Hazaküldték a magyar kórházból, majd Ausztriában sürgősségi műtétet kapott

Egy nyílt állkapocs töréssel kórházba került kutyapártos passzivistát a veszprémi kórházból műtét nélkül hazaküldtek. Néhány órával később Ausztriában azonnal felvették, és sürgősségi beavatkozást végeztek rajta. A történet nemcsak egy súlyos sérülés ellátásáról szól, hanem arról is, hogyan működik (vagy éppen hogyan nem működik) az állami egészségügyi rendszer a két országban.

Röviden: 2025. december 24-én az ünnepi asztalnál egy családi konfliktus során ököllel ütötte meg egy hozzátartozó a névtelenséget kérő passzivistánkat, aki így súlyos arcsérülést szenvedett. A tettlegességet kiváltó okozat természetesen a politikai véleménykülönbség volt. A veszprémi kórházban CT-vizsgálat igazolta a többszörös arccsont- és nyílt állkapocstörést, amelyre kezdetben azonnali műtétet javasoltak. Másnap azonban orvosi vizsgálat és írásos dokumentáció nélkül hazaküldték, további ellátás és utókövetés nélkül. Ausztriában még aznap újravizsgálták, és életveszélyes állapot miatt haladéktalanul megoperálták. Az alábbiakban az érintett saját beszámolója következik arról, mi történt a magyar és az osztrák egészségügyi ellátásban, és milyen különbségeket tapasztalt a két rendszer működésében.

---

„Megdöbbentő tapasztalatokat szereztem a magyar és osztrák egészségügyi ellátás közötti különbség terén, ezt szeretném most megosztani. 2025. december 24-én, szenteste történt az eset. Ausztriában dolgozom már fél éve, de a karácsonyt Veszprémben, a családommal szerettem volna tölteni. Sajnos azonban az ünnepi asztalnál konfliktus alakult ki a rokonság néhány tagja között, szó szót követett, majd a veszekedés később odáig fajult, hogy ököltámadás áldozata lettem. Sokáig lehetne fejtegetni, mit árul el a mai közhangulatról, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhetett, de ennek a cikknek most nem ez a témája.

Az incidenst követően körülbelül 22:30-kor bementünk a veszprémi kórházba az ügyeletre. Alapvetően nem tűnt súlyosnak, ugyanis fájdalmat ekkor még nem éreztem, a szám belül felszakadt és ömlött belőle a vér, de más sérülésre utaló jel első ránézésre nem látszott. A biztonság kedvéért elküldtek koponya röntgenre. A röntgen után átküldtek egy alaposabb CT vizsgálatra, itt már sejtettem, hogy nagyobb lesz a baj. Hamar ki is értékelték az eredményt: összesen 4 helyen törött az arccsontom valamint az állkapcsom, illetve egy nagy méretű ödéma alakult ki az arcomon. Ebből az egyik egy nyílt állkapocscsont törés, mellyel kapcsolatban az ügyeletes orvos úgy határozott, hogy azonnali műtéti beavatkozást igényel.

Közben a feljelentést megtették (ez a kórház kötelessége ilyen esetekben), a rendőrök kijöttek felvenni pár adatot az esetről, tanúvallomások, sőt helyszínelés is történt a lakásban. Engem pedig éjszakára bent tartottak a traumatológián. Kaptam fájdalomcsillapítót és antibiotikumot. Azt mondták, hogy reggel át leszek adva a szájsebészetre és amint lehet, elvégzik a műtétet.

De nem ez történt.

Másnap délelőtt, december 25-én körülbelül 10 óra körül váratlan bejelentést tett az egyik ápolónő: hazamehetek, mégse kell műteni, hanem 4 nap múlva, december 29-én jelenjek meg szakorvosi konzultációra, majd akkor megvizsgálnak. Nem tudom, ki és miért döntött így, ugyanis ott akkor zárójelentést nem kaptam, orvos egyáltalán nem látott.

Valószínűleg nem dolgozott a kórházban megfelelő szakorvos, aki elvégezhette volna a műtétet. Pedig Takács Péter egészségügyi államtitkár szerint nincs orvoshiány és ezt az érzést csak az okozza, hogy nagymértékben túlspecializálódnak a klinikusok. Szerinte a rossz egészségügyi helyzet is csak ellenzéki uszítás. Ehhez képest a recepción nekem kellett szólnom, hogy legalább a kanült legyenek szívesen kivenni, mert nem szeretném hazavinni.

Minden bizonnyal az ápolók is leterheltek, hiszen ezen a ponton még receptet sem írtak fel, instrukciót se kaptam, hogy addig hogyan enyhítsem a tüneteket, egyszerűen csak kitettek. Szóval december 25-én délelőtt 10:30 körül elhagytam a kórházat egy nyílt állkapocscsont-töréssel. Ekkor az arcomon és a nyakamon már körülbelül egy tenyér méretű duzzanat alakult ki.

Miután távoztam a veszprémi kórházból,

párommal autóba ültünk és elindultunk vissza Ausztriába, hogy a saját otthonunkban lábadozzak, amíg várok az orvosi vizsgálatra – ami még 4 napot jelentett volna kezelés nélkül. De már az azóta eltelt idő alatt is tovább rosszabbodott a helyzet: a duzzanat nyelési nehézségeket okozott, a fájdalom erősödött, a szájmozgás szinte lehetetlenné vált. Ezért úgy döntöttem, hogy ellátogatok a lakóhelyemhez közel eső kórházba, Bécsújhelyre egy ismételt vizsgálatra.

December 25-én 15 órakor érkezünk meg a Bécsújhelyi kórházba. Mivel már volt diagnózisom, itt csak az állkapocscsontot érintő sérülést vizsgálták meg, azaz újabb CT. Nem ért már meglepetésként a diagnózis: veszélyes nyílt állkapocscsont-törés, ami azonnal műtéti beavatkozást igényel (ahogyan azt Veszprémben is mondták).

Viszont a korábbi probléma itt is fennállt: jelenleg nincs szájsebész ebben a kórházban, aki előkészítené és elvégezné a műtétet. Ennek ellenére nem engedtek haza. Azt mondta ugyanis a vizsgálatot végző orvos, hogy műtéti beavatkozás nélkül a duzzanat olyan mértékűre nőhet, hogy elzárja a légutakat, ami életveszélyes lehet.

Ezért átirányítottak egy másik kórházba, St. Pöltenbe, ugyanis aznap az volt a tartományban az ügyeletes szájsebészet. Minden leletemet és adatomat átküldték oda, hogy mire odaérek, már el tudják kezdeni a műtét előkészítését. Az autómat Bécsújhelyen hagytam, és vonattal indultam tovább, mivel az gyorsabb, mint az autópálya, illetve veszélyesnek éreztem ebben az állapotban a vezetést. A vonat 230 km/h maximális sebességgel alig 1 óra alatt eljuttatott a St. Pölteni szájsebészetre. Még szerencse, hogy nem a Lázár János-féle MÁV-ra kellett hagyatkoznom.

December 25-én 19 óra környékén jelentkeztem be, minden úgy alakult, ahogy ígérték. Egy szájsebész már várt, az adataim elő voltak készítve az egyik rendelőben. Rövid vizsgálat és kiértékelés után közölte, hogy csakugyan műteni fognak, mégpedig másnap korán reggel, tovább nem várnak. Ezt követően átvehettem a 2 ágyas betegszobámat, aminek felszereltsége egy gazdagon felszerelt hotelével összehasonlítható.

A teljesség igénye nélkül néhány példa: pizsama, törölköző, fogkefe, fogkrém, borotva, borotvahab, tusfürdő, sampon, szájvíz, rengeteg ágyneműhuzat, könyvek, minden ágyhoz külön TV, amihez minden betegnek jár egy bontatlan vadonatúj fülhallgató, hogy ne zavarjuk egymást. Nem, ez nem egy magánkórház, ez az állami betegellátás Ausztriában.  Míg Magyarországon ezek szerint jó, ha ágyat kap az ember egy súlyos sérülés esetén.

Másnap 8:30-kor, vagyis 13 és fél órával a betegfelvételt követően vittek a műtőbe, altatás. A műtét összesen 2 órát vett igénybe, majd 11:30-kor ébredtem fel egy úgynevezett „ébredőszobában”, ahol még 2 másik műtéten átesett sorstársammal együtt megfigyelés alatt tartottak. Nem tudom, pontosan hány ápoló tartózkodott abban a szobában, de legalább annyi, mint ahány beteg. Aztán kb. 13:00-kor visszagurítottak a betegszobába.

Még összesen 3 éjszakán át tartottak bent. Közben pépeset ehettem csak, napi háromszor, mely valóban pépes ételt jelentett. A konyhában korlátlan mennyiségű ingyen kávé, tea, vízforraló, poharak, kancsók, hűtő és fagyasztó. Takarítás minden reggel, mely során az ágyneműhuzatot is cserélték. Minden nap 9:00-kor vizit, amelyen nem egy, hanem általában 2-3 orvos vett részt. A hallban kávézó, étterem, bár ezt a szolgáltatást az állapotom miatt nem élvezhettem, de a látogatóim igen. A kórház számos várótermében játszósarok a gyerekeknek.

December 29-én 10 órakor, az aznapi vizitet követően jöttek a jó hírrel, hogy ma már hazamehetek. Összesen két A4-es oldalnyi instrukciót kaptam a további teendőimről, intelmekről, ajánlott gyógyszerekről, étrendekről, mozgásgyakorlatokról, várható gyógyulási időről, és a további kontroll és varratszedési időpontokat is előre bejegyezték számomra. Kicsivel dél után már az ausztriai otthonomban voltam.

A slusszpoén a végére ekkor érkezett:

ezen a napon, szintén 10 órakor, kiállították a zárójelentést a veszprémi kórházból is, mely szerint én egész addig ott kaptam ellátást, majd mivel nem tartották szükségesnek a műtétet, hazaengedtek. Ez a legfelháborítóbb, hiszen a kormány szerint senkit sem hagynak az út szélén, mégis az ő kórházi rendszerük áldozatává váltam. Ahol nem látták el a sérüléseimet, kitettek utókövetés nélkül és még valótlanul is állítottak ki zárójelentést. “

Takács Péter a kormány egészségügyi teljesítményét négyesre értékeli, de ez a történet másról árulkodik. A hazai egészségügyi rendszer túlterhelt, a dolgozók leterheltek és finanszírozási problémák is vannak. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) szerint évi mintegy 500 milliárd forint plusz forrásra lenne szükség ahhoz, hogy helyre lehessen billenteni az ellátást és csökkenteni a sok esetben több éves várólistákat.

Ezekkel a problémákkal azonban a politikusok nem foglalkoznak, mert ők a magánegészségügyben mindent azonnal megkapnak kiváló minőségben. A Kutyapártnak viszont fontos, hogy az országgyűlésben olyan képviselők üljenek, akik látják a mindennapi emberek problémáit. Ezért az MKKP politikus helyett embert juttat a Parlamentbe.

Sándor Balázs, MKKP listavezető

Sándor Balázs 

listavezető képviselőjelölt

Veszprém megye 03. OEVK