Mostanra talán vége a történetnek, és írhatunk belőre egy retrospektív cikket. Aztán ráfordulhatunk az űrkikötők menzáin a bábelhalak rovására elkövetett visszaélésekre.
Valamikor tavaly december elején Füle Sándor Gödöllőn megelégelte, hogy senki sem tesz semmit a terrorzebrák biztonságosságáért. Összeperselyezett egy kis pénzt, és abból kirakott két küblibe néhány zászlót a zebrákhoz. Így:
A zászlókat sok helyen használják már. Rövid guglizással nem is tudtam kideríteni, hogy először hol és mikor tűntek fel. Füle egy facebook csoportot is csinált, hogy támogassa azokat, akik követnék a példáját. A média imádta az ötlelet, legyen az print, online vagy közösségi. Meg is születtek az újabb zebrazászlók, először Kecskeméten, aztán Diósdon. Szentendrén december 27-én tette ki az itteni passzivista csapat. Igen, az MKKP.
Imádták. Imádtuk. Nem volt nagyon vicces, különösen szép sem, de a hasznossága nagyon szerethetővé tette.
A szentendrei zászlókat tíz nappal később hajnalban leszerelte a Magyar Közút.
Egész odáig sehol nem volt a zászlókkal problémájuk. Azóta sem. Ám Szentendrén a hajnali körútját róvó útellenőrnek a zászlók láttán eszébe jutott a fene tudja milyen számú vogon rendelet, hogy márpedig oda nem lehet felszerelni semmit se. Vajon miért? Tudtátok például, hogy az MK minden autója narancssárga? Jó, hát nyilván az volt vele a baj, hogy rajta volt a kutyi. Értettük elsőre is.
Digi, aki később Kővári Attila néven írta be magát a hazai zebrazászlótörténelembe, bement az MK helyi telepére, ahol megkapta a zászlókat, a tartókat és egy háromnegyedórás atyai bíztatást arra, hogy kérjen az MK-tól írásban hozzájárulást a visszaszerelésükhöz. Amire nem számíthattak, hogy Digi vette a fáradtságot, és másnap mind a hat zebrára beadta az kérelmet. Ekkor kezdődött Digi, a civil vesszőfutása. A kérelmén egész január végéig gondolkozott valahol valaki, majd megjött a hozzájárulás. Bár nem egészen értettük, hogy mihez, mert gyakorlatilag megtiltották a tartók felszerelését mindenre, ami egy zebra környékén megtalálható. Szakértőink szerint az utolsó lehetőségként megmaradó levegőoszlop műszakilag alkalmatlan a tartók felszerelésére. Az MK a civilek munkájának szakértő ellenőrzését is a saját feladatának érzte. Zebránként kábé 30.000.- (harmincezer) civil forintért. Köszi!
média persze továbbra is zabálta a sztorit. Jó, a kormányé nem, de a független és mástól függő sajtó rendre hozta a cikkeket, amikben az MK keresztbe tesz a jószándékú civilnek, aki életeket ment. Az ötlet hazai atyja, Füle Sándor annyira felháborodott azon, hogy a bürokrácia hadat üzent a mozgalmának, hogy másnap leszerelte a gödöllői zászlókat is. Digi pedig levelet írt Verseghi-Nagy Miklósnak, a szentendrei polgármesternek, hogy ugyan vállalja már át a város az MK százezer forintos sarcát. Ennyit talán megér a városnak, hogy a legveszélyesebb zebrái egy kicsit kevésbé legyenek veszélyesek.
Ami ezután történt, arra senki sem számított
A polgi rövid válaszlevelében azután érdeklődött, hogy Digi azonos e azzal az emberrel, akinek adóhátraléka van Leányfalun. A sajtó megint hörögve falta sztorit, hisz új csavarként a jó és a rossz mellett megjelent a színen a bohóc is. És valószínűleg ez volt az a pont, amikor leesett valakinek, hogy ez már nem igazán segít sem az MK, sem rezsim megítélésének. Az időközben Gödöllőn is beadott kérelemre már díjbekérés nélkül, és a műszaki szempontból is sokkal megengedőbb tartalommal érkezett meg a jóváhagyás, majd Digi méltányossági kérésére is pozitív válasz született.
Gödöllőn visszakerültek a zászlók. Szentendrén a zebrákat civilek kezdték örökbe fogadni. Heppi end.