Mi történt az elmúlt pár napban?

A március 9-i taggyűlésen egy olyan előterjesztésről döntött a tagság, miszerint a XII. kerületben előválasztáson dőlne el a polgármesterjelölti pozíció, többek között Kovács Gergő részvételével. Mi eddig soha nem gondolkoztunk előválasztáson, de társelnökünk ezúttal olyan feltételeket szabott a hagyományos ellenzéki pártoknak, amelyek más helyzetet vetítettek előre. Sem közös lista, sem bizottsági helyek, sem más nem jött szóba.

Győzelem esetén az egyéni körzetek kétharmadában (8 helyen) és a polgármesteri helyért kizárólag az MKKP indított volna jelöltet, a többi párt gyakorlatilag levonult volna a pástról. Ez a testület MKKP-s többségét is adhatta volna. Nem lett volna ott a logójuk a kutyapártos jelöltek neve mellett és fordítva, nem kellett volna együtt kampányolni. A körzetek egyharmadában (4 helyen) a Demokratikus Koalíció és a Momentum döntött volna a jelöltekről, de erről szerencsére beszélnünk sem kellett volna velük.

A XII. kerületben ezzel úgy tudnánk ideális esetben legyőzni a Fideszt, hogy sem az összefogás, sem a közös lista, sem hasonló ármányok nem valósulnak meg, nem kell bizottsági helyekről alkudozni – és végül lehúzni magunkat a WC-n. Egyszerűen egy előválasztáson való indulást követően elindulunk saját néven, saját értékekkel a választáson is – hátunk mögött egy, a hagyományos ellenzék felett aratott győzelemmel.

Gergő és az elnökség úgy gondolta, egy ilyen, gyakorlatilag a “győztes mindent visz” jellegű előválasztás merőben eltér az eddig látott alkuktól a füstös szobákban. A győzelme esetén egy tisztán kutyapártos többségű testület élén vezethetné a kerületet, megmutatva nagyban mindazt, amit kicsiben hosszú évek óta építünk. A tagság viszont szétszavazott: 18 igen és 18 nem mellett 9 tag tartózkodott.

Ennek nem valamiféle “belső ellenzék” az oka, egyszerűen sokak álláspontja szerint annyiszor derült már ki a hagyományos ellenzékről, hogy megbízhatatlanok, hogy hiába hangzik hitelesen a felvetés, végül biztosan történt volna valami, ami miatt rosszul jövünk ki belőle.

Ehhez hozzátartozik az is, hogy az előterjesztésről nem beszéltünk eleget: valójában menet közben vált világossá, hogy itt nemcsak erről a konkrét esetről kellene döntenünk, hanem gyakorlatilag arról, megváltoztatjuk-e a párt politikájának eddigi alappillérét, miszerint nem veszünk részt előválasztáson. Hiszen ha ez a javaslat átmegy, az kinyitott volna egy ajtót, amit eddig következetesen zárva tartottunk.

Ebben is hibáztunk: összesen másfél órát hagytunk a vitára (ráadásul utolsó napirendi pontként), miközben nyilvánvaló, hogy egy ilyen döntés jóval hosszabb előzetes egyeztetést igényelt volna. Ennek köszönhető a rengeteg tartózkodás. Mindazonáltal ez a döntés bármilyen más, haszonleső pártnál úgy csúszott volna át, mint kés a vajon, minden pozitív és negatív hozadékával együtt. Nálunk azonban a többség – féltve a párt eddig gondosan őrzött autonómiáját – leszavazta.

Felmerülhet a kérdés, miért nem volt Gergőnek nagyobb beleszólása. Ez a mozgalmi működés velejárója: bőven lehet érvelni ellene is, és ma este fogunk is – például a mostani szituáció sem alakult volna ki, ha nem így működünk –, de a Kutyapártban jelenleg minden tagnak pontosan ugyanannyit ér a szavazata, tehát a társelnököknek is.

Gergő és Suzi az eredmény láttán abban bizonytalanodtak el, vajon a párttagság mögöttük áll-e úgy, ahogy eddig, és nagyon mélyen elgondolkodtak, van-e értelme így tovább csinálniuk. Tehát van-e értelme úgy folytatni, hogy az elnökség és a társelnökök politikai döntését a tagság nem tudja többséggel támogatni, egységesen szavazni a saját vezetője mellett?

Ezután született meg a szűk, informális, sokszor feszültség levezetésére szolgáló Facebook-csoportunkban egy poszt a lemondásról, ami kiszivárgott. Suzi és Gergő szándéka komoly és érthető volt, a március 11-re összehívott rendkívüli taggyűlésen ezért arról kellett meggyőznünk őket, hogy maradjanak, mert igenis van értelme tovább dolgoznunk Magyar Kétfarkú Kutya Pártként.

Az eredmény: a párt rendkívüli taggyűlése megerősítette társelnöki pozíciójában Kovács Gergelyt és Döme Zsuzsanna Suzit 54 igen, 1 nem szavazattal és 1 tartózkodással. A társelnökök nem szavaztak.Szintén támogatta a tagság Kovács Gergő indulását a XII. kerületi polgármesterjelölti előválasztáson 53 igen, 4 nem szavazattal és 0 tartózkodással. A társelnökök maradnak társelnökök.

Bocsánatot kérünk mindenkitől, és azon leszünk, hogy visszanyerjük a bizalmatok. Legyen minden jobb! De most komolyan.

Kovács Gergő levele passzivistáinkhoz:

Sziasztok!

Először is bocs a káoszért, amit sikerült okozni.
Mi valóban eléggé elszontyolodtunk a Suzival a XII. kerületes szavazás kapcsán. Úgy láttuk, így nehéz lesz tovább menni, ha még egy olyan előválasztás sem fér bele a tagságnak, amit én sokkal inkább az ellenzék legyőzésének lehetőségének értelmezek, és nem együttműködésnek. Ebben, mint láttátok is, nem volt egyetértés.

Ahogy minderre regáltunk, az pedig valóban inkább érzelmi döntés volt, mint racionális.
És tényleg bocsánat azért, amit ez okozott.

A szavazás eredményének bizonyára voltak unalmas okai, mint például hogy nem lett kellően átbeszélve a dolog, legalábbis elhangzottak ilyesmik. De szerintem ennél nyomósabb ok volt, hogy a tagság tart attól, hogy túl közel kerülünk az ellenzékhez, ami majd magával ránt minket a mocsárba, amiben dagonyázik egy ideje. Azt gondolom, hogy az, hogy lefightoljuk előre, hogy ki induljon az itteni polgármesterjelöltnek és a választókörzetek ⅔-ában, bele kell, hogy férjen. Ráadásul mindezt úgy, hogy minden kutyapártos jelölt csak MKKP logóval indul, a többieknél meg nyilván nem lesz ott a logónk. Ez egy tök nagy lehetőség nekünk. Persze el is lehet veszteni ezt az előválasztást, de ha sikerül nyerni, akkor adott az opció, hogy legyen egy olyan önkormányzat, ahol a képviselők fele MKKP-s, és ahol meg lehet mutatni, hogyan tud egy kerületet elvezetni az MKKP.

Ugyanakkor természetesen továbbra is a lehető legnagyobb távolságot érdemes szerintem az ellenzéktől tartani. De azt is gondolom, hogy nem ez a legnagyobb értéke a Kutyapártnak, hanem az a sok minden, amit az elmúlt években csináltunk és nem egy “nem”-el kezdődő mondat. Az egy egész egyszerűen a magyar politikai helyzet sajátosságából eredő dolog, hogy ne fogjunk össze az ellenzékkel, aminek indokolásához talán elég is annyi, hogy látjuk mi történt azokkal a pártokkal, akik így tettek.

Próbálom megindokolni:

1-2 százalékos pártként lehetett úgy kezelni a magyar közéletet, mintha valamiféle légüres térben lennénk, önkormányzatokba kerülve azért ez már picit nehezebb.

Amúgy először szerintem 2016-ban változott meg tökre a párt, ami tényleg kategorikusan viccpárt volt addig. Onnantól kezdve viszont elkezdtünk értelmes dolgokat csinálni, ami rendben volt mindenkinek, miközben eszembe nem jutott volna ‘16 előtt olyanokat csinálni, amiket utána elkezdtünk, pedig amúgy tök jó dolgok.

Aztán az is egy hatalmas változás volt, hogy 2019 után képviselőket vagy épp alpolgármestert adtunk. A kerületi kampányban még a 20 méteres szobrom ígérgettem, meg hogy majd megcsináltatom az utat a házam előtt, aztán közbeszerzések meg ingatlaneladások lettek belőle. És bár az út azóta elkészült, a szobrom ügye sehogy sem áll, természetesen Pokorni Zoltán hibájából. Szóval tök mást csináltam ‘19 után, mint előtt, de ezzel kapcsolatban nemigen érkeztek kritikák. És hát igen, egy önkormányzatban “rákényszerülsz”, hogy más képviselőkkel együtt dolgozz.

Úgy látszott, azzal sincs senkinek se baja, hogy az önkormányzati választásra teljesen máshogy készültünk, mint ahogy a korábbiakra. Már csak az is teljesen új volt, hogy a jelöltjeink programot írtak, amit szeretnének majd megvalósítani. ‘19-ben eszünkbe nem jutott volna ilyesmi.

Mindezzel csak azt akartam mondani, hogy ezt az egészet szerintem azzal lehet a legjobban leírni, amit már sokszor el is mondtunk, hogy “próbáljuk mindig a helyén kezelni magunkat”: 1 százalékos pártként foglalkozzunk az “utcai” cselekvéssel, mert azt tudjuk csinálni, ahol bekerülünk önkormányzatokba, akkor ott végezzünk érdemi munkát, ahol meg lehetőségünk van arra, hogy irányíthassunk egy önkormányzatot, akkor éljünk vele.

És tényleg bocsánat sokadszor is minden kellemetlenségért, amit ez okozott, igyekezni fogok normálisabban kezelni az ilyen helyzeteket a jövőben.

Lesz majd zoom is, ahol tudunk dumálni minderről, küldjük majd az időpontot meg a linket. Az eseményeket röviden facebookon és itt a honlapon is összefoglaltuk: https://ketfarkukutya.mkkp.party/2024/03/13/mi-tortent-az-elmult-par-napban/

Szeretnénk, hogy elmondhassátok véleményeteket a kialakult helyzetről, 2 részes nagy gyűlést tartunk online, amely során Le Marietta listavezetőnk moderálja majd a beszélgetést. A két kibeszélős alkalom témái: 1) A kialakult krízis és annak megoldása, valamint 2. Az előválasztáson való indulás, valamint annak feltételei.

Az infók felétek áramlásában már sikerült sok mindent elérni, most jön a nehezebb: hogy fogadjuk be 8000 ember véleményét, hosszútávon, úgy hogy azok valóban hasznosulnak. Na ezt nem fogjuk két nap alatt kitalálni, de dolgozunk az ügyön – szombaton már indul is a Közösségi Gyűlés szintén Mariettával, ahol együtt írjuk meg az MKKP programját.

Holnap viszont 14:00 órától gyülekezünk a Szabadság hídon, gyertek, jó lesz – meg lehet kérdezni is:)

Gergő

Komment!