Március 14-15-én került sor a Civil Sugárút nevű rendezvényre a Hősök terén, ahol szinte harapni lehetett a civil levegőt: közel 90 szervezet mutatkozott be, és ünnepelte közösen a civil szféra eredményeit az elmúlt három évtizedből. A szervezésért nagy köszönet illeti a Civil Bázist és partnereit! Mivel politikai közösségeknek is szólt a meghívó, mi is kilátogattunk: a Teleki bázis technikai háttérrel segített, a Kétfarkú Kutya Népfőiskola pedig fotós-videós közvetítéssel számolt be az itt felvonultatott történetekről, törekvésekről.
Olyan kis lájtos témákról van szó, mint a szegény telepeken lakók, többnyire cigány emberek masszális kihagyása a vezetékes vízellátásból, vagy a pályaelhagyó pedagógusok érdekérvényesítése, jogsegély-szolgálat az oktatás javításáért kiálló szülőknek és diákoknak, kerekasztal az egészségügyről, és még hosszan lehetne sorolni. Most csak némi ízelítőt hoztunk a teljesség igénye nélkül.
Huncutkodó Diákfrontosok. 
A Kétfarkú krú: segít, cipel, hangosít.
Az egyik kitelepülő szervezet a SZOCSOMA volt, akik a cigánytelepeken élők diszkriminációja ellen, a többségi társadalommal megegyező bánásmódért küzdenek. Akciójukkal arra hívták fel a figyelmet, hogy a 98 százalékos hazai vízhálózati lefedettség ugyan jól hangzik, de a másik oldalon még mindig van 2 százaléknyi háztartás, ahová a mai napig nincs bekötve a vezetékes víz.
Ez több százezer embert jelent, akiknek a túlnyomó része szegregátumokban él. Az érintetteknek (jórészt nőkről van szó) naponta akár 10 alkalommal is meg kell tenniük az utat a házuktól a legközelebbi közkútig, kezükben az egyenként akár 10-15 kilót is nyomó vizes vödrökkel. A kutakat ráadásul egyes önkormányzatok folyamatosan számolják fel, akad olyan település, ahol a korábbi tucatnyiból mára csak kettő maradt.
A januárban indult Miután Felmondtam olyan pályelhagyó pedagógusok történeteit gyűjti össze és adja közre, akik szeretnék elmondani a világnak, miért hagyták ott a tanítást, és milyen az életük azóta.
„Fájdalmas volt látni, hogy blogunk témája milyen sokakat érint. Rengeteg tanár, sajnos távozó tanár csodálkozott ránk, tágra nyílt szemekkel. Pont azt érezték sokan, amit én is, mikor kilépésem után pár hónappal elkezdtek özönleni az újságcikkek, hogy: nahát, ilyen sokan vagyunk? Sokan ott a standunknál mesélték élőszóban, hogy ki, miért, hol, hogyan mondott fel. Sokan mondták, hogy követnek bennünket olvasgatják az írásokat, és jó érzést kelt bennük a tudat, hogy másoknak is sikerült”
foglalták össze tapasztalataikat a Civil Sugárútról.
Néhány sátorral arrébb egy néhai „gerincferdült bőrdíszműtanonc”, bizonyos Pintér Béla mesélt arról, hogyan jöttek rá az akkori oktatójával közösen, hogy talán mégis jobbat tenne magával is és az emberiséggel is, ha megpróbálná eredeti szenvedélye és tehetsége felé terelni az életét. Hiába hitették el vele már az iskolában, hogy a reáltárgyakban mutatkozó hiányosságai miatt a gimnáziumot is jobb, ha elfelejti, mégis megcsinálta: színész lett, rendező, színdarabíró. Az egyik legjobb.
Kitelepült továbbá több, tanárokat és diákokat összefogó közösség (így a PDSZ, a Pedagógus Egység és az Egységes Diákfront), de képviseltette magát a TASZ és a Heti Betevő is. A színpadon többek között Beck Zoli, a Lázár tesók és a Platon Karataev duó koncertezett.
“Vissza kell foglalni a politikát, mert elk*rvult” – osztotta meg véleményét beszélgetésünkben a Pedagógus Egység egyik önkéntese.
Megkérdeztük, milyen viszonyulást várnak a civilek a mostani megmozdulásaikban a politikusoktól, pártoktól? Legyenek jelen, tartsanak sajtótájékoztatót? Akik tehetik, szólaljanak fel a Parlamentben, esetleg az Önkormányzaton? Vagy maradjanak távol, amennyire lehet, hagyják otthon a logóikat és a zászlóikat, és hagyják érvényesülni a civileket a küzdelmükben.
A válaszokból egyszerre világlik ki, hogy mennyire útkeresésben vagyunk még ezen a területen, a pártok és a civil kezdeményezések kapcsolata kóstolgatós, ódzkodós. “Foglalkozhat az ügyeinkkel a politikus, de ne telepedjen rá a politika az ügyre”, “ne a politikai hatalomszerzés és az önfényezés legyen a cél” – fogalmaznak az önkéntesek. Ennél viszont már egy fokkal nehezebb megtalálni a konkrét példákat jó és rossz fajta “együttműködésekre”, reprezentációkra egyaránt.
Miközben több társadalmi szervezet komolyan foglalkozik érdekérvényesítéssel, ami a pártok szerepének is a sajátja, és nem egyszer hangzik el civil körökből, hogy a politika, a politikus képviselje a civilek ügyeit, még is ugyanígy jönnek a kérések a logó nélküli megjelenésre, a kommunikációt mellőző segítségnyújtásra. Csináljuk a jót, de ne mondjuk el, hogy csináljuk, mert az már önfényezés? Nyilván tett a politika bőven azért, hogy kiérdemeljen olyan jelzőket, mint a “leszerepelt”, a “hitelt vesztett”, és megmutatta nem egyszer, hogy milyen az, amikor az “üléspont határozza meg az álláspontot”. Jó pár, ténnyel is alátámasztható történet felemlegethető a pártpolitika hírhedt múltjából.
Az ódzkodás és a távolságtartás viszont két okból is gátolja a politikai megújulást: ha a civilek nem engedik magukat annyira közel pártokhoz, hogy egészen határozott és világos elvárásokat tudjanak megfogalmazni feléjük, hogy egészen közelről láthassák és bírálhassák a működésüket, akkor a mendemondáknak adhatunk teret, és a civil közéletiség pletykálkodássá degradálódhat. Ez nem hatja meg a politikusokat: legtöbb esetben, sajnos, túlélik.
A másik, hogy a politikában civilebb működést tanúsító szereplők sem kapnak így esélyt arra, hogy ők változtassanak a politikai működésen, akár belülről. A civil érdekérvényesítés nem kerül a közvélemény (és a politikus!) radarjára, mint valid politikai tevékenység. A civilesedni akaró, a közösségi döntéselőkészítést, szociokratikus viselkedést előnyben részesítő, a kommunikációs előnyöket alacsonyabb prioritásként kezelő politikus-tanonc pedig nem tud érvényesülni, mert őneki pártja van: ezért alapból “büdös”…
Kérdés, hogy a civilség és a politika szereplőinek távolságtartása nem egy tudatosan gerjesztett folyamat-e, nem egy ugyanolyan megosztási machináció-e, mint amit a mostani sikeres propaganda általában alátámaszt, szinte bármilyen országos ügyről legyen is szó?
“Amit a Kutyapártnak nem szabad abbahagyni, az a töretlen alulról építkezés. Hagyni a beleszólást.” – kaptuk a tanácsot a civilektől. Emlékeztettek, hogy a polgári körök kialakítása is akkor torpant meg, majd kezdett leépülni, amikor a résztvevők elkezdték mondani, hogy ők mit is szeretnének csinálni, miben kérnének támogatást a szervezőktől, vagy “odafentről”. Na, erre már nem volt igény. Ez már olyan mérvű, valódi önszerveződés lett volna, amit már nem volt célszerű támogatni. Így apránként el is apadt a dolog.
Akkor tehát, töretlenül tovább! Például igyekszünk meghívni a Kétfarkú Népfőiskolára a demonstráción bemutatkozó kezdeményezőket. Egy kis önfényezésre.
Zugló önkormányzatának idei utolsó közgyűlését december 12-én tartották. Erre a közgyűlésre két önálló előterjesztéssel és egy módosító javaslattal érkeztünk, és Read more
Zuglónak van egy önkormányzati tulajdonú üdülője a Római-parton. A felújítása 2022-ben kezdődött, napjainkig is tart, azonban a rendeltetési céljára továbbra Read more
November 28-án rendes közgyűlést tartott a zuglói képviselőtestület. Napirend előtti felszólalással nyitotta az ülést az Összefogás Zuglóért Egyesület képviselője, aki Read more
November 26-án, kedden ülésezett az önkormányzat Pénzügyi Bizottsága és a Népjóléti Bizottság is. Mindkét bizottsági ülésen voltak érdemben tárgyalandó ügyek Read more