Magyarországon több mint 117 ezer veszélyeztetett gyermek él. Néha a sajtó felkap közülük pár sztorit, amitől azt hihetjük, meg van oldva a probléma. Azonban még további 100 ezer gyermek él borzalmas körülmények között, akiknek a történetét nem hallhatjuk. Ez pedig mindannyiunk közös felelőssége és a teljes rendszer hibája.
Labovszky Tamara gyermekvédelmi szakember szerint volt idő, amikor még túlképzés volt pedagógusokból, ezért a pedagógusok megjelentek a szociális szakmában, manapság ugyanakkor már inkább ellentétes irányú ez a vándorlás. Bevezették a szociálpedagógia képzést is, aminek viszont egyelőre nincs meg a helye a rendszerben.
Az is nagyon sokat ártott a szakmának, hogy megjelent az úgynevezett gondoskodáspolitika, ami alapvetően téves irány, hiszen gondoskodni a magatehetetlen emberekről kell.
A szociális munkások hiánya nem véletlen, hanem politikai felelősség: évek óta alulfizetett, túlterhelt, magára hagyott szakemberektől várják el, hogy egy széteső rendszert működésben tartsanak. Amíg a kormány nem kezeli ezt valódi prioritásként, addig a baj nem egyedi hiba lesz, hanem maga a rendszer.
A férőhelyhiány miatt ma rengeteg gyerek marad olyan helyzetben, ahonnan ki kellene emelni őket. Ilyenkor a rendszer nem megvédi a gyereket, hanem cserben hagyja. Ráadásul miközben egy egész generáció nő fel egy alulfinanszírozott, túlterhelt ellátórendszerben, a kormány inkább gyűlöletkeltő propagandára költ milliárdokat.
Ugyan 1993-1997 között több törvény és jogszabály készült, de státuszokat és pénzt nem rendeltek hozzájuk. Mostanra annyira megnyomorodott a rendszer, hogy nemcsak a dolgozók alulfizetettek.
„Mi nem kezdtünk el tüntetni a bérünk miatt, hiszen olyan kiszolgáltatott társadalmi réteg van ránk bízva, hogy az ő érdekérvényesítésük az első egy hiteles szakember számára” – mondja Labovszky Tamara.
Gyerekek éheznek családoknál és állami gondozásban egyaránt, de amikor a szakemberek jelzést tesznek erről, az állam azt mondja, hogy neki nincs erre pénze. Pedig a gyámhivatal és a gyermekvédelem is az államé, mégis megvonják a lehetőségét is annak, hogy egy gyermek sorsát rendezni tudják.
A kegyelmi botrányt követően változtattak a gyermekvédelmi törvényen: bevezették, hogy aki a jelzést elmulasztja a rendszer bármely pontján, annak két évig terjedő börtönbüntetés járhat. Ettől pedig az amúgy se jól működő jelzőrendszert még inkább elkezdte áthatni a félelem.
Labovszky Tamara egy egészen megdöbbentő történetet is elmesélt: egy óvoda jelezte, hogy az egyik gyereket rémálmok gyötrik, mert súlyos rendőrségi akció történt a családjában: hajnalban rájuk rúgta a TEK az ajtót, miközben ő és a testvérei aludtak.
Ebben az esetben a rendőröknek jelezniük kellett volna, hogy a gyerekek mit éltek át Ezt azonban nem tették meg, csak az óvoda hetekkel később értesítette a társszerveket. Mire egy szakember oda jutott, hogy segítséget nyújtson, a gyerekek már hetek óta traumatizálva voltak. Az ilyen traumákat pedig utólag már nagyon nehéz helyrehozni.
A szakemberrel készült videósorozatunkat itt, itt és itt lehet megnézni. A napokban tartottunk egy gyermekvédelmi estet is, ahol szakemberek és a Kutyapárt politikusai beszélgettek a rendszer hibáiról és reformjáról.
Választási programunk bemutatását gazdaságpolitikai irányelveinkkel és terveinkkel kezdjük. Mert az idő nem pénz. A Kétfarkú Kutya Párt programjának anyagi háttere Read more
A legfontosabb felszámolni a dugókat, ezért megvalósítjuk Reitter Ferenc korábban elvetett ötletét, és bevezetjük a Nagykörútra a Dunát. Az amszterdami Read more
