4 nyilas tömeggyilkos és további 17 nyilas párttag neve szerepel 15 éve a Turul emlékművön, ami főként zsidó áldozatokról emlékezik. A minden szempontból elrontott szobor 1. rész.

Sorozatunkban bemutatjuk a XII. kerületi Turul szobor 15 éves szomorú történetét és e mentén a XII. kerületi nyilas “mozgalmat”.

A Böszörményi út és az Istenhegyi út kereszteződésében levő Turul szobron 4 nyilas tömeggyilkos és további 17 nyilas párttag neve szerepelt, 367 áldozat neve pedig lemaradt róla és 10 olyan név is háborús áldozatként van feltüntetve, akik később vagy nem a háború miatt haltak meg.

A kerület egy kardot tartó turullal állított emléket a XII. kerület második világháborús áldozatainak, akik jó része zsidó volt.
A szobor méterekre fekszik a kerületi egykori nyilas központtól, a Németvölgyi út 5.-től.
Az Önkormányzat 15 éve nem hajlandó nyilvánosságra hozni az úgynevezett Szatucsek-tanulmányt, ami alapján felírták a szoborra a neveket
Idén kiderült: Több tucat nyilas szerepelt a nevek közt, több száz áldozat pedig lemaradt róla, főként azok, akikkel a legkegyetlenebbül végeztek a nyilasok

15 évet kellett arra várni, hogy valaki érdemben megvizsgálja, kik is állnak azok mögött a nevek mögött, amik a Turul szobron szerepelnek. Idén kérte fel az Önkormányzat dr. Cseh Gergő Bendegúzt, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatóját, dr. Kovács Tamás történészt, a Holokauszt Emlékközpont igazgatóját, valamint Ungváry Krisztián történészt, az MTA doktorát, hogy vizsgálják meg, megfelelő nevek szerepelnek-e a szobron. A teljes, de még nem végleges tanulmány elérhető itt.

Nekünk jutott a legjelentősebb nyilas szervezet a fővárosban

A XII. kerületben működött az egyik legjelentősebb nyilas szervezet egész Budapesten, ami Szálasi hatalomra jutása (1944 október 15.) után élte fénykorát. A kerületben 110-115 nyilas pártszolgálatos volt és több mint ezer emberről tudni, hogy belépett a nyilas pártba vagy valamilyen helyi nyilas szervezetbe. Utóbbi egy minimális szám: ennyi, akiről ez bebizonyosodott, de bizonyára ennél többen voltak.

A nyilasok feladata az lett volna, hogy begyűjtsék a kerületi zsidókat és táborokba szállítsák őket. Ehelyett ők a Dunapartra vitték és ott kivégezték őket. Emellett zsidó kórházakat és idősotthont támadtak meg, ahol ott helyben megöltek mindenkit: a betegeket, a nőket, a gyerekeket, az orvosokat, az ápolókat. Ezeken a helyeken az áldozatok származásával sem törődtek, megöltek mindenkit, kivéve az elrabolt nőket.

A Városmajor utcai Bíró Dániel Kórházban 119-120 emberrel, a Budai Chevra Kadisa Maros utca 16. szám alatt lévő kórházában 92 emberrel, az Alma utcai zsidó idősek otthonában (szeretetotthon) 83 emberrel végeztek.

A Maros utcai kórházban kivégzettek exhumálása 1945-ben. Nehéz lenne tragikusabb fényképet készíteni: a kiásott holttestek mellett felsorakoztatták a még élő elkövetőket.

Ebből a 295 emberből mindössze 7-nek a neve szerepelt az áldozatok (és a gyilkosok) közt eddig az emlékművön.

A csapat szellemi vezetője egy bizonyos Kun András minorita szerzetespap volt. Ő még az akkori hatalomnak is sok volt, így ő lett az első nyilas, akit felkötöttek. Tevékenysége jól dokumentált a tanúvallomásokból és a naplójából, róla is majd egyszer hosszabban.

Részlet Kun András “naplójából”, amit Palásti László fordított le nyomdafesték-tűrőre.
Képes Figyelő, 1946. február

Miért?

Az emberi elme először megpróbál legalább valami minimális értelmet vagy célt tulajdonítani a történteknek, de belebuktunk.

Kezdetben teljesen prózai céllal ölték a nyilasok a kerületben a zsidókat: kellett nekik a vagyonuk és a lakásuk.

A kórházak és a szeretetotthonok lakóinak kivégzésére viszont már teljesen felfoghatatlan bármiféle logikával: ezek az események 1945 januárjában történtek. A várost folyamatosan bombázták, az oroszok 300 méterre, a János-kórháznál tartottak, a körgyűrű bezárult. A nyilasok mégsem a támadókkal harcoltak, hanem a magyar lakosságot végezték ki különös kegyetlenséggel, a tanúvallomások szerint többnyire részegen. 1945 február 13-án Budapest elesett.

Emlékezzünk meg a megölt zsidókról egy kardot tartó turullal és tegyük a szobrot a kerületi nyilas központ mellé!

2004-ben támadt Mitnyán György, akkori fideszes polgármesternek az ötlete, hogy jó lenne egy Turullal megemlékezni a kerületi, főként zsidó áldozatokról. Ő felkérte Szatucsek Tibor helytörténészt, hogy a szoborhoz gyűjtse össze a kerületi áldozatok nevét. A szobor felállításakor már nagy balhé volt, eleve engedélyt sem kapott, de megépült és felkerültek rá a nevek. Erről is majd bővebben.

2008-ban a történészek furcsa dolgokat vettek észre a 298-as parcella emlékművén: alaposabb vizsgálat után kiderült, legalább 51 nyilas neve szerepel az áldozatok közt.

Emiatt Frisch György történész szeretett volna megbizonyosodni arról, hogy a sokat vitatott Turul-szobron nem szerepelnek-e olyanok, akik részt vettek a budai vérengzésekben (mint utóbb kiderült a megérzés nem volt alaptalan). Ezért a hegyvidéki önkormányzat jegyzőjéhez, dr. Gaál Szabolcs Barnához fordult, tegye lehetővé, hogy „A II. világháborúban elesett XII. kerületi polgárok emlékművén” lévő névsorba és a nevekhez kapcsolódó azonosító adatokba, esetleírásokba betekinthessen. Pusztán a nevekből ugyanis nem lehet megállapítani, hogy konkrétan kiről van szó, ahhoz egyéb adatok is kellenének, mint születési év és anyja neve.

A jegyző azzal utasította vissza a kérést, hogy a névlista az összeállítást végző szakember szerzői jogát képezi. Frisch György ezután fölkereste Szatucsek Tibort, a turulos lista megalkotóját, aki arról tájékoztatta, hogy a II. világháborús áldozatok emlékművével kapcsolatos kutatási jelentésének szerzői joga nem képezi a tulajdonát. „Az előző jegyzővel és a polgármesterrel kötött megbízási szerződés szerint a tudomásomra jutott adatokat csak a megbízás teljesítésére használhatom fel, továbbá a kutatási jelentés elfogadásával az önkormányzat megszerezte annak kizárólagos felhasználási jogát.”

Hegyvidéki olvasókönyv, 2000. Kiadó: XII. kerületi Önkormányzat

Szóval a módszer a szokásos volt: az Önkormányzat nem adta ki az adatokat, amiket nem akart, hogy nyilvánosságot kapjanak.

A Főváros több ízben kötelezte a kerületet, hogy bontsa el az engedély nélkül épült szobrot. A kerület ennek nem tett eleget, majd a 2010-es kormányváltás után az új Országgyűlés megszavazta, hogy a kerületek dönthessenek a szobrokról.

Megállt az idő, aztán elindult

Rab László 2019 őszén írta meg a Mozgó Világban, amit elmondása szerint már 11 éve gondolt: nyilasok nevei is szerepelnek az emlékművön az áldozatok közt. Írásában részletesen Pokorni Józseffel foglalkozik, de megemlít két másik nyilast is, akik szerepelnek a szobron.

Az Ungváry-Cseh-Kovács tanulmány

Rab László cikke után az Önkormányzat történészeket kért fel, hogy nézzék át a neveket.

A legfontosabb megállapításaik:

A szobor szimbolikája, a kardot tartó turul teljesen alkalmatlan áldozatok emlékművének.
A szobor kegyeletsértő helyen van.
A szoborra írt nevek, akik elvileg az áldozatok lennének, nagyon nem stimmelnek. Az emlékművön 4 nyilas tömeggyilkos és további 17 nyilas párttag neve szerepelt, 367 áldozat neve pedig lemaradt róla és 10 olyan név is háborús áldozatként van feltüntetve, akik később vagy nem a háború miatt haltak meg.
Azt javasolják, hogy az emlékművet, a nevek javítása után, vigyék el a Farkasréti temetőbe.
Külön szomorú, a kerületi háborús áldozatok 83 százaléka polgári áldozat és 91 százalékuk a nyilas hatalomátvétel utáni 4 hónapban halt meg.

Döntött az Önkormányzat: nézhetjük tovább a Turult

A fideszes többség is érezte, hogy a helyzet tarthatatlan és meg is szavaztak egy igazán béna félmegoldást.

A Turul szobor marad a helyén és átalakul I. világháborús “hősi halott” emlékművé.

Épít a kerület 50 millióból egy új II. világháborús emlékművet.

Tehát ott hagyják a kardot tartó turult méterekre a helytől, ahol zsidókat gyilkoltak. XII. kerületi I. világháborús hősi halottakat nem lehet azonosítani, mert a kerületben harci cselekmények nem zajlottak és a kerületiek mindenféle random osztagokba voltak beosztva.

Emlékművet akkor szoktak építeni, ha arra társadalmi igény mutatkozik. Tegye fel a kezét, aki szeretne még egy második világháborús emlékművet a Városmajorba!

Nekünk annyit sikerült elérnünk, hogy végül az MTA is benne lesz az új szoborpályázat zsűrijében, így talán az nem egy kardos turul lesz 20 méterre egy helytől, ahol zsidókat öltek. Mert az esély sajnos amúgy fennáll: a Városmajor utcában megölt zsidókat a major azon részén temették el, ahol a Szamos utca belemegy a majorba.

To be continued..

Források:

Rab László: Pokorni József kabátja.

Az Ungváry-Cseh-Kovács tanulmány.

Képes Figyelő, 1946. február

Hegyvidéki olvasókönyv, 2000.

Komment!