ismerkedős játék, de olyan sok új ember volt, hogy végül mégis sort kerítettünk rá. A bemutatkozáshoz kötődően rengeteg könyvcím hangzott el, ezeket most felsoroljuk, hátha segít majd valamikor egy könyvválasztási tanácstalanság esetén.

Bulgakov: Mester és a Margarita
Erich Kästner: Május 35
Fannie Flag: Sült zöld paradicsom
Kertész Balázs: Közgazdaságtan lelkes amatőröknek Avagy miért nem működik a kapitalizmus Magyarországon?
Thea Beckman: Amazon királyfi
Szepes Mária: A mesés Gondwána
Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül
Dr. Yang Jwing-Ming: A kínai Qigong gyökere
Thomas Pynchon A Súlyszivárvány
J.R.R. Tolkien: A gyűrűk ura
Don DeLillo: Fehér zaj
Guzel Jahina: Zulejka kinyitja a szemét
Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért
Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember
Gabriel García Marquez: Száz év magány

Végre készültek fotók is, hogy lássátok, nem csak kitaláljuk ezt az egészet!

Mivel az aktuálisan tárgyalt könyvet, Fehér Boldizsár Vak majom c. művét Eszter javasolta, első körben ő mesélt róla. Volt néhány szó az íróról, elhangzott például, hogy ezzel a könyvvel nyerte el a legjobb első prózakötetes szerzőnek járó Margó Irodalmi díjat, vagy hogy sokáig Fábry műsorába írt szövegeket, ezáltal viszonylag hamar rájött, hogy az írásból meg lehet élni. Valaki megemlítette vele kapcsolatban, hogy egyáltalán nem szeret találkozókra járni, még a Könyvhétre sem ment ki.

Felmerült kérdésként, hogy miért híres szereplők jelennek meg a könyvben. Mint az egyik résztvevőtől (talán Esztertől vagy Ildikótól) megtudtuk, egy interjúban úgy nyilatkozott a szerző, hogy eredetileg csak hírességekkel akarta az egészet írni, de végül nem merte a szájukba adni a dolgokat, ezért egyedül Barenboim, a híres argentin – és ahogy a könyvben is megjelent, jó néhány másik ország állampolgára – karnagy maradt élő celebritás a könyvben.

A bemutatás során az abszurd, vicces helyzet-feldolgozásokra esett a fő hangsúly, emellett sokan emlegettük a hatalmas életigazságokat, úgy mint:

mit ér az élet, ha megkaptunk már mindent;
szafaládé kutya lehet egy hős, ha megharap egy egykori náci tisztet;
mi a kísérlet, hogyan ruházunk fel jelentéktelen hétköznapi dolgokat értelemmel;
ha befogod a füled a szemed, egyszer csak azt veszed észre, hogy a plafonig ér a szar.

Komolyabb vita volt arról, elképzelhető-e ekkora felszínesség, illetve mennyire generációs probléma egy teljes korosztály sodródása (sodródik-e egyáltalán egy teljes generáció?). Talán a legnagyobb vita annak kapcsán zajlott, hogy megérthető-e az anya, csalárd-e vagy gondoskodó?

Elhangzott egy kedves történet is: egy házaspár tagjai egymásnak olvasták fel esténként a könyvet (jó szívvel ajánlják mindenkinek a módszert, esküdnek rá, hogy nagyon romantikus dolog). Amikor emlékeztetőül elhangzott a következő alkalom könyve (Tóth Kriszta: A majom szeme), elkezdődött egy további majmos könyvcímeket felsoroló diskurzus. Említésre kerültek:

Heller Ágnes: Bicikliző majom
Desmond Morris: A csupasz majom

Ha azt hinnéd, hogy ezzel vége volt a klubnak, tévedsz: Ildikó felolvasott egy részt Fehér Boldizsár másik könyvéből, a Nem nagy ügy-ből. Itt is vitatkoztunk a gyereknek adott ajándékok kötelező viszonzásáról, hulladékgyártásról, csúnya kötött pulcsikról és egyéb ajándékozási szokásokról. Aztán volt egy másik kedves sztori, ahol egy kislány a főtéri karácsonyi vásár hangulatában, egy kirakat fényeiben elmerengve megkérdezte az édesanyját az ott lévő csipkés női bugyira mutatva, nem-e veszik meg az édesapjának ajándékként. Mire az anyuka megfontoltan, a gyerek lelkesedését le nem törve azt felelte, hogy megkérdezik az édesapját, szeretné-e.

Találkozunk legközelebb február 28-án, amikor Tóth Krisztina már említett könyvéről (A majom szeme) lesz szó, március 28-án pedig Csepella Olivér Nyugat + Zombik című képregénye kerül majd terítékre. Sose feledjétek: a könyv olvasása nélkül is ér jönni, csak ne akadjatok fenn, ha a többiek spoilereznek 🙂

Komment!